Felépül-e végre a sporttudomány háza?

Ha valaki ezek után egy vastag, tekintélyes külsőt kölcsönző aranykeretes pápaszemet viselő, fehér orvosi köpenyben szentenciákat osztogató őszhajú, meglett férfiút képzel el – téved.Radák Zsolt – alig túl a negyvenen – szinte hallgatóit megszégyenítő módon fiatalos, teli csillapíthatatlan energiákkal, tettvággyal, elpusztíthatatlan, szinte gyermeki derűvel, a tehetséges új magyar tudósnemzedék képviselője.Május végén egy többezer résztvevővel lebonyolított sporttudományos nemzetközi konferencia szervezőbizottságának vezetőjeként működött közre San Franciscóban, és a beszélgetésünk előtti napon éppen hasonló rendezvényről érkezett haza Salzburgból. A Magyar és a Japán Tudományos Akadémia közötti megállapodás értelmében, mint immár évek óta, az idén is három hónapot tölt majd a távol-keleti ország tudományos világának központjában, a Cukuba Egyetemen. Mindezek mellett jelenleg a legfontosabb, legidőszerűbb és egyben a legizgalmasabb téma az önálló Sporttudományos Kutató Intézet feltámasztása és működtetése.– Mióta foglalkoztatja az intézet létrehozásának gondolata? – kérdeztük bevezetőül a professzort.– Az igazat megvallva, amikor felkértek, és elvállaltam a TF tudományos dékánhelyettesi pozícióját – magyarázta Radák professzor. – Ez már akkor nem pusztán tervként, elméleti problémaként, hanem határozott célként szerepelt a megállapodásunkban, ha lehet ezt így megfogalmazni, egyfajta feltételként.– Mi volt az oka, magyarázata, hogy az annak idején, a ’nyolcvanas években, a Testnevelési Főiskola mellett Nádori László professzor irányításával eredményesen működő önálló kutatóintézet, amely nemzetközi hírnévnek örvendett, végül is ’nyolcvanhatban megszűnt? És mi az, ami most azután időszerűbbé teszi újbóli kialakítását?– Akkor én még egészen fiatal voltam, de tudomásom szerint a megszüntetés koncepciójának lényege az volt, hogy a tudományos kutatómunka folyjék inkább a tanszéken, így speciálisabb, konkrétabb és ennek következtében hatékonyabb lehet.– Nem vált be?– Az esetleg jóhiszemű szándék eleve maga is vitatható, és a gyakorlat aztán rá is cáfolt, hiszen a tudományos kutatás helyett értékes idejük tetemes részét tanítással töltötték a kiszemelt tudósok és kutatók.– És ma?– Közhely, ám igaz: kiemelkedő eredmények ma már egész egyszerűen elképzelhetetlenek a tudomány segítsége nélkül. A minőségi versenysport mindazonáltal csupán egyik térsége a sporttal kapcsolatos tudománynak, a kutatások eredményei, hatásai szerteágazóak és széles körben hasznosíthatók az élet meghosszabbításában, a betegségek megelőzésében, a rehabilitáció gyorsabbá és tökéletesebbé tételében, és még hosszan sorolhatnám tovább. Most a gazdasági, szociális és egyéb szempontokat sem óhajtom felsorakoztatni. A következtetés egyértelmű: minden okunk megvan arra, hogy mielőbb egy sporttudományos kutatóközpont létesüljön.– Mi az elképzelés lényege, és mik a legutóbbi fejlemények?– A TF-en bizonyos kutatások még a tanszéken zajlanak. Szétszórtan, és nem a legmegfelelőbb koordinációval. Azt is számításba kell vennünk, hogy nem dúskálunk kiemelkedő képességű kutatókban. Köztudott ugyanakkor, hogy a Sportkórházban doktor Pucsok József professzor vezetése alatt is működik egy külön kutatócsoport. Az elképzelés egyszerű: dolgozzunk együtt, centralizáljuk erőinket, hangoljuk össze a munkánkat, és alakítsunk ki ennek érdekében egy korszerű Sporttudományos Intézetet a Sportkórház komplexuma adta lehetőségek és keretek között.– A sport nemes dolog, nyilvánvaló, hogy elengedhetetlen szükséges mögé a tudomány támasza… A pénz, az évi működtetési költségvetés nyelvére lefordítva ez mit jelent?– Évi kétszázmillió forintot.– Értesüléseink szerint a Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium költségvetésében – legalábbis az idei esztendőre – egyetlen forint sem szerepel a TF fejlesztésére, támogatására. A sporttudományos kutatásokra pedig jó, ha harmincmillió jutott a 2003-as évre, ami ugyan több, mint korábban, de roppant kevés!…– Mielőtt továbbmennénk, hadd világítsam meg két közérthető példával, hogy miről beszélünk. Versenysport… Azt kérjük, hirdetjük, követeljük – Ne doppingolj!... Nem szükséges bizonygatni, hogy az esélyegyenlőséget a tiltott teljesítménynövelő szerekkel szembe állító tudomány tiszta eszközökkel kidolgozott segítsége biztosíthatja a kiválasztásban, a felkészítésben, a módszerekben, technikában és a többi. Ez, mármint a tudomány tehát a doppingolás sportszerű alternatívája. A tudományra azonban áldozni szükséges, ezt be kell látnunk… A másik példa igazán szemléletes. Kevesen tudják, hogy a mellrák megelőzésének leghatékonyabb eszköze a gondosan kidolgozott, kikísérletezett, tudatosan végzett egészséges mozgás. Akik ilyen módon élnek, azok számára ötven százalékkal kevesebb a mellrák kialakulásának a valószínűsége, kockázata… A sport, mint prevenciós eszköz – még kellően fel nem ismert csodaszer!– A következő lépés?– Doktor Berkes István, a Sportkórház főigazgatója egyetért a tudományos erők centralizálásával, tehát intézménye és a TF együttműködésével… Tárgyaltam ebben az ügyben már Mesterházi Attilával, a sportminisztérium politikai államtitkárával is. Az államnak ugyan, ismeretes, mostanában nincs sok pénze, de a jövő évi költségvetés lehetősége egyfelől még nyitott, másrészt ígérte, egy jól megszervezett konferencia segíthet a magánszektor meggyőzésében, a privát tőke bevonásának ösztönzésére. Itt a biztosítótársaságok és a gyógyszergyártók bevonására célzott egyebek között. Ôsszel kerül sor egy ilyen nagyszabású konferenciára, amely a felvilágosítás szempontjából meghatározóan fontos lehet. Hamarosan el kell mozdulnunk a holtpontról!Reménykedjünk, ám a fiatal profeszszornak a bevezetőben említett csillapíthatatlan energiáira szüksége lesz, amíg valóság lesz a sporttudomány háza.