Hosszas betegség után, 61 éves korában elhunyt az 1964-es tokiói olimpia magasugróbajnoka, Valerij Brumel. Az egykori orosz világklasszis korábban hat alkalommal állított fel világrekordot. 1963-ban 228 centiméterig jutott, ezt a magasságot 1970-ig, vagyis gyakorlatilag a flopp-technika elterjedéséig senkinek sem sikerült túlszárnyalnia.
Brumel az 1960-as római olimpián robbant be a világ élvonalába, amikor 18 évesen a második helyet szerezte meg a szintén szovjet Robert Savlakadze mögött, az akkori világcsúcstartó John Thomast megelőzve. A hasmánt technika egyik, ha nem a legnagyobb alakja két évvel később 221 centiméterrel Európa-bajnokságot nyert Belgrádban, hogy pályafutását 1964-ben koronázza meg minden idők egyik leghosszabb idejű, csaknem öt órán át tartó versenyén. Sportolói pályafutásának egy csaknem tragikus kimenetelű motorbaleset vetett véget 1965 októberében. Brumel, bár korábban mintegy harmincezer ugrást hajtott végre, már csak egyszer próbálkozott a magasság leküzdésével. Orvosa tiszteletére felgyógyulása után egyszer még átugrotta a 203 centimétert. Később egy novella társszerzőjeként tűnt fel, amelyet színpadra állítottak, s amelynek története az ő életén alapul.