Hosszú évek után először fordult elő, hogy a magyar válogatottban csak két kalapácsvető lépett pályára világversenyen: az augusztusi párizsi világbajnokságon Annus Adrián és Botfa Péter képviselte színeinket. Az Európa-bajnok Gécsek Tibor tavaly visszavonult, az olimpiai bajnok Kiss Balázs sérülésekkel küszködött, a világbajnoki ezüstérmes Németh Zsolt műtéten esett át. Jövőre azonban ismét nagy harc várható az olimpiai csapatba kerülésért, hiszen az említettek mellett valószínűleg szót kér Pars Krisztián is.
Pars három világversenyt már nyert (fotó: Meggyesi Bálint)
Pars három világversenyt már nyert (fotó: Meggyesi Bálint)
A Dobó SE 21 éves versenyzője négy évvel ezelőtt győzött az ifjúsági világbajnokságon, két éve első lett a junior Európa-bajnokságon, az idén pedig az utánpótláskorúak kontinensviadalán állhatott a dobogó legmagasabb fokára. – A testnevelő tanárom ötlete volt, hogy próbáljam ki a kalapácsvetést – emlékezett vissza Pars –, 1997 őszén jelentkeztem is a Dobó SE-nél. – Hogyan lehetséges, hogy másfél évvel később már indult az ifjúsági világbajnokságon? – Bydgoszczban rendezték meg első alkalommal a tizenhét éveseknél fiatalabbak világbajnokságát, s az edzőmmel úgy éreztük, meg kell ragadni a lehetőséget. Nagy munkába kezdtünk, naponta kétszer edzettem, rengeteget erősítettem, s a világbajnokság előtt öt kilogrammos kalapáccsal 74.54 métert tudtam. A döntőbe simán bejutottam, ott azonban csak az ötödik kísérletemre tudtam igazán összeszedni magam. De azzal a 74.76 méterrel az élre is kerültem. – A következő évben nem volt ilyen szerencsés. – Nagyon készültem a junior-világbajnokságra, de az utazás előtt kiderült, hogy vakbélgyulladásom van. Kórházba kerültem, s ha már úgyis vége lett számomra az idénynek, a fájó térdemet is megoperáltattam. Ezt követően jól sikerült a felkészülésem, hat kilogrammos kalapáccsal 81.34 méterre javítottam a junior-világrekordot, amely még most is az enyém. Felnőttkalapáccsal 73.09 méteres országos csúcsot értem el, a junior Európa-bajnokságon azonban kis híján elvéreztem. Egy nappal a selejtező előtt edzésen hatalmasat estem, a könyökömet a dobókör vas peremébe ütöttem. A döntőbe mégis simán bejutottam, ott azonban ismét csak az ötödik dobásommal kerültem az élre. – Az idei utánpótlás Európa-bajnokságot ugyanazon a pályán rendezték, amelyen négy évvel korábban ifjúsági világbajnok lett. – És én elsőre ugyanúgy a rekortánra dobtam a kalapácsot… Ezúttal azonban már a harmadik sorozatban az élre ugrottam, a 77.25 méteres dobásom után akkorát ordítottam, hogy még a hangom is elment. – Az idény végén még tovább javította legjobbját, 78.81 méterrel fejezte be az évet. Jól sejtjük, hogy jövőre teljesíteni kívánja az olimpiai kiküldetési szintet? – Valóban ez a célom, különösen azért, mert a tapolcai versenyen volt egy kilépett, 79.91 méteres dobásom. Jó lenne jövőre elérni a nyolcvan métert, de nem ez a legfontosabb számomra, hanem hogy ott lehessek Athénban. Biztosan nehéz lesz bekerülni a csapatba, hiszen a már utazó Annus Adrián mellett kiadó két helyért négyen fogunk harcolni.