Irak: Felejteni és focizni akarnak

A társaság azért kényszerült külföldre, mert a bagdadi nemzeti stadiont az amerikai hadsereg tankjai parkoltatására használja. A németországi helyszínt a novemberben kinevezett szövetségi kapitány, Bernd Stange, a keletnémet válogatottat a nyolcvanas években vezető szakember találta meg.Stange szerint a labdarúgás a legjobb módja annak, hogy az embereket összehozza, a futballpályán hosszú barátságok köthetőek, és talán a nemzeti csapat által az irakiakat is könnyebb lesz elfogadtatni a többi ország embereivel. "Nagyon nagy lehetőség ez a számunkra, szeretnénk elérni, hogy részt vehessünk a következő világbajnokságon. Ez csak az első lépés, itt az a legfontosabb, hogy a játékosaim végre megint játszhatnak. Nagyon jó ez a csapat, nemrég legyőzte Iránt. Ám ahhoz, hogy három év múlva tétmérkőzéseket játszhassunk itt, Németországban, Szaúd-Arábiát, Japánt és Dél-Koreát is le kell győznünk” – nyilatkozta Stange, aki elmondta, hogy amióta véget ért a háború Irakban, jobb a hangulat, de nincs játéktér. Az egyetlen hely, ahol futballozni tudtak, a város széli mező, de ott nincsenek öltözők és víz sem áll rendelkezésre a fürdéshez.A játékosok nagyon élvezik a németországi lehetőséget, de az őket megkereső nemzetközi sajtónak elmondták, milyen megaláztatások érték őket és egykori csapattársaikat Szaddam Huszein rezsimje alatt. A diktatúrában Huszein egyik fia, Udaj – akit nemrég egy akcióban lelőttek az amerikai katonák – volt a labdarúgó-szövetség elnöke, és igen brutálisan bánt a játékosokkal, ha azok nem érték el az általa kitűzött eredményeket."Egykor hatalmas nyomás volt a játékosokon, ha vesztettünk, tudtuk, hogy meg kell fizetnünk érte – mondta Huszam Favzi Nadzsi, a 40-szeres válogatott csapatkapitány. – A ránk nehezedő nyomás miatt nem tudtunk eredményesek lenni az elmúlt tíz évben, de ennek vége, már csak a jövővel akarunk foglalkozni.” Nadzsi nem tért ki saját kínjainak részletezésére, de társaihoz hasonlóan megerősítette, hogy kegyetlen módszereket alkalmazott Udaj.A FIFA egykor eljárást indított az iraki szövetség ellen, de nem talált kegyetlenségre utaló nyomokat. Abdul Vahab Alniam, a csapatot Irakból Németországba kísérő újságíró elmondta, senki sem mert beszélni a tortúráról, mindenki féltette a saját és családja életét. "A legkisebb árulkodás miatt is elverték a játékosokat, akik most már meg mernek szólalni. Talán sikerül elfelejteniük a múltat, és ismét a játékra tudnak összpontosítani” – mondta Alniam. Az újságíró elárulta, hogy a vártnál gyengébben játszó játékosokat börtönbe zárták, ahol futball-labda nagyságú kőgolyóval kellett "focizniuk”, majd vesszővel véresre verték a lábfejüket. Sokuktól megvonták az ételt és az italt, továbbá nem engedték aludni őket. Az is előfordult, hogy 55 fokos hőségben kikötötték őket. Az egyik ilyen eset az 1998-as ifjúsági Ázsia-kupa után történt, a kupa elhódítására képtelen korosztályos csapatot egy hónapra zárták rács mögé."Mindig rettegtünk a vereségtől, Udaj vagy az emberei gyakran hívták az edzőt a meccs előtt s után, és olyan is volt, hogy a szünetben fenyegettek meg minket” – mondta Szad Naszer Dzsamil kapus, aki játékostársaival együtt abban bízik, hogy most már csak egy dologra kell koncentrálniuk: a labdarúgásra.