Egyed Krisztina ragyogóan szerepelt a négytávú összetett kontinensviadalon
Egyed Krisztina ragyogóan szerepelt a négytávú összetett kontinensviadalon
Egyed Krisztina, a női gyorskorcsolyázás legeredményesebb hazai képviselője 15 éves korától kezdve sok szép sikerre tekinthet vissza. A legjobb eredményt azonban éppen az idén, január elején, a heerenveeni Európa-bajnokságon érte el. Bajnoknőnk a négytávú összetett kontinensviadalon, 500 méteren kisérmet nyert, méghozzá egy bronzot, amire a magyar női gyorskorcsolyázás 1952 óta tartó történetében még nem volt példa. – Minek tulajdonítja az idei előrelépését, az állandósult jó sprintformáját? – kérdeztük a tengerentúlról hazaérkezett bajnoknőtől. – Ennek egyik okát abban látom, hogy a tavalyi fárasztó idény után tisztességesen kipihentem magamat. Könnyítettem az edzéseken, úgy éltem, mint sok más mai fiatal, szórakoztam, társaságba jártam. – Meddig tartott ez az időszak? – Június közepéig, csak akkor kezdtem el a komolyabb edzéseket. Ám szeptemberben úgy éreztem, valahogyan nem vagyok rendben. Így aztán segítséget kértem a Sportkórház főorvosától, Györe Istvántól. – Mi lett a vizsgálat eredménye?
Névjegy
EGYED KRISZTINA Született: 1976. augusztus 26., Budapest Sportága: gyorskorcsolya Klubja: Rozmaring SE Edzôje: Ivánkai György Legjobb eredményei: 2x olimpiai 23. (1000 m, 1998; 1500 m, 2002), 4x olimpia résztvevô (1992–2002); Eb 3. (öszszetett Eb – 500 m, 2003); 2x junior vb-4. (1995, 1996); junior Eb-4. (500 m, 1997); Universiade 4. (1000 m, 1997); 12x Év legjobb gyorskorcsolyázója (1991–2002); 12x összetett magyar bajnok (1991–2002); 10x magyar sprintbajnok (1991–1996, 1998–2001); valamennyi táv és az összetett pontverseny magyar csúcstartója
– Megállapították, hogy túlterhelt vagyok, ezért könnyítenem kell az edzéseken. Ezzel szerencsére elejét vettük a bajnak, és novembertől már nagyon jó erőben, teljesen egészségesen, panaszmentesen tudtam versenyezni. Először az erfurti hosszú távú Világkupán teljesítettem az Európa-bajnoki szintet, és megjavítottam a kistávú összetett verseny pontrekordját. Utána január elején, Heerenveenben ötszáz méteren minden öszszejött, éreztem, életem legjobb futását produkálom, szinte "elsültek a lábaim”. – Meglepte a vetélytársakat? – Igen, de bevallom, magam is meglepődtem, amikor az utolsó párban, a célba érkezés után felpillantottam az eredményjelző táblára, és megláttam, hogy összesítésben harmadik vagyok a távon. Nagyszerű érzés volt a zsúfolásig megtelt jégcsarnokban a verseny utáni ünnepélyes eredményhirdetésnél felállni a dobogóra. Annak pedig külön örülök, hogy a szüleim is jelen lehettek. Egyébként az összetettben elfoglalt tizenegyedik helyemmel újból megszereztem a világbajnokságon való indulási jogot. – A Salt Lake City-i sprint Világkupa és a calgaryi világbajnokság is kellemes emlék marad?
Klassen világcsúcsa
SALT LAKE CITY. A kanadai Cindy Klassen 159.723 pontos világcsúccsal nyerte Salt Lake Cityben a négytávú összetett gyorskorcsolyaversenyt. A régi rekordot a német Gunda Niemann tartotta 161.479 ponttal, ezt 1999. február 6–7-én Hamarban érte el. Klassen, aki meglepetésre ezüstérmet szerzett egy hete a sprintvilágbajnokságon, az elsô nem német csúcstartó 1984 óta, ekkortól számít az 5000 méteres táv is az összetett értékelésbe. A kanadai gyorskorcsolyázó az olimpiai pályán 500 méteren 38.84 másodperccel, 1500-on 1:54.63, 3000-en 4:02.37-tel, 5000-en pedig 7:02.78 perccel ért célba.
– Mindenképpen, hiszen elértem a célomat. Ami ugyanis addig csak a tavalyi téli olimpián fordult elő, vagyis hogy ötszázon negyven másodperc alá kerüljek, az a két helyszínen háromszor sikerült. Sőt, ugyanannyiszor értem egy perc tizennyolc másodpercen belül a célba ezer méteren, s megjavítottam az országos rekordomat is. Ez különösen azért volt fontos, mert családi támogatással, saját költségen vettem részt ezeken az eseményeken. – Hogyan tovább? – A hét végén a Városligetben kerül sor az országos összetett bajnokságra, egy hét múlva pedig ugyanott a sprintbajnokságon állok rajthoz, s szeretném végre a bajnoki címeim számát két tucatra emelni. – Az utóbbi viadal egybeesik a göteborgi összetett világbajnoksággal, amelyre kvalifikálta magát… – Valóban így van, de azon a vébén inkább nem indulok. Egyrészt mert a hosszabb távokból álló verseny fizikálisan és pszichésen is jobban igénybe venne, másrészt pedig a nemzetközi szövetség a sportág népszerűsítése érdekében szabad téren rendezi meg a vébét, ahol igazán jó időeredményeket úgysem lehetne elérni. – Mikor zárul az ön számára a versenyidény? – Reményeim szerint csak március közepén. Akkor következik ugyanis a berlini távonkénti világbajnokság, ahová az addig elért eredmények alapján számonként huszonnégy-huszonnégy korcsolyázót hívnak meg. Edzőm, Ivánkai Gyuri bácsi kiszámította, hogy jelenleg ezer méteren a huszadik, ezerötszázon a huszonkettedik helyen állok, így esélyem van a részvételre. Ezért szeretnék március elején Inzellben, a sprint Világkupán indulni, majd egy héttel később annak a fináléjában, Heerenveenben rajthoz állni, hogy az ott elért eredmények is hozzásegíthessenek a vébéhez.