Ez már tiszta pontelőny

Hatalmas iramban kezdett a Tottenham és a kapujában Fabien Barthez helyett Roy Carroll-lal felálló Manchester United a White Hart Lane-en, főleg a gólokat mostanában számolatlanul lődöző Ruud van Nistelrooy volt rendkívül aktív az egyébként szokásához híven jól védő Kasey Keller kapuja előtt. Érthető volt a nagy nekibuzdulás, elvégre a manchesteriek nyilván jól tudták: ennél jobb esély nem kínálkozhat az Arsenal leszakítására.
Hamarosan kiderült azonban, hogy nehezebb sem igen. A Spurs játékereje ismert, s bár kicsit szeszélyes a csapat, ezen a délutánon, saját közönsége előtt nem fogott ki rossz napot. A védelem ugyan nem nagyon volt képes tartani a gyakorlatilag tarthatatlan Van Nistelrooyt, de Beckhaméknek a nagy rohanásban folyton oda kellett sandítaniuk a kontrákra ácsingózó, roppant gyors Robbie Keane-re. A második félidő elején ennek ellenére kénytelenek voltak még inkább felpörgetni a ritmust, Van Nistelrooy gyors egymásutánban többször is helyzetbe került, de mindannyiszor célt tévesztett, akárcsak társai, Paul Scholesszal az élen. Mégis a bombaformában lévő rőt hajú támadó volt az, aki megtörte az átkot: a 69. percben, amikorra a Tottenham már teljesen beszorult, közelről Keller kapujába bólintotta Ryan Giggs tökéletes beadását.

Rokonszenves – és bölcs – módon a "vörös ördögök” nem álltak le az áhított vezetés megszerzése után. Eltartott vagy tíz percig, mire a Spurs felocsúdott, és ellentámadásba lendült, akkor viszont a centikkel a kapufa mellé csúsztató Gustavo Poyet révén kis híján kiegyenlített. Néhány hazai szögletre még futotta, de végül Van Nistelrooy kontrából bevágta a maga gólját (minden sorozatot egybevetve a szezonban negyvenedszer, sorozatban pedig a hatodik bajnokin volt eredményes), teljessé téve a szünet előtt még oly idegesnek látszó Sir Alex Ferguson örömét.
Jó hír a Manchester United-szurkolóknak, hogy Ryan Giggs a News of the World című lapnak nyilatkozva kijelentette, esze ágában sincs elhagyni az egyesületet. Az utóbbi időben elsősorban az Internazionaléval hírbe hozott középpályás úgy fogalmazott, szerinte "van jövője” az MU-nál, és nem tud elképzelni jobb helyet, ahol játszhatna.
Pompásan sikerült Trevor Brooking bemutatkozása a West Ham United kispadján. A kórházban lévő Glenn Roedert helyettesítő trénernek van rá esélye, hogy megmentse a londoniakat a kieséstől, mivel figyelemre méltó bravúrral a Maine Roadon győztek a Manchester City ellen. Az ezúttal is roppant bizonytalan Tomás Repkára bízott Robbie Fowler és Nicolas Anelka hatalmas helyzeteket hagyott ki a mérkőzés folyamán, többször előfordult, hogy a gólvonalról mentettek a West Ham védői. Igaz, Peter Schmeichelnek volt dolga elég a túloldalon, mi több, egy ízben őt is a vonalon segítette ki Niclas Jensen. A vendégek győztes gólját Frédéric Kanouté szerezte, aki nemrégiben még azt fontolgatta, hogy a kevés játéklehetőség miatt veszi a kalapját. A hajmeresztő kapu előtti kavarodás után begyötört találat azt jelenti, hogy a Bolton két, a Leeds meg három ponttal előzi meg csupán a West Hamet, vagyis a Sunderlandhez és a West Bromhoz csatlakozó harmadik kieső kiléte még kérdéses, nincs még lefutva a verseny. Brooking egyetlen bánata, hogy veterán támadója, Les Ferdinand valószínűleg eltörte a lábát a Schmeichellel történt kemény összecsapás alkalmával.
Még szombaton történt, hogy az ötödosztályú Doncaster Rovers elnöke, John Ryan a rendes játékidő utolsó percében, 4–2-es állásnál csereként beállt csapata Hereford United elleni mecscsén, s ezzel bizonyára a Guinness-rekordok könyvébe is be fog kerülni. A klubot nemrég a csődtől megmentő milliomos elnök ugyanis 53. évét tapossa (52 éves és 11 hónapos), és bár labdába nem ért a pályán eltöltött nyúlfarknyi idő alatt, saját bevallása szerint "jót szaladgált”.

Tv: a Sport1 hétfőn 22.15-től sugározza a 36. forduló összefoglalóját