Flaskay százon is érmet akar

– Úgy hírlik, a Dobó tér környékén lesz a Flaskay utca…
– Látja, én erről még nem hallottam.
– Csak azt ne mondja, hogy az egrieket nem hozta lázba, hogy Flaskay Mihály ötven méter mellen az Európa-bajnoki ezüstérem után immár világbajnoki bronzérmes is.
– Dehogy, sűrűn rám köszönnek az utcán, sokan gratulálnak, és még Nagy Imre polgármester is küldött nekem dísztáviratot. Ennyi bőven elég, nem vagyok én akkora szenzáció.
– Egyébként merre megy nyaralni?
– Nyaralni? Most is edzésről jövök.
– Ugye, csak viccel?
– Kedd óta ismét tréningezem, az universiadéra készülök.
– Nem volt elég a versenyzésből erre az évre?
– Egyáltalán nem, szeretnék az universiadén ötven mellen és száz mellen is nyerni. Úgy érzem, Barcelonában is jó lettem volna százon, ám nem indulhattam. Csak rajtam múlt, ha a vébé előtt a bajnokságon a legjobb kettőben végzek, indulhattam volna, azonban Bodor Ricsi és Güttler Karcsi megelőzött. Így maradt az ötven mell.
– Azért ne fanyalogjon, ott ugyebár világbajnoki bronzéremig vitte. Lassan elhiszi?
– Nem kellett mit elhinnem, különben is, én arra készültem, hogy érmet nyerek Barcelonában. Magyarán, akkora meglepetés azért nem ért.
– Negyven méterig úgy tűnt, arany lesz az az érem…
– Bevallom, semmit sem érzékeltem abból, hogy hol járok, annyit éreztem, hogy nem megy rosszul az úszás, ha pedig nem megy rosszul, akkor akár még érmet is nyerhetek.
– Visszanézte már videóról a finálét?

– Nem, ami történt, megtörtént… Majd talán egyszer.
– Az sem lepte meg, hogy nem az ukrán Liszogor, hanem a brit Gibson lett a világbajnok?
– Benne volt, hiszen Gibson az utóbbi időben remek eredményeket ért el. Engem csak egy dolog lepett meg, az, hogy a korábbi világcsúcstartó, amerikai Moses nem került döntőbe. Annyira azért nem bánkódtam miatta…
– Még Barcelonában elterjedt, hogy halasztani fog a Los Angeles-i egyetemen és itthon készül fel az athéni olimpiára. Igaz a hír?
– Kétségtelen, sokat beszélgettem erről Kiss László szövetségi kapitánnyal. Ô úgy érvelt, itthon jobban felkészülhetek, minden feltételt megteremtenek. A kapitány javaslatát megvitattam Mark Schuberttel, az egyetemem vezetőedzőjével – egyébként ő volt Barcelonában az amerikai úszóválogatott első embere –, ő azonban egyáltalán nem örült az ötletnek. Azt mondta, jövőre nem az egyetemi bajnokság lesz a fő verseny, mivel több válogatott is van az egyetem úszócsapatában, Athén lesz a hangsúlyos. Ez megnyugtatott.
– Szóval megy vagy marad?
– Most azt mondom, megyek vissza, azonban szokás szerint a formába hozást már itthon Egerben, Krajnyák György vezetésével végzem majd. Tökéletesen megbízom benne.
– Barcelonában ön volt az egyetem egyetlen érmese?
– Dehogy. Egy csapatban úszom Lindsay Benkóval, aki az amerikai váltóval aranyat is nyert, a férfi ezerötszáz gyors bronzérmesével, Erik Vendttel és nálunk úszik a tunéziai Melluli is.
– Aki ugyebár Cseh László mögött harmadik lett négyszáz méter vegyesen.
– Beszéltem vele, most ő a nemzeti hős Tunéziában. Aranyos, kedves srác, és meggyőződésem, fog ő ennél még jobb időeredményeket is úszni. Barcelona előtt négy perc huszonegy másodperc volt a legjobbja, a döntőben ennél hattal úszott jobbat. Ha az ősztől ismét Los Angelesben tanulok, akkor vele lakom majd egy szobában.
– Hagyjuk egy kicsit Mellulit, inkább beszéljünk arról, szép, szép a vébébronz, ám az ötven mell nem olimpiai szám.
– Sohasem tagadtam, én százon szeretnék maradandót alkotni.
– Mennyi most a legjobbja?
– Várjon csak, 1:01.22.
– Ezzel az olasz Fioravantit megelőzve a hatodik lett volna Barcelonában.
– És még szeretnék javítani. Azt tervezem, hogy már az universiadén elérem az egy perc, egy másodperces határt.
– Güttler országos csúcsa 1:00.95…
– Tisztában vagyok vele, azt is tudom, hogy pontosan tíz éve úszta.
– Százon még sűrűbb a mezőny, elég, ha csak azt veszem, már ketten, az orosz Szludnov és a japán Kitadzsima is egy percen belül tudnak.
– Szludnov nagyon eltűnt, viszont Kitadzsima szerintem sokáig ott lesz a csúcson. Tökéletes technikával úszik, nagyon jó a lábtempója, hihetetlenül laza az izomzata. Gyors és egyszerre állóképes is. Egyszóval, a Kitadzsima-korszak csak most kezdődött.
– Szóval mit tervez Athénban?
– Döntőbe akarok kerülni. Ott pedig bármi megtörténhet, akár még az is, hogy – csakúgy, mint Berlinben és Barcelonában – érmet nyerek.
– Amúgy mi az, ami hiányzik Egerből Los Angelesben?
– Minden, de most csak hétköznapi dolgok jutnak eszembe.
– Mondja nyugodtan!
– Például sokszor eszembe jut, milyen jó lenne, mondjuk, egy remek májgaluskaleves.
– Nincs magyar étterem az Angyalok városában?
– Van, de azt mondják, jobb elkerülni, az ételekre legalábbis nem lehet ráismerni.
– Milyenek az amerikai borok? Gondolom, egy egri csak-csak meg tudja ítélni.
– Inkább hagyjuk, egriként amúgy is csak azt mondhatom: az egri bornak nincs párja. De még mielőtt valaki azt gondolná, egészen ritkán iszom alkoholt.
– Barcelonában, a vébébronz után ivott?
– Mivel az ötven gyorson is indultam, nem, sőt most hogy mondja, később sem. Nekem nem kell alkohol ahhoz, hogy megünnepeljem a sikert.
– Barcelonából mennyit látott?
– A kettes pályát…