Fazekas már Athénra gondol

Immár Fazekas Róbertnek és Annus Adriánnak is hasonló szurkolócsoportja van. Szombathelyről harmincan érkeztek Párizsba, s a Haladás dobóinak minden mozdulatát ovációval követték. Még egyentrikójuk is van, amelynek az elejéről Adrián, a hátuljáról Robi nevet felénk.
Ôk voltak, akik hétfőn este a stadion mellett önfeledten ünnepelték Annus ezüstjét, s egy nappal később ugyanitt vártak Fazekasra. A diszkoszvetés második helyezettje azonban sokáig várakozott a doppingszobában, de a kis küldöttség kitartott. Ezúttal nem volt olyan fergeteges a kedvük, hiszen mindannyian tudták, Fazekas aranyra számított. Bár ők nagyon örültek a második helynek is, attól féltek, kedvencük azért nem jön, mert bánatában elbujdokolt. Sokuknak indulnia kellett, még az éjjel vezettek haza Szombathelyre, így a társaság lassan fogyatkozott.
Már éjfél is elmúlt, amikor megcsörrent a kitűnő dobók edzőjének, Vida Józsefnek a telefonja, és ,,Szúnyog” bejelentkezett. Mint kiderült, a doppingvizsgálaton nagy volt a tülekedés, és Fazekas csak ekkor végzett. A stadiont azonban már bezárták, s ő csak a hivatalos busszal tudott visszamenni az atléták falujába.
Reggel – jóleső, mély alvás után – országos csúcstartónk szívesen nyilatkozott.
– Milyen a hangulata? – kérdeztük tapogatózva.
– Nem vagyok túlzottan feldobva. Valamennyire persze örülök, de ez az érzés mégsem az, amire számítottam. Igazán jó eredmény a második hely, de mégiscsak győzni jöttem.
– Kedd este azt hittük, bánatában vonult félre.
– Nem, annyira azért nem keseredtem el, végül is van egy világbajnoki ezüstérmem.
– Hűséges szurkolói is vannak. Ez a kis csapat tavaly Münchenben is ott volt, s most Párizsig utazott, hogy biztassa a verseny alatt.
– Közeli barátaink alkotják ezt a csoportot, s igazán jó érzés, hogy mindenhova velünk jönnek. Sajnos nem kaptak a diszkoszvetéshez közeli jegyet, de azért hallottam a pályán a biztatásukat, és ez erőt adott.
– A bemelegítésnél hogyan érezte magát?
– Tudtam, hogy jó vagyok, hogy jó eredményt érhetek el. Az egyik bemelegítő dobásom hatvankilenc méteres volt.

– Mit szólt Alekna első, 69.69 méteres kísérletéhez?
– Már előtte is éreztem, hogy nagy dobás kell a győzelemhez, tudtam, hogy megvan erre a lehetőségem, ezért nem zavart meg. Tartottam magam ahhoz a szokásomhoz, hogy biztonsági kísérlettel kezdek, ezt meg is tettem. A 66.86 méterrel bent voltam a nyolcas döntőben, ettől kezdve kockáztathattam.
– Másodikra nagyot, 69.01-et dobott.
– Azt meghajtottam, de úgy látszik, nem eléggé. Ez a kísérlet sokat kivett belőlem, ami a következő dobásomon meg is látszott.
– Az ember nem is gondolná, hogy egyetlen dobás ilyen hatással lehet a versenyzőre.
– Talán azért volt így, mert a második kísérletemnél azt hittem, átvettem a vezetést. Csalódást jelentett, amikor megjelent a táblán az eredmény. Lelkileg és fizikailag is újra össze kellett szednem magam. Világbajnokságon hatvankilenc méter fölött dobni nem kis dolog, ehhez nekem is extra teljesítményt kell nyújtanom. Az utolsó kísérletemben is benne volt a hetven méter lehetősége, de nem emeltem meg eléggé a dobást.
– Amikor szektoron kívülre, hatvanhét és fél méterre küldte a diszkoszt, mintha hamarabb engedte volna útjára a kelleténél. Ha ez a hiba nincs, az a dobás hetven fölötti lehetett volna.
– Ezt így nehéz megállapítani. A lehetőség bennem volt, de végül második lettem.
– Érdekes, hogy Annus Adrián nem volt igazán aranyesélyes, mégis sokkal jobban el volt keseredve amiatt, hogy ,,csak” ezüstöt nyert. Ön optimistábbnak tűnik.
– Az vagyok, és maximalista. Ha egy Grand Prix-versenyen nyerek, de nem nagy eredménnyel, elégedetlen vagyok. Most hiába dobtam jól, a helyezés nem megfelelő.
– Azt érzem a hangján, hogy már előrenéz?
– Igen, már az olimpián jár az eszem, no meg a hátralévő két versenyen. Sem a Grand Prix-döntőben, sem Rietiben nem szeretnék kikapni Aleknától.
– Otthonról milyen üzenetek érkeztek?
– Még el sem tudtam olvasni az összes SMS-t. Gratulálnak és vigasztalnak.
– Az utóbbi nem túlzás?
– Nem, hiszen mégiscsak tíz versenyen át veretlen voltam, s pont a világbajnokságon kaptam ki. Szép, szép az ezüstérem, de az igazi áttörést az arany jelentette volna. Világbajnokságot még sohasem nyert magyar atléta.