Három hete, a Manchester United ellen sikeresen és ami még fontosabb: időnként gyönyörűséges játékkal megvívott negyeddöntő után a Real Madrid-játékosok lába előtt hevert a (futball)világ. Nyomban megjelentek az olyan meggondolatlan jóslatok, amelyek szerint az idén ezt a csapatot senki sem akadályozhatja meg a trófeagyűjtésben, aztán néhány nappal később a spanyol bajnokságban négy pontra nőtt az előnye, és az efféle hangok csak erősödtek.
Raúl (7) nyugodt szívvel gratulálhatott a karrierje elsô BL-döntôjébe jutó Buffonnak
Raúl (7) nyugodt szívvel gratulálhatott a karrierje elsô BL-döntôjébe jutó Buffonnak
Talán az érintettek is elhitték, hogy 1958 óta először a Real otthon és a legjobb európai együttesek versengésében is első lehet. Hely hiányában itt nem boncolgathatjuk bővebben, mi történt azóta a világ legjobbjának tartott társasággal, de aki látta a tegnapi mérkőzést, az tulajdonképpen mindent tud. Roberto Carlos és Zidane csak idei önmagához képest, Figo viszont abszolút mértékkel mérve is roppant gyengén játszott, a kihagyást nyilvánvalóan még ki nem heverő Raúl jó, ha tízpercenként bukkant fel a labda közelében, Ronaldónak meg, láthatóan fájdalmakkal küszködve, egy tizenegyes kiharcolására futotta. No, de mindenekelőtt (vagy mögött?): Fernando Hierro. A spanyol sajtó már év közben is pedzegette, hogy esetleg nem kellene a klub "szent tehene” kedvéért feláldozni a hatékony védekezést, de amíg menetelt a Real, ez pusztán rosszindulatú kötözködés lehetett. Csütörtökön viszont már a következő címmel jelent meg a madridi AS: "Hierro – azonnal menj!” Ha felidézzük a három Juventus-gólt, nem vádolhatjuk alaptalan bűnbakkereséssel a sportlapot, mert Hierro már a másodikban is alaposan benne volt, a harmadiknál meg a szélvészgyors Nedved mellett az egykori "lokomotív” túlterhelt tehervonatnak tűnt csupán. Mellesleg Florentino Pérez elnök korábban már megígérte a csapatkapitánynak a szerződéshosszabbítást…
A balszerencsés Pavel Nedved és elődei
Pavel Nedved eltiltása némi szomorúságot visz a torinói eufóriába. A játékmester (jogos) sárga lapja miatt nem játszhat Manchesterben, így beáll azon meghatározó játékosok sorába, akik hasonló meggondolatlanság miatt maradtak le „életük mérkôzésérôl”. Néhány példa az utóbbi évekbôl, a teljesség igénye nélkül: Alessandro Costacurta 1994-ben a BL és a vb, Andreas Möller 1996-ban az Eb, Laurent Blanc 1998-ban a vb, Roy Keane 1999-ben a BL, Michael Ballack 2002-ben a vb döntôjét hagyta ki eltiltás miatt – ráadásul utóbbit ugyanúgy Urs Meier „szórta ki”, mint most Nedvedet. A pityergô cseh középpályás vigasztalhatatlan volt a lefújás után: „Annyira el vagyok keseredve, hogy nem tudom elmondani. Nagy hibát követtem el, az Old Traffordon a lelátón fogok ülni, noha ehhez nem vagyok hozzászokva. Végig csak a kupára gondoltam, aminek a füleit úgy szeretném életemben legalább egyszer a kezembe fogni. Nagyon drukkolok majd a többieknek” – mondta a sokak szerint az Aranylabdára is esélyes klasszis.
Lássunk egy nyilatkozatcsokrot is a kiesett címvédő háza tájáról! "A Juventus eggyel több gólt lőtt a párharcban, mint mi, ezért megérdemelte a továbbjutást. Nekünk egészen az utolsó pillanatig megvoltak a lehetőségeink, de nem ment. Nem hiszem, hogy rosszul játszottunk volna, elvégre nagyszerű riválissal áltunk szemben. Ami a sérüléseket, hiányzásokat illeti, nem szeretnék rájuk hivatkozni, mert ez benne van a játékban” – nyilatkozta sportszerűen Vicente del Bosque, a "királyiak” vezetőedzője. "Mindent megtettem, hogy rendbe jöjjek, de csak ennyire tellett. A Juve remekül játszott, míg nekünk problémáink voltak a védekezéssel. Pedig Figo büntetőjénél továbbjutási esélyünk volt” – mondta letörten Ronaldo. "Kettő egyes előnyünk dacára estünk ki, úgyhogy végtelenül csalódottak vagyunk” – tolmácsolta társai érzelmeit Steve McManaman. A túloldalon Marcello Lippi leginkább azzal foglalkozott, hogy a fanyalgók éles nyelvétől megvédelmezze hazája sokat csepült labdarúgását. "Két döntősünk van, tehát szerintem az olasz futball megérdemli a tiszteletet. Nem mondom, hogy mi játsszuk a legszebb futballt, de azt megmutattuk, hogy nemcsak a catenacciót vagyunk képesek művelni, hanem, ha kell, hármat rúgunk a Real Madridnak. Megmondom őszintén, fogalmam sem volt, hogy akár a legjobb Juve meg tudja-e verni ezt a csapatot. Óriási érzés, hogy sikerült. Ne feledjük, milyen produkciókkal rukkoltak ki a spanyolok ebben a szezonban” – hangoztatta a "zebrák” szakvezetője. "Még mindig alig tudom elhinni, hogy végre megint a döntőben vagyunk. Az elmúlt néhány évben sem voltunk sikertelenek, de ez a kupa, amiért megküzdünk majd Manchesterben, egészen más. A jelenlegi idény mindenképp fantasztikus a számunkra” – folytatta Lippi. A meccs egyik hőse, a Figo büntetőjét magától értetődő mozdulattal hárító Gianluigi Buffon csak annyit mondott az ominózus jelenetről: "Azt hiszem, döntő jelentősége volt annak a védésnek. Igazán meggyőzőek voltunk ma, megérdemeljük a fináléba kerülést. Remélem, elvisszük a kupát Torinóba.” A látottak alapján nem alaptalanul reménykedik.
Juventus (olasz)–Real Madrid (spanyol) 3–1 (2–0) Torino, 67 450 néző V: Meier (svájci). G: Trezeguet (12.), Del Piero (43.), Nedved (73.), ill. Zidane (89.)