Michael Schumacher igaz története.A könyv hetek óta vezeti a külföldi eladási listákat, és hazánkban is egyre több fogy belőle.
Ha Michael Schumacher tesztel vagy versenyez, Sabine Kehm minden lépését követi
Ha Michael Schumacher tesztel vagy versenyez, Sabine Kehm minden lépését követi
A sztori az ötszörös világbajnokról szól – aki nemcsak versenyző, hanem kedves, sármos, vicces ember. Csakhogy utóbbi tulajdonságait nem fedezhetik fel azok, akik csak a pályán látják őt. Sabine Kehm, a német versenyző sajtófőnöke azonban a hazánkban nemrég bemutatott könyvben Schumacher másik arcát próbálta bemutatni. A Magyar Nagydíj idején a könyv szerzőjével beszélgettünk. – Miért tartották fontosnak, hogy megjelenjen ez a könyv Michael Schumacher igaz történetéről? – Először tavaly ősszel, ötletszinten vetődött fel, hogy meg kellene írni. Méghozzá azért, mert a rajongók csak nagyon kevés ideig látják őt, és akkor is a pályán. Ott pedig Michaelnek koncentrálnia kell a feladataira, nincs ideje arra, hogy a szurkolók összes kérését teljesítse. A rajongók tehát Michaelnek csak egy részét ismerik – a versenyzőt. – Adni akartak nekik valamit a magánemberből is? – Pontosan. Úgy gondoltuk, ez kedves dolog lenne. Kiválogattunk néhány jó képet, olyanokat, amelyek nem járták be a világsajtót, hanem legfeljebb egy- egy német lapban jelentek meg. – Tudott önnek meglepetést szerezni Michael a könyv írása során? – Nem akkor, hanem amikor négy évvel ezelőtt elkezdtem vele dolgozni. Nem gondoltam volna, hogy ennyire kedves, előzékeny, humoros fiú. – Mennyire része ön Michael életének? Mennyi időt töltenek együtt a hétköznapokon? – Csak akkor vagyok mellette, ha versenyez, vagy tesztel. Az otthonában csak akkor látogatom meg, ha nagyon muszáj, ez körülbelül háromszor fordul elő egy évben. Igyekszem tiszteletben tartani a magánéletét. – Hogy kezdődött az együttműködésük? – Sportújságíró voltam és sokszor hívtam telefonon Willi Webert, a menedzserét, amikor éppen nagyinterjút akartam készíteni Michaellel. Az egyik ilyen alkalommal Willi munkát ajánlott nekem. Az első pillanatban nem is tudtam, hogy mit válaszoljak, mert nagyon meglepett az ajánlata. Szerettem újságíró lenni, nem tudtam, milyen lenne az életem anélkül. – Miért döntött mégis úgy, hogy vállalja a munkát? – Mert mindig is azt akartam látni, hogy mi zajlik a színfalak mögött a Formula–1-ben. Mindig kíváncsi voltam, hogy igazából milyen ez a világ. Még ma is lenyűgöz, amikor látom, hogy milyenek az emberek, hogy miként viselkednek, amikor nincsenek a kamerák kereszttüzében. – Viszont ezt már nem írhatja meg. – Igaz, de azért jó érzés. – Mit utál a legjobban a munkájában? – Azt, hogy sokszor kell nemet mondanom az embereknek. Muszáj elfogadnom, hogy nem felelhetünk meg mindenkinek, nem teljesíthetjük az összes újságíró kívánságát. Korábban nem voltam túl szigorú, de rájöttem, meg kell tanulnom annak lenni. Ugyanis Michael ideje szinte percről percre be van osztva, ha nem mondom, hogy most kell indulni, akkor csúszik minden, és sosincs vége a napnak.