Nem érti, miért bántják

A Pécs környéki pályákon Asi volt a gyorsabb, bár, a verseny végén nem örülhetett önfeledten. Óvást adtak be ugyanis ellene, amelyet végül elutasított a felügyelőtestület.
– Mi is történt?
– Nem tudom pontosan, Szabó Gergőék észrevételt nyújtottak be, amelyben az szerepelt, hogy az autómnak nem volt megfelelő a súlya, meg hogy kiütöttem valami lassítót, és ezzel jogtalan előnyhöz jutottam. A felügyelőtestület elutasította az észrevételt, de az ügynek még nincs vége. Remélem, nem marasztalnak el megint.
– Miért van az, hogy önnel mindig történik valami?
– Ha én azt tudnám?! Tényleg volt olyan lassító, amelyhez hozzáértem, olyan is, amelyet fellöktem, de ez szerintem nem csak velem fordult elő. Egyébként vasárnap reggel beszélgettünk a lassítókról a többi versenyzővel, és esküszöm, annyira vigyáztam, nehogy egyhez is hozzáérjek, hogy mindegyik előtt hússzal lassúbra fékeztem le a kocsit, mint kellett volna.
– Mégis óvtak ön ellen. Hogy élte meg?
– Hazafelé menet megkérdeztem magamtól, van-e ennek az egésznek értelme. Gondolkodtam: mi az, amiben más vagyok, mint a többiek. Hogy miért kell mindig engem megtalálni? Az eredmények engem igazolnak, de a támadások állandóak.
– Sokaknak az a véleménye, hogy ön csal.
– Én is felvehetném a kesztyűt, és elkezdhetnék sarat dobálni, de nem hiszem, hogy a ralinak ez lenne a lényege.
– Mennyi esélyt lát arra, hogy megszerezze az abszolút harmadik helyet az év végén?
– Mindenképp szeretnék érte küzdeni. Egyelőre nem tudom, hogy mínu-szolhatjuk-e azt a versenyünket, amelyen a szakág döntése alapján nem indulhattunk. Ha igen, akkor négy ponttal Szabó Gergőék előtt a harmadik helyen állunk. Ha nem, akkor ők vezetnek két egységgel. Kíváncsi vagyok, mi lesz, de már most sem lehetek elégedetlen, hiszen a fő célunkat teljesítettük: megszereztük az A8-as és az A-csoportos címet.