Csodák? Márpedig vannak!

A 125-ös géposztályban a spanyol Daniel Pedrosa úgy versenyzett, mint egykoron honfitársa, a tizenháromszoros világbajnok Angel Nieto: az egész versenyen háttérben maradt, majd az utolsó körben robbantva megszerezte pályafutása negyedik győzelmét. Manuel Poggiali ellenben úgy motorozott, mintha már többszörös 250-es világbajnok lenne. Pedig csak a második negyedliteres vb-futamán vett részt, amelyet ugyanolyan magabiztosan nyert meg, mint az elsőt Szuzukában. A legnagyobb bravúrt mégsem Pedrosa és Poggiali, hanem Sete Gibernau vitte véghez, aki pár nappal azután tudott nyerni, hogy elvesztette csapattársát és barátját, Kato Dajdzsirót.
A spanyol 2001. szeptember 23-a után karrierje második diadalát aratta, amely az első hondás győzelme is egyben. Gibernau azzal is feltűnést keltett, hogy száraz aszfalton volt képes győzni, hiszen eleddig mindenki úgy tartotta őt számon, mint esőmenőt. Gibernau mégsem ezzel okozta a legnagyobb szenzációt.

"Csak hosszas rábeszélés után döntöttem el, hogy rajthoz állok Welkomban. Kato Dajdzsiro tragikus halála ugyanis rendkívül megviselt, ezért nem szerettem volna versenyezni. Utólag azonban azt kell mondjam, hogy hatalmas hiba lett volna, ha nem indulok el. Igaz, győzelmem elsősorban nem magamnak, hanem Kato Dajdzsirónak köszönhetem. Az egész versenyen segített nekem fentről, sőt, úgy érzem, hogy az egész vébé folyamán is segít majd. Így pedig bármire képes lehetek, hiszen ketten fogunk megküzdeni az ellenfelekkel” – hökkentett meg mindenkit Gibernau, aki azt is meggyőzően állítja, hogy a futam alatt végig hallotta az elhunyt Kato hangját.
Az extázisban motorozó Gibernau szavai első hallásra talán megfoghatatlannak és elképzelhetetlennek tűnnek, mégis lehet valami igazság bennük. Hiszen a második helyezett négyszeres világbajnok Valentino Rossi is azt nyilatkozta, hogy nem ismert rá Gibernaura: "Sete mindig is túl agresszív és heves volt, ezért rengeteg győzelemtől esett el. Vasárnap azonban ugyanúgy motorozott, mint Kato Dajdzsiro. Rendkívül koncentrált és nyugodt volt, Welkomban senki sem vehette el tőle az elsőséget. Pedig én mindent megpróbáltam!”
S valóban: Rossi szokásához híven mindent megtett azért, hogy megszerezze a győzelmet. Az olasz azonban nem nyerhetett Welkomban, mivel Gibernau mindig akkor tudott újítani, amikor ő támadásba lendült.

Most semmi sem jött össze a magyaroknak

Talmácsi Gábor (19. hely, Aprilia): – A motorom egyszerűen nem indult be a rajtrácson. Már indulni kellett volna a bemelegítő körre, a szerelők meg ott tologatták az Apriliát. Kivittük a boxutcába, kicserélték a gyertyát, de már csak jóval a többiek után tudtam rajtolni. Nagyon keményen húztam a gázt, de csak a tizenkilencedik helyre tudtam feljönni, mert amikor utolértem egy-
egy bolyt, sokáig feltartottak. A csapat sűrű elnézéskéréssel próbált kiengesztelni a hibáért, és én meg is értem, hogy ilyen bárkivel előfordulhat, de miért pont most, amikor olyan jól alakultak a dolgok?!

Lénárt Péter (29. hely, Honda): – Néhány ellenfelemet meg tudtam előzni a verseny során, ők utóbb kiestek mögülem, és egy másodperccel jobb köridőket értem el, mint a délelőtti szabadedzésen, de nem vagyok elégedett. A csapatnál továbbra is áll a bál, a motorjaink nagyon gyengék.

Tóth Imre (kiesett, Honda): – A bemelegítés jól sikerült, a Honda rugózása is sokkal jobb volt, mint szombaton, ám ennek nem sokáig örülhettem. A rajtom mesésen sikerült, körülbelül tíz társamat előztem meg, de hamarosan elkezdett lassulni a motor, és a második körben meg is állt. Rövid verseny volt…