Mint arról már beszámoltunk: a Borsodi Ligában élen álló Ferencváros is elkezdte a felkészülést a tavaszi idényre. A profikeret tagjai a szabadban izzadnak (már ha lehet egyáltalán ebben a nagy hidegben verejtékezni), a vezetőség tagjai pedig a ciprusi edzőtáborozást szervezik, és persze készülnek arra, hogy a lejáró szerződésű labdarúgókkal tárgyaljanak. Még az óévben írtunk arról, hogy a Fradi talán legértékesebb játékosát, a válogatott csatár Gera Zoltánt – ha nem hosszabbít a zöld-fehérekkel – a török Galatasaray (is) szerződtetné, vannak ajánlatai a csapatkapitánynak, Lipcsei Péternek (a válogatott középpályást Belgiumba hívják) és Dragóner Attilának (az ugyancsak válogatott középhátvéd állítólag Angliában légióskodhatna), mint ahogyan meg kell egyezni a gólkirály Tököli Attilával is.Szóval, zajlik az élet az Üllői úton, és ezen események tükrében porszemnyi problémának tűnik, hogy van olyan játékos is a keretben, akinek a nagy gondja mostanság az, hogy fázik. Persze az illető problémája érthető, hiszen hétfőn még a Copacabana homokjában fekve sütette a hasát, csütörtöktől ellenben már a népligeti Ferencváros-bázison, a szakadó hóesésben rendezett edzéseken sarkkutató-felszerelést öltve futott.
– Amióta Magyarországon futballozom, még sohasem csöppentem bele ilyen kemény télbe, pedig mindig január elején térek vissza a szabadságomról – mondta Leandro. – Többször volt már példa arra, hogy leszállva a repülőről azt láttam, hull a hó, de hogy ennyire szakadjon, és hogy ilyen hideg legyen, arra eddig még nem volt példa.
– Azért gyanítom, így igencsak élvezte az év első edzéseit.
– Jó volt újra futballozni, csak hát ez az idő…
–Újra? Ugye nem azt akarja mondani, hogy ott volt a Copacabanán és labdába sem rúgott.
– Most nem játszottam. Csak sétáltam, néztem a többieket, és persze napoztam. Csodálatos idő van Brazíliában, délutánonként majdnem negyven Celsius fokot mértek, és persze esténként sincs harminc foknál hidegebb. Gondolhatja, milyen "kellemes” volt kiszállni Ferihegyen a repülőgépből.
– Felejtsük is el kis időre a zord magyar telet, és beszéljünk inkább az őszről. Bár lehet, önnek ez a téma sem lesz sokkal kellemesebb, elvégre ahhoz képest, hogy milyen várakozás előzte meg jöttét az Üllői úton, nem úgy sikerült önnek a nyitó szakasz, ahogy arra sokan számítottak.
– Elfogadom a kritikát, hiszen én magam sem vagyok elégedett a kétezerkettő őszén mutatott teljesítményemmel! Nem tudom, mi lehetett a gond, de az tény, hogy a bajnokság kezdetén még egész jól ment a játék, aztán egyre kevésbé sikerültek a meccsek. Ezt mutatja az is, annak ellenére, hogy tizenháromszor kezdőként léptem pályára, mindössze négy meccset játszottam végig.
– Azért valamiféle elképzelése csak van arról, mi lehetett a baj, miért futballozott halványabban?
– Ôszintén megmondom, nincs ötletem, mi volt a probléma. Mindent megpróbáltam, és mindent úgy csináltam, ahogy kell. Keményen dolgoztam, igyekeztem, és mégsem ment a játék.
– Korábbi csapataiban sokkal hátrébb játszott mint Garami Józsefnél, aki támadóként szerepelteti. Erről mi a véleménye?
– Tényleg jobban szeretek mélységből indulva futballozni. Az az igazán kedvemre való, amikor a pálya középső részét játszhatom be, előttem is, mögöttem is vannak társak. Mindezek dacára ez sem lehet mentség. Nekem mindig ott kell jól teljesítenem, ahova éppen az edzőm állít, azt a szakmai feladatot kell megoldanom, amit az aktuális összecsapáson rám bíznak.
– Ahogy halljuk, nem akármilyen felkészülés előtt áll a Ferencváros, hiszen nem mindegyik magyar csapatnak engedi meg mostanában a költségvetése, hogy e rövid idő alatt kétszer is Cipruson edzőtáborozzon.
– Roppant fontos időszak kezdődött számunkra csütörtökön, mert nagy feladatok állnak a gárda előtt. Valóban szerencsés helyzetben vagyunk, hogy a csapatot működtető kft. vezetősége mindent megtesz, és meg is tud tenni annak érdekében, hogy az alapozás tökéletesre sikerüljön. Keményen dolgozunk majd, hogy megnyerjük a bajnokságot a teremben és nagypályán egyaránt. Ráadásul nekem kiváltképp oda kell tennem magam a tréningezés során, mert úgy érzem, kondicionális problémám van. A lemaradást minél hamarabb be kell hoznom, és akkor talán ismét jó formába kerülök.
– Máris bajnoki címekről beszél, pedig hol van még a vége. Sőt! Hol van még a nyitány…
– Szerintem itt is, ott is mi vagyunk a legfőbb esélyesek. Vannak még erős csapatok, rengeteg jó labdarúgóval – ilyenpéldául az MTK Hungária meg az Újpest –, de a Fradi játékosállománya a legerősebb. Sokan vagyunk a keretben, ám kell is ennyi ember a sérülések és a variációs lehetőségek miatt. Egyébként a jövő hétvégén, Dunaújvárosban a műfüves tornán bebizonyítjuk, hogy mennyire jók vagyunk.
– Hát, ez nem "kispályás” nyilatkozat!
– Dehogynem! Brazíliában rengeteget játszottam futsalt, imádok teremben focizni, és majd önök is meglátják, milyen a brazil fociszamba műfüvön!
