Birkahátsót kaptak a finnek

Nos, éppen így festett a Iltalehti című finn napilap sportmellékletének első oldala, azzal a kiegészítéssel, hogy a derék állat lábaira korcsolyát rajzoltak, fölötte pedig hatalmas cím, amely egy szójáték és szabad fordításban körülbelül azt jelenti, hogy az oroszlánokból lett birkák elballaghatnak…
Úgy gondolom, már ez a címlap is tökéletesen jelzi, hogy a helybéliek miként élték meg a szerda esti, svédek elleni negyeddöntőt, amelyet 5–1-es vezetésről sikerült 6–5-re elveszíteniük a finneknek. Az újság egyébként a belső oldalakon sem bánik kesztyűs kézzel az egy nappal korábban még fenntartás nélkül kedvencnek tartott hokisokkal, ugyanis az osztályzás egy meglehetősen sajátos formáját választotta: a szerintük jól játszók egy, kettő vagy három oroszlánfejet kaptak, a gyengén muzsikálók viszont ugyanennyi, a címlapról már ismert birkahátsót, vagy ha úgy tetszik, birkafeneket. Ezek szerint leginkább a három gólt szerző Selänne teljesítményét ismerték el (2 oroszlánfej), a San Jose csatára mellett a Montrealban profiskodó Koivuról, valamint a Svédországban (Frölunda) játszó Kallióról szóltak még pozitívan (1 oroszlánfej), a többieket viszont egy vagy két birkafenékkel "jutalmazták”.

Persze nemcsak a játékosok, hanem Hannu Aravirta szövetségi kapitány is kapott hideget-meleget, nem valószínű, hogy ezekben a napokban bárki szívesen cserélne vele. A találkozót követő sajtótájékoztatón is csak hebegett-habogott, igazából nem tudott egyértelmű választ adni azokra a kérdésekre, amelyek azt firtatták, hogy ekkora előnyt miként lehetett elpackázni, ráadásul csaknem 14 ezer hazai, amúgy rendkívül lelkes szurkoló előtt. Aravirta, ahogy az egy jó diplomatához illik, természetesen az ellenfelet dicsérte, ezzel próbálván elterelni a figyelmet az őt egyre inkább érő nyilvános "kivégzéséről”, de őszintén szólva – miként ez a csütörtök reggeli lapokból is kiderült – ez meglehetősen erőtlen próbálkozás volt. Hardy Nilsson, a svédek mestere viszont fülig érő szájjal válaszolt a kérdésekre, fürdött a népszerűségben, pedig bevallotta, hogy 1–5-nél, de még 3–5-nél sem adott volna egyetlen eurót sem csapata sikeréért.
Az egyébként szenzációsra sikeredett meccs árnyékában valamelyest kevesebb szó esett a másik három negyeddöntőről, pedig azok is megérnének egy-egy fejezetet. A kiesettek közül az oroszok bizony csalódást okoztak, az eleve esélytelennek tartott svájciak és németek viszont alaposan meglepték a mezőnyt, előbbiek a szlovákok, utóbbiak pedig a kanadaiak dolgát tették pokolian nehézzé. Ennek tükrében különösen érdekes az, amit Robert Spisak, a néhány éve Magyarországon edzősködött szlovák szakember mondott még a szlovák–svájci meccs előtt, nevezetesen, hogy északi szomszédaink Helsinkiben játszó válogatottja jobb, mint amelyik tavaly Göteborgban világbajnoki címet szerzett. Márpedig, ha ez igaz, akkor egyrészt le a kalappal a svájciak előtt, másrészt a háromkoronások szerdai produkciójának ismeretében a péntek esti szlovák–svéd elődöntő óriási derbinek ígérkezik. No, nem mintha a Kanada–Csehország találkozóra ugyanez nem lenne igaz, csupán az a különbség, hogy – legalábbis a mutatott játék alapján – igazán nagy, emlékezetes dobása még egyik válogatottnak sem volt ezen a világbajnokságon. Viszont – és ezt sem szabad elfelejteni – a már egy vereséget begyűjtött svédekkel ellentétben a szlovákokhoz hasonlóan eleddig sem a kanadaiak, sem a csehek nem kaptak ki Finnországban, azaz nagyon is megbízható csapatokról van szó, bár az is igaz, hogy a skandinávok most kezdenek igazán belejönni. Akárhogy is nézzük tehát, a szlovákok, a svédek, a csehek és a kanadaiak nem érdemtelenül jutottak az elődöntőbe, és ugyan közülük kettő pénteken törvényszerűen kikap majd, elégedetlenek semmiképpen sem lehetnek: az eddigi teljesítményük mindenképpen többet ért egy birkahátsónál…