Nehéz úgy nekimenni egy tornának, hogy minden meccset meg kell nyerni. Pedig most ez a helyzet, ahhoz, hogy esély legyen még az Európa-bajnoki részvétel kivívására, mindhárom zágrábi ellenfelet be kell darálniuk Kántoréknak.
Az első alanyok mindjárt a favorit bolgárok voltak, akiktől tavaly Tiszaújvárosban 3:1-re szenvedett vereséget válogatottunk. Ráadásul akkor még Mészáros Dömötör is játszott, akit nemzeti színekben a gyakorlatilag újoncnak nevezhető Jánosi Gábor helyettesített. Nos, a fent említett körülmények ellenére hihetetlen odafigyeléssel, példamutató védekezéssel és remek kontraakciókkal operáltak a magyarok, és végig öt-hat ponttal vezettek a nyitó szettben. A bolgárok 22:17-nél időt kértek, és jó szervákkal, valamint Konsztantinov befejező pörölycsapásaival 23:21-re zárkóztak fel. Ekkor Demeter György igyekezett tanácsokkal segíteni, ám előbb a sáncba akadt a mieink egy labdája, majd Veres rontott, így lassan szettvesztéstől kellett tartanunk. Szerencsére Gelencsér centerből bevágta a labdát, és mert Konsztantinov a hálóba ejtett, sikerült még időben "megfogni” a játszmát. Ez már valami! Nikolov félelmetes nyitásai sem voltak kismiskák a második játszma elején, ezzel 6:3-ra megugrott az ellenfél. De Koch hajókötél-idegzettel taktikázott a szervákkal, aminek az lett a vége, hogy átvettük a vezetést (10:9), illetve cserélt Kjusukov mester. Egy ideig kétpontos előnnyel gazdálkodhattunk, ám Konsztantinov adogatásai és E. Ivanov betonkemény sáncai kifogtak Kántorékon. Már 20:24-nél játszmalabdájuk volt a bolgároknak, ám amikor 21:24-nél Gelencsér állt a nyitóhelyre, mesés felzárkózási folyamatnak lehettünk tanúi: Veres pontot szerzett, Nikolov rontott, Tomanóczy potyalabdát értékesített, Veres blokkolt – és máris nálunk volt a játszmalabda. Egyszerűen fantasztikus! Ekkor következett el a nagy pillanat, pontosabban a harmadik szettlabdánk 27:26-nál. Konsztantinov ugrott fel a bal szélen, Kántor vele szemben, és a magyar kezéről úgy pattant a labda a bolgár vállára, hogy azt már nem lehetett megmenteni.
Koch vezére volt a magyar csapatnak, amely bravúrgyôzelemmel kezdett Zágrábban
Kérem szépen, alakult a dolog, kezdett teljesen a hálóba gabalyodni a torna "legnagyobb vada”. Hogy meg ne moccanjon, meg kellett nyerni a harmadik szettet, végül is ez a biztos, és a játszmaarányunknak is jót tesz. A második felvonásban nyolc pontot gyűjtő, a hajrában a legnehezebb helyzetekben is eredményes Veres apró kis sánccal "kedveskedett” Nikolovnak, és máris 4:1-re vezettünk. A bolgárok egyenlítését követően a lehető legjobbkor köszönt be egy "hálós” nyitással Kántor, és amikor Valov a hálóban landolt, ismét háromegységnyi előnye volt a Demeter-csapatnak (9:12). Koch remekül forgatta a labdát, Jánosi a bolgár sáncról pattintgatott, Veres mindig a legjobbkor blokkolt, és Gelencsér nyitásai ismét szerencsét hoztak. Akárcsak az első szettben, 22:17-re vezettünk, vagyis a már említett vad már az utolsókat rúgta. Jánosiék pedig nem tették meg 24:20-nál azt a szívességet a bolgároknak, amit ők nekünk a második játszmában, és végül Tomanóczy kegyetlenül beverte a meccslabdát. Ezzel a nagy többségben lévő kétkedőknek csattanós választ adott a magyar válogatott, amely őrzi a lángot, azaz továbbra is esélyes a továbbjutásra.
Mestermérleg Demeter György: – Fegyelmezett, igen taktikus játékkal sikerült legyőznünk a favorit bolgárokat. Ettől a pillanattól kezdve a horvátok elleni mérkőzésre kell koncentrálnunk. Bogdan Kjusukov: – Az első játszmában remekül, szinte hiba nélkül játszottak a magyarok. Remek nyitásaik után nem tudtunk kibontakozni, nem találtuk a saját stílusunkat. A második játszma végén nagy hibát követtünk el, és ezt követően már nagyon nehéz lett volna győznünk. Nem számítottam ilyen jó magyar teljesítményre, ráadásul Jánosi fantasztikusan helyettesítette Mészárost.