A hat éve várt bemutatkozás

Húszévesen már Európa-bajnok volt. Aztán azóta kétszer. Legutóbb, június 28-án, a franciaországi kontinensbajnokság nyitónapján. De – bármilyen hihetetlen – világbajnokságon még sosem szerepelt. Havannában már Boczkó Gábor is pástra lép. És egy újabb jó szerepléssel ismét lendületet adhat a küldöttségnek, mert a férfi párbajtőrben a vb-n is már az első napon érmeket osztanak.
– Végre eljött az, amire hat éve vártam. Világbajnokságon indulhatok! – szakad ki Boczkó Gáborból. – Első világbajnokságom lesz, és máris mély vízbe dobnak.
– Ezt hogy érti? Az első vébé nem jelent már magában is más, nagyobb feladatot?
– Most arra gondoltam, hogy ez a világbajnokság nem "egyszerű” vébé lesz. Az olimpiai kvalifikáció szempontjából is nagyon fontos. A dupla szorzó rengeteget jelent. Március harmincegyedikéig a mostani hetedik helyről fel kell jönnünk a csapat-világranglista legalább negyedik helyére.– Nem kis feladat.
– A távolság csak látszatra nagy. Valójában szoros az élboly, közel van a harmadik helyezett. Számolgattuk a fiúkkal, hogy ha az első négy között végzünk, feljöhetünk a második-harmadik helyre. Akkor viszont a hátralévő kvalifikáló versenyeken már nem lehet gond… Csak egyet nem szabad: tavalyhoz hasonlóan a kilencedik helyen zárni, mert akkor búcsút mondhatunk az olimpiának, mint például kilencvenkilencben.
– A nagyobb tét miatt a felkészülése különbözött mondjuk az Eb-t megelőzőtől?
– Nem. Amit tudtam, megtettem. A csapattal pedig sok taktikai megbeszélést tartottunk, minden eshetőségre felkészültünk, hogy ne érjen minket váratlanul egyetlen ellenfél sem.
– Mit jelent a taktikai megbeszélés?
– Megbeszéltük, hogy ki kivel szeret, vagy nem szeret, illetve kivel tud vívni, kinek jobb a befejező poszt, vagy ki legyen adott esetben a kezdő ember. Persze, a csapat összeállítása az ottani formától is függ majd.
– Milyen a sorsolásuk?
– Nem könnyű. A nyolc közé jutásért Dél-Koreát vagy Svédországot kapjuk. A svédeket jobban szeretnénk. Igaz, az ázsiaiakat nyáron egy Világkupa-versenyen megvertük, de tavaly a vébén kikaptunk tőlük. Utána a franciák vagy a németek jönnének. Persze, a jó eredményért mindenkit meg kell verni.
– Európa-bajnoki sikere után nem sokat pihenhetett, hiszen az Universiadén is elindult. Nem volt túl zsúfolt ez a nyár?
– Utólag én is úgy érzem, hogy az volt. Az Eb után egy hetem volt, aztán máris utaztunk a sydneyi Világkupára, majd a hazatérés után nem sokkal az Universiadéra. Onnan hajnali fél egykor érkeztem meg, és reggel fél kilenckor már az edzőteremben voltam, mert megkezdődött a vébéfelkészülés. Sajnos így alakult, de bízom benne, ez a "menetelés”, a feszített program nem üt vissza a vébén. Most még nem vagyok fitt, a sok munka miatt inkább fáradtságot érzek, de Havannában lesz idő helyrerázódni. Kuba szimpatikus ország, a napsütéstől eleve jó kedve lesz az embernek. Három éve egy Világkupán már versenyeztem ott. Jól éreztem magam, tetszett, és örülök, hogy oda megyünk vissza.
– A hazatéréskor, újoncként, mivel lenne elégedett?
– Most a csapat jó szereplése a legfontosabb. Hogy kijussunk az olimpiára. Persze, az egyénire is odafigyelünk, de a felkészüléskor is a csapatra fektettük a hangsúlyt. Sűrűbben vívtunk öt tusra, mert egy csapatasszó csak addig tart. Rövidebb ideig, nem tizenöt találatig kell koncentrálni, mint az egyéniben. Most öt tusokon fog múlni minden. A siker, és vele az olimpia.

Volt és lesz

A magyar férfi párbajtőrvívásról nem lehet úgy írni, hogy ne említenénk meg Rerrich Béla nevét. Ô volt a szakág egyik megteremtője, és sokan még ma is tanítómesterükként emlegetik Magyarországon – pedig évtizedek óta Svédországban él. Vallomása szerint negyvenöt márciusában, romeltakarítás közben elhatározták, hogy a világ legjobbjai lesznek. "A magyar kardvívás azonban akkoriban olyan erős volt, hogy abban nem láttam lehetőséget betörni az élvonalba, ezért megcsináltuk a párbajtőrt. Az olimpián, ötvenhatban eljutottunk az ezüstéremig, de nekem ez nem volt elég. Aranyat akartam! De azt már Svédországban értem el” – nyilatkozta. Aztán a magyar párbajtőrvívás is "kinevelte” a klasszisokat, elég csak Kulcsár Győző, Fenyvesi Csaba, Nemere Zoltán nevét említeni. Ma a férfi párbajtőr az a fegyvernem, amelyben a legnagyobb mezőny gyűlik össze a vb-ken, vagyis nagyon nehéz "elverekedni” az éremig. A legutóbbi magyar egyéni győzelem 1982-ben született. Pap Jenő óta várjuk az újabb sikert. Csapatban 1998-ban és 2001-ben magyar sikernek tapsolhattunk; egy csapatérem most mindennél többet jelentene, közel hozná Athént… Mindig erős vetélytársak az olaszok, a franciák és a németek – ám a mezőnyből kiemelkedik az orosz Pavel Kolobkov, Sydney aranyérmese, háromszoros egyéni világbajnok és címvédő.

Visszatekintő
2002, Lisszabon, vb. Egyéni: 1. Pavel Kolobkov (orosz), 2. Jeannet (francia), 3. Ku Kjo Dong (dél-koreai) és Zaharov (fehérorosz), …8. Imre Géza, …13. Kulcsár Krisztián, …17. Fekete Attila, …90. Kovács Iván
Csapat: 1. Franciaország, 2. Oroszország, 3. Koreai Köztársaság, …9. Magyarország
2003, Bourges, Eb. Egyéni: 1. Boczkó Gábor (magyar), 2. Kolobkov (orosz), 3 Obry (francia) és Motyka (lengyel), …38. Fekete Attila, …48. Imre Géza, …65. Kovács Iván. Csapat: 1. Franciaország, 2. Ukrajna, 3. Olaszország,… 5. Magyarország

A magyarok a férfi párbajtőr 1937 óta íródó vb-történetében
Egyéni: 5 arany, 4 ezüst, 7 bronz
Csapat: 6 arany, 4 ezüst, 7 bronz

A vb programja
október 6.: egyéni verseny (Boczkó Gábor, Fekete Attila, Kovács Iván, Kulcsár Krisztián). Október 9.: csapatverseny (Boczkó, Fekete, Imre Géza, Kulcsár)