A különbség két bronz között

. Ez a találkozó valóban mindent eldöntött, az izraeli az aranyig menetelt, Kovács pedig a dobogó harmadik fokáig.
"Antinak éreznie kell a verseny légkörét, be kell melegednie, ezért nem kedvező, ha az első meccsen egy ilyen nagyágyúval kell kezdenie” – vélekedett Nagy Ernő, a férfiak kapitánya, de ez csak a vereség egyik esetleges összetevője. A másik Kovács térdsérülése, a 100 kilós magyar egy héttel színre lépése előtt az egyik keretedzésen sérült meg.
"Zeevi jól felkészült Antiból, és már az elejétől kezdve lábra támadott” – mondta Hangyási László, a legeredményesebb magyar dzsúdós mestere. Az összecsapás így is az utolsó percig szoros volt, ám akkor Kovácsnak már kockáztatnia kellett, s nem sikerült fordítania. A rossz rajt után egy pillanatig sem kesergett, a bronzéremig vezető úton egyik ellenfele – a brit Delahay, az ukrán Masurenko, az orosz Makszimov és a grúz Dzsikurauli – sem bírta öt percig ellene, csupán a harmadik helyért vívott meccs volt "kicentizve”. Dzsikurauli kihasználta, hogy Kovács lábbal alig tud dolgozni, s kétjukónyi előnyre tett szert. Fél perccel a vége előtt együtt kerültek a földre, s a magyar dzsúdósnak ezúttal szerencséje volt, a grúz hibázott, Kovács pedig élt a felkínált lehetőséggel, s leszorította ellenfelét.
"Tavaly volt bennem keserűség az eredményhirdetésnél, mert a döntő kapujában megnyert meccset veszítettem el, most viszont tudtam örülni a harmadik helynek is” – fejtette ki Kovács, mi a különbség bronzérem és bronzérem között. A paksiak kitűnősége már tudja, hiszen pályafutása során negyedszer állhatott az Európa-bajnoki dobogó harmadik fokára. Kovács elégedett lehet azért is, mert a harmadik helyért járó ranglistapontokkal gyakorlatilag olimpiai indulónak érezheti magát.

A düsseldorfi magyar indulók többsége kitett magáért, a mieink 31 mérkőzést vívtak, s 14 alkalommal győztesen jöhettek le a tatamiról, Ungvári Miklós (66 kg) és Csizmadia Zoltán (+100) a hetedik, Perge Ilona (48), Nagy Viktória (52), Szabó Brigitta (57), Bejczi Zsuzsa (63) és Kosztolánczy György (abszolút) a kilencedik helyen végzett, csupán Braun Ákos (73) és Gera Csaba (81) lett helyezetlen. Az is igaz, hogy a sorsdöntő meccseken hiányzott a bravúr, pedig Ungvári és Szabó is hajszálra volt az elődöntőtől. Az Eb-címvédő Ungvári csak intéssel kapott ki az orosz Dzsafarovtól, ám ezért csupán önmagát okolta, nem talált ellenszert a rivális kellemetlen stílusára. A Kecskeméti JC versenyzője három győztes meccsén ezúttal is igazolta klasszisát, ugyanakkor saját bevallása szerint sem volt benne akkora tűz, amekkora egy évvel ezelőtt a dobogó legfelső fokáig hajtotta – talán ez a hetedik hely és a közelgő nagy feladat, a szeptemberi oszakai olimpiai kvalifikációs világbajnokság újra lángra lobbantja. Szabó ugyancsak orosszal meccselt a negyeddöntőben, s az erejével teljesen elkészült Szonyina csak a bíráknak köszönheti, hogy továbbjutott. Düsseldorfban újra látható volt, hogy a magyar lányok jó úton járnak, Németh Ferenc kapitány fiatal versenyzői a világsztárokat is kemény csatára késztették, s ha egy kicsit rutinosabbak, hamarosan érmekben mérhető sikerekről számolhatunk be.
A férfiaknál Braun és Gera nem mutatta meg, mire képes, igaz, utóbbi esetében tett erről a hazai pályát megbillentő bíró is. Csizmadia egy könnyű és egy bravúros győzelem mellett két gyors és elkerülhető vereséget is összeszedett, pedig a dobogóig menetelhetett volna. Kosztolánczynak nagyon nehéz dolga volt, hiszen 100 kilósként indult az abszolút kategóriában, ahol ragyogóan kezdett, legyőzte a tavalyi Eb-ezüstérmes észt Padart, azért pedig nem érheti kritika, hogy nem bírt a nehézsúly két kitűnőségével, az orosz Mihalinnal és a lengyel Wojnarowicz- csal.
Mindenesetre a szakemberek nem időzhetnek sokat a kontinensviadal értékelésével, hiszen rövid pihenő után elkezdődik a világbajnoki felkészülés.
Düsseldorfban egyébként már arról suttogtak, hogy az Ázsiából induló járvány miatt elvehetik Japántól a rendezés jogát, sőt, már arról is lehetett hallani, hogy Budapest vállalkozna a beugró szerepére…