Az ő hétvégéje volt: Mark van Bommel

A szóban forgó tét pedig a PSV lassanként esedékes újabb bajnoki címe, amely aligha lesz majd veszélyben a holland pontvadászat hátralévő három fordulójában, ha a csapat kapitánya és társai továbbra is így fognak játszani. Kétségtelen persze, hogy az Excelsior nem félelmetes együttes – pillanatnyilag rendületlenül "őrzi” osztályozós pozícióját –, de négy gólt még a legnagyobbak is ritkán szereznek tétmérkőzésen. Különösképp, ha középpályás poszton szerepelnek!
Van Bommel egyébként általában valóban nem szórja a gólokat, hiszen nem is az a dolga. A most szerzett négy találattal a jelenlegi lett a legeredményesebb szezonja, kilenc gólig ugyanis még sohasem jutott korábban. A németalföldi élvonalban mindeddig 266 találkozón 39-szer volt eredményes, ami azért is érdekes, mert a válogatottban sokkal jobb (18/5) a mérlege. De ne ragadjunk le a számoknál, mert akiről beszélünk, a Philips-gyári együttes lelke, motorja – sokak szerint neki van a legnagyobb szerepe abban, hogy a PSV az utóbbi négy évben (a jelenlegi, matematikailag még nem biztos trófeát is beleszámítva) háromszor lett bajnok. Eindhovenbe szerződése után a csapat nyomban a csúcsra ért, sőt rá egy évre egyenesen az ő góljával nyerte meg a bajnokságot. Aztán egyszer-egyszer voltak egyéb emlékezetes találatai is, például az, amelyet szűk két éve barátságos meccsen több mint harminc méterről ágyúzott az angolok hálójába. Bizonyára nem tévedünk nagyot, ha azt feltételezzük, hogy több angol klub akkor figyelt föl rá, s később jöttek is az ajánlatok csőstül a PSV székházába, ám az egyesület nem volt hajlandó megválni irányítójától. Pedig az Arsenal odaadta volna Nwankwo Kanut, plusz nem kevés pénzt is vele, és tavaly nyáron ugyancsak tetszetős ajánlattal jelentkezett a Barcelona – hiába.

Minden jel arra utal, hogy hősünk nem könnyen költöző fajta. Első klubjában, a Fortuna Sittardban hét évadot töltött el, noha húszéves kora körül már a liga egyik legnagyobb talentumaként tartották számon, a három nagy egylet mindegyikénél tárt karokkal várták. Hogy miért éppen a piros-fehéreket választotta, nem tudni, de az egyértelmű, miért maradt szívesen a Fortunában: akkoriban apósa, Bert van Marwijk volt ott a vezetőedző. Nem véletlen, ha valakinek ismerős e név, hiszen ma így hívják a nagy rivális Feyenoord szakvezetőjét, s természetesen nem névrokonságról van szó. Enyhén szólva pikáns szituáció volt, amikor egy esztendeje a PSV és a Feyenoord összekerült az UEFA-kupa negyeddöntőjében, és a rotterdamiak végül büntetőkkel nyerték meg rangadót, valamint a családi versengést. Van Bommel a visszavágón lőtt egy gólt, majd kiállították – érdemes belegondolni, milyen lehetett, amint a feszült hangulatban az ellenfél trénere fennhangon követelte a piros lapot saját vejének…
Úgy tűnik, a PSV-szurkolók tisztában vannak vele, milyen értékes ember irányít csapatukban. Még tavaly novemberben, a népszerű Mark sérülése után rendezett közvélemény-kutatást a klub hivatalos honlapja, azt tudakolva, vajon milyen hatással lesz a gárda teljesítményére a csapatkapitány kiválása. Mondani sem kell, a szurkolók nagy többséggel arra voksoltak, hogy így több pontot fognak veszíteni, és nem tévedtek, hiszen akkoriban hátrányba kerültek, és csak a tél közepén álltak az élre.