Talán már le is fújhatnák…

Ezek után már tizenhárom pont a bajor gárda előnye a tabellán, ami tíz forduló alatt behozhatatlannak tetszik. A játéknap eseményei közül még érdemes kiemelni, hogy a Werder Bremen a VfL Bochum legyőzésével megszerezte az első sikerét 2003-ban, míg a Hertha BSC az 1860 München elleni kiütéses, 6–0-s diadalával roppant közel került az UEFA-kupa-indulási jogot érő ötödik helyhez.
Szinte semmit sem változott a világ szerda óta, a Bayern München négy napon belül másodszor is könnyedén megverte a szebb napokat látott Bayer Leverkusent, ráadásul ezúttal sem kellett magából kiadnia mindent. A Hitzfeld-társulat már a 2. percben vezetéshez jutott, méghozzá az Elber, Pizarro kettős összjátékának köszönhetően: a brazil kiugratta a peruit, aki ugyan "agyonlőtte” Butt kapust, ám a leverkuseni egyes kezéről a labda a háló felé csorgott, és a visszafutó Juan már csak a léc alá tudta bombázni azt. A folytatásban Elber magának vindikálta a főszerepet, méghozzá csodálatos góllal. A 22. perc eseménysora oktatófilmbe illő volt, érdemes felidézni! Scholl ívelt előre szabadrúgásból, Sagnol középre fejelt, a kapunak háttal álló Robert Kovac a levegőből Elber elé tette a labdát, aki az ötösről a hálóba továbbított. Ezzel el is dőlt a találkozó, a Bayern takarékos üzemmódba kapcsolt, igaz, azért egy gólt így is összehozott. De talán helyesebb, ha azt írjuk, a Leverkusen hozta össze a Bayernnek. Balitsch ugyanis nemes egyszerűséggel szöktette a bal oldalon Zé Robertót – aki esetleg nem tudná, az előbbi a Bayert, az utóbbi a Bayernt erősíti –, a brazil csinált egy cselt, középre adott, ahol Placente elcsúszott, így Elber nyugodtan átvehette a labdát, majd spiccel, Butt lába között a hálóba lőtt.
"Nem játszottunk jól, a támadások befejezésénél nem koncentráltunk megfelelően” – dohogott a lefújás után Hitzfeld. Ha esetleg Ballack szalagsérülése miatt morgott volna – a középpályás hat hétre kidőlt a sorból –, vagy a leverkuseniek gyenge játéka miatt, akkor könnyebben megérti az ember a trénert, na de így…
Matthias Sammer, az üldöző Borussia Dortmund edzője viszont okkal volt mérges, hiszen csapata kikapott Mönchengladbachban, és ha eddig voltak is halvány reményei a bajnoki címre, most azokat is eltemetheti. "A Gladbach nagyon defenzív felfogásban futballozott, mi pedig nem akartunk hibázni. Sajnos ez lett belőle” – jelentette ki az 1–0-s hazai sikerrel zárult mérkőzés után Sammer. A Dortmund biztonsági taktikája kimerült abban, hogy nem akart gólt szerezni – az ötletgazda Rosicky hiánya szembetűnő volt! –, a "csikók” sem nagyon erőltették ezt a tevékenységet, de nekik egyszer azért szerencséjük volt. A 63. percben, Demo beadását követően Forssell bólintott a hálóba, ennek a gólnak köszönhetően Ewald Lienen vezetőedző győzelemmel kezdte meg második regnálását a Bökelbergben. "Nem szépségdíjat akartunk nyerni, hanem pontokra vágytunk. A győzelem jót tett a csapat moráljának” – hangzott Lienen gyorsértékelése.
Ha a VfB Stuttgart picit szemfülesebb, akkor akár a második helyre is felléphetett volna, ám nem tudta megverni a Hamburgot, így csak utolérte a címvédőt. Pedig a "svábok” kitűnően kezdték a HSV elleni derbit, Kuranyi fejesével meg is szerezték a vezetést, mi több, röviddel a gól után tizenegyeshez jutottak. Napjaink leggólerősebb német támadója, Kuranyi azonban nem tudott túljárni Pieckenhagen eszén, és ez érezhetően megtörte a VfB lendületét. A félidő hajrájában Mahdavikia mutatós lövéssel egyenlített is, és mint később kiderült, beállította a végeredményt.
A Stuttgart, a Hamburg, illetve a Schalke (a gárda az utolsó pillanatban mentette remire a Bielefeld elleni öszszecsapását) pontvesztése kapóra jött a Werder Bremennek, amely a VfL Bochum ellen megszakította idei katasztrofális sorozatát. A zsinórban öt bajnokit elbukó zöld-fehérek a mindkét gólt előkészítő Micoud vezérletével legyűrték Ruhr-vidéki vetélytársukat, és visszakapaszkodtak az ötödik helyre. "Nehéz megmondani, mi gátolt eddig bennünket, de biztosan nem mi hátráltattuk saját magunkat – nyilatkozta a győztes csapatban 82 percet játszó Lisztes Krisztián. – Végre az edzőnk, Thomas Schaaf kiállt az őszi sikercsapat mellett, nem hiába! Szerintem ez a legjobb csapatunk, csak a sérült Baumann hiányzott. Azt sem szabad elhallgatni, hogy a szerencse is mellénk állt, a Bochum kapufát lőtt, kihagyott egy-két helyzetet, mi meg belőttük, amit be kellett lőni. Nekem ment már jobban is a játék, az első félidőben olykor »dadogott« a labda, ami szerintem ebben a helyzetben még érthető is, szerintem mindenki fejében ott motoszkált az elmúlt hetek eseménysorozata. Remélem, most már elindulunk felfelé!”
Egy másik magyar érdekeltségű csapat, az Energie Cottbus viszont nem járt szerencsével, fordulatos mérkőzésen 3–2-es vereséget szenvedett az immár Jürgen Röber által dirigált Wolfsburgtól. Mindkét csapat vezetett a mérkőzésen – a "farkasok” 1–0-ra és 3–2-re, a vendégek 2–1-re –, végül a picit szerencsésebb csapat nyert, a hajrában Lőw Zsolt kiállítása miatt emberhátrányban játszó cottbusi gárda ellen. "Jó mérkőzés volt, csak sajnos számomra és a csapatom számára rosszul végződött – szomorkodott Lőw. – A televíziós felvételek alapján többen is azt állították, nem történt szabálytalanság, nem érdemeltem meg a kiállítást. Igaz, már az első sárgát sem értettem, egy légi párbaj után a földre estünk, amikor felálltam, megkaptam a sárgát. Nagyon el vagyok keseredve, nem tudom, állítottak-e már ki valaha is pályafutásom során. Ráadásul ilyen esetért piros lapot kapni… És még a következő meccset ki is kell hagynom…”