Annus küzdeni is kitűnően tud

Több mint két évvel később, vasárnap Szombathelyen a MAL-kupán Annus Adrián megragadta a lehetőséget: utolsó kísérletére 84.19 métert dobott. Végre az övé lett a hőn áhított magyar rekord. Fél méterrel toldotta meg Gécsek Tibor korábbi csúcsát (83.68). Két évvel ezelőtt Tatabányán csak néhányan látták a fantasztikus dobást. Két nappal ezelőtt a nézők miatta jöttek ki a pályára.
Bár Annus már a budapesti Európa-bajnokságon letette a névjegyét – a nyolcadik helyen végzett –, a világ két évvel ezelőtt figyelt fel rá. A Haladás versenyzője abban az évben 83.39 méterre javította az egyéni csúcsát, tavaly Európa-bajnokságot nyert, most pedig a párizsi világbajnokság előtt két héttel remekelt.
– Hogy érzi magát? – kérdeztük az újdonsült csúcstartótól egy nappal a MAL-kupa után.
– Nagyon örülök, de fáradt vagyok, fáj a fejem. Nem tudom, mitől, hiszen még kisebb bulit sem csaptunk vasárnap este.
– Valamennyit csak ünnepelt!
– Nem igazán. Elmentünk a verseny bankettjére, aztán a barátaimmal beszélgettem egy keveset. Közel van a világbajnokság, nem lett volna jó, ha a napi ritmusomból kizökkenek. Egyébként is ilyenkor szeretek egyedül lenni, a barátaimtól is azt kérem, értsék meg, hogy magamra akarok maradni. Autózgatok, gondolkodom.
– Vasárnap este a nagy dobás után csak szolidan integetett a közönségnek. Úgy kellett kérni, hogy kicsit ünnepeltesse magát.
– Az az igazság, hogy ilyenkor zavarban vagyok, pedig nagyon jólesik a szurkolók szeretete.
– Mások éppen azért vágynak a sikerre, hogy rajongók vegyék körül őket. Önt mi motiválja?
– Maga a teljesítmény. A nagy eredmény elérése.
– Két évvel ezelőtt a Söjtör-emlékversenyen már dobott egy nagyot. Akkor úgy tűnt, rövid időn belül nyolcvannégy méter fölé kerül.
– Akkor még nem érett meg ez az eredmény, nem voltam rá felkészülve. Valószínűleg azért is ment szektoron kívülre a kalapács. Azon a nyáron ez a lehetőség nem is foglalkoztatott, a világbajnokságra összpontosítottam, s mivel az volt az első idény, amire a Haladásban Vida Józseffel készültem, tele voltam bizonyítási vággyal. Az előző ősszel Fazekas Róberttel együtt szakítottam korábbi edzőmmel, eljöttem a Dobó SE-ből, s bizony innen is, onnan is kaptunk eleget. Rá is mentünk. Edmontonban csupán kilencedik lettem, Robi döntőbe sem került. Az az év húzós volt, a következő viszont jól sikerült. Tavaly már foglalkoztatott az országos rekord, de érdekes módon tudtam, hogy nem fogom megjavítani. Az idén biztos voltam abban, hogy sikerül.
– Ez azért érdekes, mert a kívülállónak vasárnapig úgy tűnt, a tavalyi éve jobban sikerült.
– Ennek az az oka, hogy másként készültem, később akartam csúcsformába lendülni, és nem volt olyan sok versenyem, mint egy évvel ezelőtt. Tavaly a legjobb eredményem 82.97 méter volt, előtte két nappal a római Golden League-viadalon rajtoltam, azelőtt Krétán versenyeztem, utána Görögországba mentem. Az idén nem álltam annyiszor rajthoz, éhesebb voltam a versenyre.
– Egy héttel ezelőtt az országos bajnokságon az utolsó sorozat előtt Botfa Péter mögött a második helyen állt. Csak a hatodik kísérletével került nyolcvan méter fölé, és nyerte meg a versenyt. A MAL-kupán az első sorozattól kezdve imponálóan dobott. Mi az oka ennek a nagy különbségnek?
– A bajnokság mindenki számára az egyik legfontosabb verseny, de számomra a szombathelyi viadalon nagyobb volt a tét. Hazai közönség előtt dobni különleges érzés, ráadásul engem a város szponzorál, s érzem az emberek szeretetét. Itt kellett jobban teljesítenem, és örülök annak, hogy ez sikerült.
– Azt, hogy nagyot tud dobni, eddig is tudtuk, az Európa-bajnoki cím önmagáért beszél, ám az utolsó két versenyén rendkívüli küzdőképességét is bizonyította. A bajnoki címet a sírból hozta vissza, vasárnap kísérletről kísérletre javított, és hatodikra dobta az országos rekordot.

– Ez a tulajdonságom nem új. A csapatbajnokságokon többször bizonyítottam, hogy két rossz kísérlet után is képes vagyok harmadikra nagyot dobni. Persze előfordult, hogy hibáztam, de alapvetően számítani lehetett rám. Tény, hogy nagyon tudok izgulni, de csak addig, amíg a melegítés el nem kezdődik. Szerintem enélkül nem is lehet extrateljesítményt nyújtani.
– Mit érzett, amikor vasárnap az utolsó kísérletéhez készülődött?
– Csúcsot akartam dobni, semmi másra nem gondoltam. Tudtam, hogy ez az utolsó lehetőségem, mármint azon a versenyen. De nem görcsöltem túlzottan, hiszen addigra már életem második legjobbját értem el, és a legjobb sorozatomat produkáltam. Egyébként még sohasem fordult elő, hogy egy versenyen mind a hat dobásom nyolcvan méter fölötti volt. Eldöntöttem, hogy kockáztatok, aztán vagy sikerül, vagy nem. De éreztem, hogy sikerül. Sikerülnie kellett, eleget dolgoztam már érte.
– Mit jelent az, hogy kockáztatott?
– Bátrabban, lendületesebben dobtam, amiben benne volt a kilépés lehetősége, vagy az, hogy szektoron kívülre, netán hálóba megy a kalapács.
– Egy évvel ezelőtt Münchenben Európa-bajnokságot nyert. Azóta miben változott?
– Nem sokban. Tény, hogy anyagilag kedvezőbb helyzetben vagyok. Olyan már nincs, hogy hó végén mit adjak enni a gyereknek. Egyébként ugyanaz vagyok, aki voltam. Sem jobb, sem rosszabb. A munkához való hozzáállásom is ugyanaz. Aki ebből él, az nem lazíthat. Addig kell kihasználni a lehetőségeimet, amíg lehet.
– A világbajnokságtól mit vár?
– Nem nagyon szeretek erről beszélni. Az egy új verseny lesz, először selejtezőt tartanak, aztán be kell jutni a nyolcas döntőbe. Hiba lenne az országos csúcsom alapján azt hinni, hogy hajrá, most már minden rendben. Az tény, hogy a lelkemnek jót tett ez az eredmény, visszatért az önbecsülésem.
– Azt mondta, terv szerint kezdte halványabban az évet.
– Ez igaz, ám hiába tudja az ember a magyarázatot, nehéz elfogadni a kisebb eredményeket. Pedig valóban tudatosan készültem úgy, hogy később lendüljek formába. Az idén megváltoztak a Grand Prix-döntőbe kerülés szabályai, ezért nem kellett hajtani a versenyeket. Terven felül az időjárás is hátráltatta a felkészülésünket. A hosszú, hideg tél miatt itthon nem tudtunk dobni, amikor pedig Splitbe utaztunk, ott is rossz időt fogtunk ki. Még sohasem éltem át olyan szelet, mit amilyen a bora volt. Nem tudtam megállni a dobókörben.
– Tudom, hogy 84.19 métert dobni világbajnokságon szinte lehetetlen, de ha mégis sikerülne, az mire lehetne elég?
– Még ebben az esetben sem lehetnék nyugodt. A japán Murofusi Kodzsi rendkívül jó formában van, ráadásul ő képes arra, hogy világversenyen igazán nagyot dobjon.
– Mi a programja a párizsi világbajnokság előtt?
– Már csak edzek. Huszadikán utazom, huszonharmadikán lesz a selejtező, két nappal később a döntő.

A magyar rekord fejlődésének főbb állomásai

Az első rekordot 106 évvel ezelőtt Szilágyi Gyula állította fel. A következő évszázad csúcstartói közül három olimpiai bajnok sorozata emelkedik ki: Németh Imre tizenháromszor, Csermák József nyolcszor, Zsivótzky Gyula tizenhétszer javította meg a rekordot, legutolsó csúcseredményüket a táblázat tartalmazza.
Vida József, Annus Adrián edzője háromszor ért el csúcseredményt, a harmadikat 19 évvel ezelőtt, ugyancsak Szombathelyen és augusztusban (79.06). Következett Gécsek Tibor, aki 1988-ban elsőként dobta túl a 80 métert (80.10), és még abban az évben, szintén a vasi fővárosban, 81.68 méterig jutott. Ôt negyedik kalapácsvető olimpiai bajnokunk, Kiss Balázs váltotta fel, 1998-ban Franciaországban kerek 83 métert ért el. Gécsek nem adta fel: Európa-bajnoki győzelme után Zalaegerszegen szerezte vissza a csúcsot. Ennek a rekordlistának a végére iratkozott fel most Annus Adrián.