Egy duplán vörös ördög

Egy támadó középpályástól az ilyesmi majdhogynem kivételes, de legalábbis ritka produkció – gondolhatnánk, pedig éppenséggel Scholes részéről egyáltalán nem példátlan. Az angol drukkerek máig kéjesen felsóhajtanak, ha a Lengyelország elleni, 1999-es Eb-selejtező (3–1) jut az eszükbe, amelyen mindhárom gólt ő szerezte (nem mellesleg: Ian Wright óta az első angol futballista, aki válogatott meccsen effélét művelt). "A legjobb élmény, ami futballpályán valaha ért engem. Lőttem már néhány fontos gólt a Manchester Unitedben, de ez más volt. Amikor a labdával a hónom alatt lejöttem, és hallottam, hogy az összes néző engem ünnepel, az egészen különleges érzés volt" – nyilatkozta egy ízben a nevezetes tripláról a szerény és visszahúzódó természetéről közismert Scholes.
De voltak emlékezetes duplái is, így tüstént a bajnoki bemutatkozása alkalmával, 1994 szeptemberében az Ipswich Town ellen (2–3). Vagy a nemzeti tizenegyre visszatérve, ugyancsak a legutóbbi kontinensviadal selejtezői során magára vállalta a skótok elleni mindkét glasgow-i találatot. Aminek egyébként nyilván nagy szerepe volt abban, hogy a válogatott szurkolói klubjába tömörült hazafiak az évben a legjobb játékosnak választották.

Egy szó, mint száz, a góllövéssel sohasem volt gondja. Elég arra utalni, hogy a 2000–2001-es Bajnokok Ligája-évadban csapata legeredményesebbje volt hat találattal, s a Manchester United hivatalos honlapján található statisztikák szerint négy mérkőzésenként bőven lehet számítani rá, hogy bevág egyet. Méghozzá gyakran hatalmas gólokat, mivel pozíciójából adódóan a lecsorgó labdák állandó esélylesője, a tizenhatosra berobbanva számtalan alkalommal púpozta már ki a hálót.
S hogy az életrajzzal se maradjunk adósak: Scholes a Manchester közvetlen közelében lévő Salfordban született, és rövidnadrágos kora óta az MU-ban kergeti a labdát. Egy ifjúsági FA-kupa- és egy U18-as Eb-diadallal a zsebében lett az első csapat tagja, leginkább annak köszönhetően, hogy az 1994–95-ös szezonban Cantona eltiltás, Mark Hughes pedig sérülés miatt hiányzott. Aztán ott is ragadt a kezdőben, nemrég például volt olyan idény, amikor csak egyetlen Premiership-meccsről hiányzott.
Persze nem csupán móka és kacagás volt a rőt középpályás eddigi pályafutása. Bár nyilván nem reklámozza, de tény, hogy 1999 júniusában, Svédország ellen ő lett az első angol labdarúgó, akit a bíró leküldött a Wembley szent gyepéről. Továbbá említhetjük a 2001–2002-es idényt, mely elég roszszul sikerült a számára, igaz, elsősorban rajta kívülálló okok miatt. Ruud van Nistelrooy érkezésével ugyanis Sir Alex Ferguson, az MU vezetőedzője át akarta szervezni a csapat játékát, s a reform egyik hangsúlyos eleme volt, hogy Scholest – éppen gólerősségére apellálva – feltolta a holland mellé második éknek. Neki viszont egyáltalán nem fűlt a foga az új feladatkörhöz, visszaesett a formája, még az a pletyka is lábra kapott, hogy esetleg elhagyja az Old Traffordot. Pláne, miután kiszivárgott, hogy egy Ligakupa-találkozó kapcsán csúnyán összerúgta a port mesterével.
Sir Alex viszont már csak olyan, hogy kétszer is meggondolja, mielőtt egy kisebb civódás miatt eladna valakit. "Scholesy" tehát maradt, és csodálkoznánk, ha ezt bármelyikük megbánta volna azóta.