Hörstert véglegesítették

Reiner Calmund, a "gyógyszergyári” gárda menedzsere szerint a négyszeres válogatott futballistának minden képessége megvan ahhoz, hogy irányítsa, mi több, az élvonalban tartsa a Bayert.
Ugyanakkor rengetegen kételkednek abban, hogy Hörster lenne a megfelelő utóda a vasárnap menesztett, a klubbal másfél év alatt a menynyet és poklot megjáró (lásd keretes írásunkat) Klaus Toppmöllernek. A kritikusok elsősorban azt emlegetik, hogy az 1995–96-os szezonban Peter Hermann is kényszerhelyzetben vette át a csapatot Erich Ribbecktől, és csak hatalmas szerencsével tudta az élvonalban tartani a társulatot. Akkor Hermann öt mérkőzésen mindössze egy győzelmet tudott elkönyvelni, és ha a Kaiserslautern nem botlik még a riválisánál is többet, akkor bizony a Bayer kénytelen lett volna osztályt váltani.
A leverkuseni vezetők legnagyobb gondja az volt, hogy a szabadon lévő edzők közül – Hörster kivételével – senki sem elégedett volna meg az idény végéig szóló kontraktussal. (Hosszabb távra nem mernek tervezni az elöljárók, tekintve, hogy korántsem biztos a csapat élvonalban maradása.) A poszttal kapcsolatban többek között Falko Götz, Jürgen Röber, Frank Pagelsdorf, Giovanni Trapattoni (!) és Christoph Daum neve is felvetődött, ám mindegyikük visszautasította a felkérést.
Így maradt Hörster, akinél jobban alighanem kevesen ismerik a klubot. Az új, állítólag roppant fegyelmezett és munkamániás tréner 1977 óta áll a klub alkalmazásában, 1979 és 1991 között középpályásként, illetve védőként szolgálta a csapatot, 332 meccsen lépett pályára (nála többször csak Vollborn és Kirsten játszott a Leverkusenben) és 16 gólt szerzett. Legnagyobb klubsikerét 1988-ban érte el, amikor UEFA-kupát nyert a Bayerrel. A nagyválogatottban négyszer jutott szóhoz, míg az olimpiai csapattal 1988-ban bronzérmet szerzett Szöulban. 1991-ben fejezte be a profikarrierjét, utána edzőnek állt, eddigi legrangosabb feladataként a Leverkusen amatőrcsapatát (Regionalliga) dirigálta).
Hörster tapasztalatlansága miatt a Bayer vezetői nem vetették el annak a gondolatát, hogy sportigazgatót szerződtessenek. Az első számú kiszemelt Otto Rehhagel, a gond csak annyi, hogy neki élő szerződése van a görög szövetségnél.