Régen várt Ferjancsik-érem

Magyar idő szerint szerda hajnali fél kettő óta nem kell tovább várni rá. Aki megszerezte, nem áhította ilyen régóta a sikert, csupán 1997 óta álmodott róla. Az akkor 22 éves Ferjancsik Domonkos pályafutása első felnőttvébéjén egyből a döntőbe került, és azóta is folyamatosan a világ legjobbjai közé tartozik – csak egyéni érmet nem tudott még szerezni világversenyen. Kubában végre dobogóra állhatott.
Egy vb-bronznak – különösen ha az az első érem a sorban – mindig örülni kell, ám be kell vallani, a főszereplő, az érem kivívója kivételével kicsit szomorkás volt a magyar tábor az eredményhirdetés után. Ez nem ünneprontás, hanem tény.
Ferjancsik ugyanis egész nap szenzációsan vívott, öt-hat tusnál alig kapott többet az elődöntőig vezető asszóiban. Magabiztos volt, mindig ő irányított, egy pillanatig sem volt kétséges a továbblépése. Az elődöntőben azonban Lukasenko megállította őt. Mert akkor egészen más Ferjancsikot láttunk a páston. Nem idézte addigi önmagát.
"Nagyon sajnálom Domát, és dühös vagyok a rendezésre – fakadt ki Somlai Béla edző a verseny után. – A minősíthetetlen szállítás miatt sokáig vártunk a buszra, mert egyikre sem fértünk fel, aztán háromnegyed órát utaztunk egyik csarnokból a másikba. Amikor megérkeztünk, egy perc sem maradt a bemelegítésre. Azonnal fegyverhitelesítésre kellett mennie, majd a bemutatásra szólították, aztán átvette az összetett Világkupát. Még egy kitörést sem tudott elvégezni, pedig neki másoknál hosszabb időre van szüksége a bemelegítéshez, otthon is ezért megy ki a versenyekre jóval korábban a rajtnál. Lukasenko nem lebecsülendő ellenfél, ellene be kellett volna melegíteni. A vébére jellemző káosz, fejetlenség most megfosztotta Domát egy még szebb eredménytől. Lukasenko ellen egy szétesett ember volt a páston. Fizikailag és fejből sem volt még ráhangolódva, hiszen azonnal vívnia kellett. Persze a bronz is szép eredmény, de ki tudja, meddig tart még a pályafutása, lesz-e még ilyen lehetősége.”

Igen, így éreztünk mi is: örültünk a bronznak, de sajnáltuk a Ferjancsik formájában benne lévő még szebb érmet. Ferjancsik azonban nem kesergett.
"Végre érmet szereztem, amelyre a szakág és én magam is nagyon vártam. Hasonló érzés van bennem, mint a sydneyi olimpia után, ott a döntő előtt nagy esélyesnek kiáltottak ki, aztán negyedik lettem, mert nem tudtam átmenteni egész napos formámat a végére. Azt sajnos már sosem tudjuk meg, hogyan alakult volna az asszó, mire lettem volna képes, ha be tudok melegíteni, de biztos, hogy ez is közrejátszott a szereplésemben. Az is igaz, hogy Lukasenko nagy napot fogott ki. Az asszó végén úgy éreztem, hogy ólomsúlyú a lábam, ekkor jött ki a bemelegítés hiánya. Így is csak egy tussal kaptam ki. Nagyon örülök a bronznak, és bízom benne, hogy lesz ez még jobb is. Úgy látszik, későn érő típus vagyok, nagyon meg kellett dolgoznom az első éremért. Köszönettel tartozom Somlai Bélának, akivel húsz éve dolgozunk együtt, és végre meglett a közös munka eredménye. Az éremben része van belgyógyászomnak, Tamás Gyula profeszszornak, valamint korábbi és mai pszichológusomnak, Arató Mihálynak és Budavári Ágotának. Az idei volt a legjobb idényem, első lettem három Világkupa-versenyen, megnyertem az összetett Világkupát, és most életem első egyéni vébéérmét is megszereztem. Úgy érzem, felszálló ágban vagyok, megindult valami, és remélem, lesz folytatása. Talán hihetetlen, hogy húsz év sportolás után azt mondom, hogy az idén úgy élveztem a vívást, mint korábban soha. Más ennyi idő után már unja, én élvezem” – összegzett reálisan, a bánatnak teret nem engedve Ferjancsik.
S hogy milyen remek napot fogott ki Lukasenko, azt mi sem példázza jobban, mint hogy az olimpiai bajnok Covaliu legyőzése után övé lett az aranyérem. A verseny előtt senki sem tippelt volna az ukrán győzelmére, hiszen hiába nyert tavaly Eb-bronzot, igazából nem tartozott a menők közé. Vívását látva azonban teljesen megérdemelten lett világbajnok. A kardhoz hasonló meglepetésgyőzelmet hozott a női párbajtőr, amelyben Natalja Konrad révén szintén ukrán aranyérem született.
Szerdán a férfi tőr és a női kard küzdelmeivel befejeződött a vb első felvonása, vagyis véget értek az egyéni versenyek.
Igaz, hogy vérmes reményeink nem lehettek, de azért azt sem hittük volna, hogy a nyitó szám, a férfi tőr nagyon hamar véget ér számunkra. A tábla első fordulójában mind a három magyar kiesett.
Szerdán, helyi idő szerint délután a női kardozók is pástra léptek. Mivel a selejtező napon a mieink gyengén szerepeltek, nehéz ágra kerültek. Nagy Orsolya (a selejtezőben 2 győzelem/3 vereség) például a 2001-es világbajnok Touyával, Nagy Annamária (3/2) egy kubaival, Varga Dóra pedig a világranglista 11. helyén álló amerikai Jacobssonnal kezdett. (Csaba Edina kiemeltként nem vívott a selejtezőben).
Nos, az első fordulót csupán a mindössze 17 éves Varga Dóra élte túl, aki szinte lelépte amerikai vetélytársát. Nagy Orsolya ellen Touya 6:1-re elhúzott, aztán kétszeres Eb-bronzérmesünk egyenlített (7:7). Szoros volt az asszó, de mindig a franciánál volt az előny, Nagy csak követte őt. Touya 10:9 után meglépett, sorra adta a tusokat és nyert. Nagy Annamária mérkőzése előtt Varga József szakágvezető, egykori vb-ezüstérmes kardozó megjegyezte, hogy oda kell figyelni a kubaiakra, mert technikásak, női kardozóik is jók. Bejött a jóslata.

A vívó-világbajnokságról bővebben:
Mohamed Aida újabb bronza
Férfi párbajtőrözőink búcsúja