A védelem nyert a háborúban

A XXXVII. Super Bowlon ismét igazolódott az amerikai futballban gyakran hangoztatott állítás: a támadósor nyeri meg a mérkőzéseket, a védősor pedig a háborút. Lefordítva: az Oakland Raiders pontgyárosai az idény során magabiztosan hozták a meccseiket, a nagydöntőben azonban csődöt mondtak, miután nem bírtak a Tampa Bay Buccaneers védőművészeivel. A fennállása első fináléját vívó Bucs remek védekezésével előbb megbénította a Raiderst, majd ízelítőt adott abból, miként kell támadni egy Super Bowlon, és fölényes, 48–21-es sikerrel elhódította a Vince Lombardi-trófeát. Összehasonlításképp: az Oakland rettegett első sora éppen annyi pontot hozott össze (21), mint a Tampa Bay hátsó részlege…
Pedig a mérkőzés nem úgy kezdődött, hogy a Tampa Bay Buccaneers sétagaloppban jut el az aranygyűrűkig. Brad Johnson, a gárda quarterbackje már az első akció során eladta a labdát, az ellentámadást pedig Sebastian Janikowski egy 40 yardos mezőnygóllal zárta le. Ekkor aligha gondolta bárki is, hogy a következő 34 pontot a Bucs szerzi meg!
Az első negyedben még csak az egyenlítés jött össze a Tampának – Martin Gramatica 31 yardról bombázott a kapufák közé –, és már ekkor érződött, ezt a találkozót az a csapat nyeri meg, amelyik jobban tudja semlegesíteni a rivális irányítóját. Nos, ez egyértelműen a Bucsnak sikerült jobban, Rich Gannon, az Oakland karmestere csak sziluettjében emlékeztetett arra az emberre, akit az alapszakasz legjobbjának választottak meg. Az első negyedben többet volt a földön, mint a lábán, ráadásul már ekkor megkezdte azt a hibafesztivált, amelynek eredménye új NFL-rekordot jelentő öt interception lett. (Az alapszakasz tizenhat meccsén összesen tízszer adta el a labdát…)
Monte Kiffin, az újdonsült nagybajnok védekezésért felelős trénere a meccs után elárulta, mi volt a kiváló quarterback semlegesítésének titka: "Jon Gruden volt Gannon. Azt hiszem, Grudennél jobban senki sem ismeri Gannont. Végig Gannon fejével gondolkodott, és sikerrel járt.” Hogy miért ismeri a Tampa főedzője olyan kiválóan az Oakland szellemi vezérét? Mert éveken keresztül, egészen az előző szezon végéig, Gruden klubcseréjéig mindketten a Raiders szekerét próbálták tolni. 2002-ben aztán a Bucs elöljárói "egy maréknyi dolláért” (8 millió volt a pontos összeg), továbbá néhány draftjogért szerződtették Grudent, aki az első évben bajnoki címmel törlesztette a vételárát.
Visszatérve Gannon pokoljárására: az első rossz passza Dexter Jackson kezében kötött ki, ebből az attakból Gramatica még egy mezőnygólt szerzett, majd elkezdődött a touchdowngyártás. Mike Alstott kétyardos futással, Keenan McCardell pedig Brad Johnson passzát követően szerzett hatpontos gólt, így a nagyszünetre tizenhét pontra nőtt a Tampa Bay előnye. Ha figyelembe vesszük, hogy a Super Bowlok történetében az eddigi legnagyobb "feltámadást” a mínusz tízről nyerő Washington Redskins hajtotta végre, akkor érthető, hogy miért dörzsölték a tenyerüket a Bucs hívei a szünetbeli show-műsor alatt.
És akkor még nem tudták, mi vár rájuk a harmadik negyed elején! A Buccaneers alig több mint tíz perc alatt további két TD-vel jutott közelebb a Vince Lombardi-trófeához. Előbb egy maratoni, 14 játékból álló, 89 yardot felölelő roham végén McCardell már a második touchdownját érte el az este folyamán (addig a két gólt eredményező passzon kívül nem is foglalkoztatta őt Johnson!), majd jött Gannon újabb kihagyása. A quarterback csapattársai helyett Dwight Smith kezébe helyezte a tojáslabdát, aki 45 yardos repesztés után 34–3-ra alakította az eredményt.
Ezután az addig hihetetlen hatékonysággal dolgozó tampai védelem figyelme csökkent egy hangyányit, aminek három Raiders-touchdown lett a végeredménye. Gannon például hirtelen ihletet kapott, Jerry Porternek 39, Jerry Rice-nak 48 yardos TD-passzt adott, közte pedig Eric Johnson blokkolta Tom Tupa puntját, így hat perccel a lefújás előtt ismét látótávolságba került vetélytársától az Oakland. A gárda hátránya akkor tizenhárom pont volt, ami behozhatónak tetszett, különösen annak fényében, hogy a Bucsnak a következő akciójából nem sikerült pontot szereznie.
Nyomulhatott előre tehát a Raiders, még bőven belefért volna az időbe az addig nem látott csoda, ha… Ha Gannon nem követ el egy újabb szarvashibát, és az egyik wide receivere helyett nem a liga legjobb védőjének, Derrick Brooksnak a kezébe dobja a tojáslabdát. Csakhogy ő Brookst választotta, aki 48 yardos vágta végén a célterületen állt meg, és eldöntötte a csatát. Az pedig már csak a ráadás volt, hogy Gannon a záró támadás során még egyszer elszámolta magát, ebből a bakiből ismét Dwight Smith profitált, és beállította a végeredményt.
Gruden ekkorra már túljutott az ilyenkor megszokott nyakon öntésen (egy kisebb hordónyi jeges víz került a fejére), és nem sokat kellett várnia az első méltató szavakra sem. "Szeretnék köszönetet mondani Jon Grudennek mindazért, amit ezzel a csapattal elért – mondta meghatottan a találkozó után Malcolm Glazer, a Bucs tulajdonosa. – Az égből pottyant ide hozzánk, és az egekbe repített bennünket. Hosszú ideig vártunk a megfelelő emberre, most azt hiszem, megtaláltuk.” Persze a tréner meg is érdemel minden elismerést, hiszen 39 évesen még egyetlen főedzőnek sem sikerült nagybajnoki címet nyernie az NFL-ben.
Ráadásul ezt egy olyan csapattal hajtotta végre, amelyet egykoron az amerikai major sportok (kosárlabda, baseball, jégkorong, amerikai futball) szégyenének tartottak. A ligában 1976-ban debütáló Bucs az első huszonhat meccsét elveszítette, hosszú ideig a rájátszást is csak hírből ismerte, aztán a kilencvenes évek közepén észhet tért, most pedig felért a csúcsra.

Dexter Jackson quarterbackként kezdte, de bekként ért a csúcsra

Egy évvel ezelőtt szinte magától értetődő volt, hogy a New England Patriots quarterbackje, Tom Brady kapja meg a nagydöntő legértékesebb játékosának járó díjat (az utolsó támadás során szinte lehetetlen helyzetből kormányozta el a csapatát a győztes mezőnygólig), az idén azonban megoszlottak a vélemények az MVP személyével kapcsolatban. Nyugodtan megkaphatta volna a díjat Michael Pittman, aki 122 befutott yardig jutott, vagy Dwight Smith, aki kétszer is touchdownt szerzett a Rich Gannon által eladott labdából.
A hozzáértők, illetve az interneten szavazók azonban egy másik tampai játékost tüntettek ki. Dexter Jackson ugyanúgy kétszer csípte el Gannon passzát, csap éppen sorsdöntő helyzetekben. Az elsőt például akkor, amikor még 3–3 állt az eredményjelzőn, és az Oakland éppen nyomult előre a meccs első touchdownja felé.
A Buccaneers 25 éves játékosa quarterbackként kezdte a karrierjét, a középiskolában rengeteg kitüntetést kapott, és esze ágában sem volt a védősorba vonulni. A Florida State Universityn azonban felismerték, Jackson sokkal inkább használható a hátsó alakzatban. Az NFL-be már védőként került be, ez volt a negyedik idénye, de eddig nem tudott kiemelkedni a Bucs zseniális nevektől hemzsegő bekksorából. Az idei szezonban a döntő előtt mindössze háromszor tudta lekapni az aktuális ellenfél irányítójának labdáját, a Super Bowlon ugyanez a bravúr kétszer jött össze neki!