Felülmúlni a tavalyi sikereket

– Keményen edzünk – indokolta a távollétet Fazekas –, felesleges lett volna rákészülni a februári versenyre. Tíz napja jöttünk haza Splitből, ahol két héten át edzőtáboroztunk, és ahova nemsokára visszautazunk. Március közepéig ott készülünk, huszonnyolcadikán pedig Dél-Afrikába utazunk.
– Milyen körülmények között dolgoztak a horvát városban?
– Nagyon elégedettek vagyunk az ottani lehetőségekkel. A pályához közel laktunk, s Splitben mindig tíz-tizenöt fokkal melegebb van, mint itthon. Igaz, az idén ott is akadt egy-egy nagyon hideg nap, de itthon nehezen tudtunk volna megfelelően edzeni, hiszen a tavalyinál keményebb telünk volt.
– Milyen erőben van?
– Úgy érzem, előrébb tartok, mint tavaly ilyenkor. Az első versenyem április elején Dél-Afrikában lesz, s bár még arra sem fogok rákészülni, remélem, jó eredményt érek el.
– Fél évvel a müncheni sikerek után milyen hangulatban edzenek?
– Nyugodtak vagyunk, s mára az ünneplés is elcsendesedett. Ez jó, mert még decemberben is előfordult, hogy nem tudtunk minden edzést úgy megtartani, ahogyan elterveztük, annyi volt a programunk. A meghívásoknak viszont eleget kell tenni, hiszen egy élsportoló életéhez ez is hozzátartozik.
– Ugyanolyan szisztéma szerint készül, mint tavaly?
– Az edzésmódszereken nem változtattunk. De minél öregebb vagyok, annál hatékonyabban végzem el az előírtakat. Szinte mindig a maximumot tudom kihozni magamból.
– Mi lesz az idei programja?
– Majdnem ugyanaz, mint tavaly. Az első igazán komoly versenyem május tizenötödikén Dohában lesz, de a legfontosabb, hogy a világbajnokságon jól dobjak.
– Tavaly év elején tele voltam bizonyítási vággyal, azért indultam a téli dobóbajnokságon – vette át a szót Annus. – Majdnem nyolcvanméteres eredménnyel győztem is, az idén azonban nem láttam értelmét az indulásnak. Különben is sejtettem, hogy a bajnoki cím így is a Haladásé marad, hiszen bíztam tehetséges fiatal klubtársamban, Botfa Péterben.
– Európa-bajnokként felszabadultabban edz, mint korábban?
– Csak részben. A tavalyi sikereket ugyanis nem könnyű felülmúlni, márpedig mi ezt szeretnénk elérni. Egyelőre bizakodó vagyok, sérülés nem zavarta a felkészülésemet, és jó az erőnlétem. Az egyetlen, amit ezekben a napokban nehéz elviselni, hogy rettenetesen fáradt vagyok. Éppen ezért jó látni, hogy a csoportunkban a többiek is nagy lendülettel készülnek, és nemcsak Fazekas Róbert, hanem Botfa Péter is. Mivel Gécsek Tibor befejezte a versenyzést, Péter számára is felcsillant a világbajnokságra való kijutás esélye. Persze ennek érdekében nemcsak a visszatérő Németh Zsolttal kell megküzdenie, a 79.50 méteres kiküldetési szintet is teljesítenie kell.
– Úgy tűnik, örül, hogy klubon belül van egy kalapácsvető társa.
– Igen. Fazekas Robi is gyakran mondogatja, hogy ő is örülne, ha nem kellene mindig egyedül dobnia. Együtt mégiscsak jobban megy a munka.
– Hol kezdi a szabadtéri idényt?
– Dél-Afrikában nekem is két versenyem lesz, aztán május közepén Oszakában lépek dobókörbe.