Harmadszorra felért a csúcsra

Czájáéknak köszönhetően viszont egyre sűrűbben látogat el a Debreceni TE birkózótermébe – s hanyagolja el a műugrást, melyben 1924-ben Békéscsabán vidékbajnokságot nyer… –, amelyben hamarosan kiderül, istenáldotta tehetsége van a sportághoz: 19 éves korára már a karfiolfülűek között is vidékbajnok, ráadásul az ifjúsági országos aranyérmet is begyűjti. Mindezt kötöttfogásban.
Az egri születésű, Nagykállón felcseperedő, amúgy sportolni orvosi tanácsra kezdő apró termetű fiatalember ugyanis csak az 1928-as amszterdami olimpián lát először szabadfogású birkózást. Olyannyira megtetszik neki, hogy elhatározza, a jövőben átnyergel az idehaza jóformán ismeretlen fogásnemre. Pedig a klasszikus, görög-római szakágban is a nagyágyúk közé tartozik. S nem csupán a határokon belül.
Bár a magyar bajnokságokon csak második helyekig jut az akkor már az UTE-t erősítő kisember – az újpestiek állást szereztek neki az Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt.-nél –, mégis helyet kap az 1927-es budapesti kötött Eb-csapatban. Debütálásként a pehelysúly címvédője, Sigfrid Hanssen vár rá, ám nem ijed meg a svédtől, s a magyar szakembereknek is kellemes meglepetést szerezve legyőzi nagynevű riválisát. Sokat nem ücsöröghet babérjain, a második körben az Eb-ezüstérmes német Ernst Steinig néz vele farkasszemet.
"Rögtön hatalmas tempó fejlődik ki – írja a derbiről a Nemzeti Sport másnapi száma. – Steinig a támadó. Tízpercnyi állásmunka után Steinig került először békába. Steinig háromszor menekült ki a szőnyegről. Majd Kárpáti kerül le, de már fél perc múlva fölülkerekedik és egy remek hídbetöréssel nyert. A szépen dolgozó magyar versenyző hatalmas tapsot kapott.”

Csalódást jelentő ezüst

Következik Fleischmann, aki szintén fejet hajt a magyar nagyobb tudása előtt.
"A kitünő osztrák, de egyébként budapesti versenyzőt a remek formában lévő Kárpáti a 13. percben karfelszedéssel dobja” – jelenti a sportlap, s a siker azt jelenti, a válogatott újonca a kontinensbajnokság utolsó napján az aranyért lép szőnyegre. Ellenfele a kategória egyik nagyágyúja, az észt Valdemar Väli, aki egy esztendővel később, az amszterdami olimpián szinte könnyedén menetel majd a dobogó tetejéig.
Ekkor azonban igencsak szenved a balti, nem bír a kis magyarral, aki állásból és földharcban is méltó ellenfél, ráadásul elképesztő tempót diktál. Väli gáncsol, szabálytalankodik, nemritkán menekülőre fogja a dolgot. Mégis…
"Eltelik a 20 perc, a klubtársak a szőnyegre rohannak és Kárpátit a vállaikon viszik ki – olvasható a Nemzeti Sportban. – Ez azonban nem izgatja a bírákat. Győztes: Väli, aki Európa-bajnok. A közönség éktelen füttykoncerttel fogadja az ítéletet…”
A végeredmény persze ettől nem változik, Kárpáti ezüstérmes és – elkeseredett. Csakúgy, mint egy évvel később az olimpián, amelyen "mindössze” a negyedik helyig jut. Viszont beleszeret a szabadfogásba, s bár a másik fogásnemben végre magyar bajnoki arannyal gazdagodik, 1929-ben mégis Párizs felé veszi az irányt, ahol a kontinens legjobb szabadfogásúi találkoznak. Eredményeivel, ha lehet, még jobban meglepi a honi szakembereket, mint két évvel korábban, csak a döntőben marad alul Erik Malmberggel szemben.
A svéd – aki két Eb-aranya mellé egy-egy olimpiai bajnoki címet és egy ötkarikás ezüstöt gyűjt össze – a továbbiakban is sok keserűséget okoz neki, hiszen a következő év márciusában Stockholmban is megadásra készteti, igaz, ekkor kötöttfogásban, így Kárpáti hiába győzi le többek között Välit is, megint lemarad az aranyról, s csak a bronz jut neki.
Májusban viszont kevés boldogabb ember akad nála a földkerekségen: bár a brüsszeli szabad Eb nyitómeccsén kikap, a továbbiakban senki sem bír megállni előtte, s az utolsó meccsén tussal nyomatékosítja, nincs nála érdemesebb a bajnoki címre. Teljesítménye a brabanti hercegnek is megtetszik, a belga trónörökös fényképet kér tőle – az ajándékozás némileg csúszik, ugyanis Kárpátinak nincs fotója, sebtiben kell lekapatnia magát a hazautazás előtt, így a személyes találkozás elmarad, csak a hercegi titkárságig jut…

A Los Angeles-i olimpiára már favoritként utazik, s ennek megfelelően veti magát a küzdelembe.
"Az újpesti fiú a japán Suzukit kapta ellenfelül s nem respektálva ellenfele színes voltát, hatalmas iramot diktálva rohamozta erőben vele teljesen egyenlő ellenfelét – írja a Nemzeti Sport kiküldött tudósítója. – A japán defenzív modora nem érvényesült sokáig Kárpáti nagyszerű támadókedvével szemben és a 7. percben Kárpáti a jelenlévő magyarok tapsviharától kisérten tusgyőzelmet arat.”
A következő körben a címvédő észt Oswald Käppnek sincs semmi esélye ellene, ám ekkor megtorpan, előbb az amerikai Melvin Clodfelter, majd a négy évvel azelőtt ezüstérmes francia Charles Pacome is legyűri, így be kell érnie a második hellyel.
Az újabb csalódást nehezen heveri ki, szőnyegen elért "kudarcaira” a magánéletben keres gyógyírt: 1933-ban érettségizik, s még ugyanebben az esztendőben felvételt nyer a Testnevelési Főiskolára. A "kettős élet” meglátszik birkózásán is, kissé elszalad a súlya, s így az 1934-es stockholmi Eb-n – ekkor már csak szigorúan szabadfogásban versenyez –, akárcsak négy esztendeje bronzérmet nyer, csak ezúttal nem közép-, hanem kiskönynyűsúlyban. A következő évi, brüsszeli Eb-re viszont ismét összeszedi magát – a hely szelleme kötelez! –, s ismét Európa legjobbjává avanzsál. Méghozzá micsoda birkózással!
Nyitásként a címvédő német Wolfgang Ehrllel törli fel a szőnyeget, majd pillanatok alatt tusolja az olasz Cavellit. Ekkor majdnem pórul jár, hiszen váratlanul kikap a nevesincs belga Lalemondtól. Az aranyhoz az olimpiai és kontinensbajnok Hermanni Pihljamäkin kell túljutnia, ráadásul tussal kellene vernie az északit. Mi sem természetesebb, a finn hamarosan kétvállra kerül…
Ezek után persze a berlini olimpián ismét csak az arany lehet számára az egyedüli elfogadható eredmény. Ehhez mérten, hatalmas elszántsággal készül, hiszen egy esetleges kisiklás a nagy álom végső szertefoszlását jelentheti. De ettől nem kellett tartani…

Előnyös helyzetben a német

"Este fél nyolckor a Kárpáti–Delporte (francia) pár lép a Deutschlandhalle birkózó szőnyegére – jelenti a szabadfogású küzdelmek első napjáról a Nemzeti Sport. – Kárpáti egy pillanat alatt elkapja a francia kezét-lábát és máris szőnyegen hever Dekporte. Kétségbeesetten mászik ki a szőnyeg széle felé, de a magyar nem engedi. A francia ül és vergődve dobálja magát ide-oda. A tus a levegőben lóg…”
A kétvállas siker ekkor még elmarad, ám nem sokáig kell várni első klasszikus diadalára sem: az ausztrál Garrardban hamar tudatosul, esélye sincs a magyarral szemben.
"Kárpáti eleinte igyekezett elkapni ellenfele lábát, ez azonban nem sikerült – írja a sportlap. – Ellenfele is veszélyes volt, Kárpáti azonban hamarosan felülkerekedett és 2 perc 40 másodpercben tussolta ellenfelét.”
Hiába próbálkozik, a cél elérésében nem jelent akadályt az olasz Romagnoli sem, és újból fejet kényszerül hajtani Pihljamäki is. Már csak egyetlen, ám aprónak semmi esetre sem nevezhető lépés hiányzott a dobogó tetejéhez: az aranyért a hazai közönség kedvence, az egy évvel korábban Brüsszelben legyőzött Ehrllel kell meccselnie.
"Éjfél után jár már az idő, amikor a szabadfogású olimpia birkózó bajnokság könynyűsúlyú csoportdöntőjére kerül sor – jelenti másnap reggeli számában a Sporthírlap. – A nézőtéren a kis magyar és a nagy német tábor egyaránt feszült izgalommal figyeli a két világbajnokjelölt összecsapását. (…) Ehrl térdre kényszeríti Kárpátit, de a magyar ismét állásba jön. (…) Kárpáti elkapja a német lábát. (…) Kárpáti kocsiztatja Ehrlt, aki hasra kerül. (…) 6 perc! A lámpák döntetlent jeleznek. Igazságtalan ítélet!”
Jön tehát a sorsolás, melynek során a szerencse a németnek kedvez. A Deutschlandhalle közönsége tombol, miközben Kárpáti kényszeredetten térdelőállásba ereszkedik.

A sikert nem élvezhette

"A német lábkiemeléssel kisérletezik, majdnem átfordítja a magyart – folytatódik a tudósítás. – Kárpáti most ravasz és remek trükkel villámgyorsan átfordul, hidal s a német kerül alulra.”
A hátralévő időben is az újpesti megy előre, többször is kiveszi Ehrl lábát, fél-nelsonnal próbálkozik, ám aranyat érő akciót már nem sikerül végrehajtania.
"Vége. Szörnyű csend szállja meg a csarnokot – így a Sporthírlap tudósítója. – Minden szem a lámpák felé fordul. Két zöld lámpa gyullad ki s a zöld – Kárpáti színe! 2:1 arányban győzött Kárpáti.”
Az idő azonban nem teszi igazán lehetővé, hogy élvezze a sikert. A diadalnak köszönhetően – bár még csak harmadéves – tanári állást kap ugyan, de származása miatt csak a debreceni izraelita gimnáziumban. Itt tanít az 1944-es német megszállásig, ekkor azonban menekülnie kell: a bánki erdőben és Budapesten bújkál. A háború befejeztével a fővárosban marad, a Madách gimnáziumban lesz testnevelő. Természetesen nem szakad el imádott sportágától sem, 1950-ben megalapítja a Bp. Honvéd szakosztályát, a válogatott vezetőedzőjeként részt vesz a helsinki olimpián, tagja a Magyar Olimpiai Bizottságnak. Kilencvenesztendősen éri a halál, miután a magyar sportolók közül elsőként kapja meg a NOB Olimpiai Érdemrendjét.
Minden idők legeredményesebb magyar szabadfogásúja hatvan évvel legnagyobb sikere után távozik…