Világbajnokság után világjárás

– Nem szokatlan a hosszú szabadság?
– Egy cseppet sem. Tizenegy hónapnyi folyamatos munka és egy ilyen kimerítő versenyidény után jólesik a pihenés. Igaz, nem ülök egy helyben: augusztus vége óta szinte otthon sem voltam. Az Egyesült Államokból Törökországba mentünk nyaralni a vőlegényemmel, Hoffmann Ervinnel, majd az Adrián egy vitorlásversenyen vettem részt. Jelenleg Németországban vagyok a nővéreméknél.
– Miként zárták a tengeri regattát?
– Természetesen pontszerző helyen, vagyis hatodikok lettünk. A kajakozás azért jobban megy, és mit ne mondjak, bármily sokat is lapátolok év közben, újra hiányoznak az edzések.
– Mikor kezdik meg az olimpiai felkészülést?
– Jövő hétfőn, az MTK vízitelepén. A programról ne kérdezzen, majd ott megtudunk mindent az edzőnktől, Fábiánné Rozsnyói Katalintól. Kati néni egyelőre annyit mondott, hogy semmiképp sem lesz nehezebb évünk, mint az idén. Ez azért elég jól hangzik, jóllehet, hiába rendeznek csupán három számban női kajakversenyeket az olimpián, a győzelemhez még tökéletesebb technikai tudás, koncentráció kell, mint egy vébén, és némi szerencse is.
– Pedig a külső szemlélő számára úgy fest, az elmúlt években a véletlenek szerepét minimálisra csökkentette. Legkevesebb félhajónyi előnnyel, rajt–cél győzelmet aratva nyer Világkupát, Európa-bajnokságot és vébét, mikor mi tetszik…
– Természetesen presztízskérdést csinálok abból, hogy azt a számot, amelyikben egyszer már a legjobb voltam, ne engedjem át másnak sem itthon, sem külföldön. Ezzel viszont alighanem így van valamennyi, magára valamit is adó sportoló.
– A gainesville-i világbajnokságra utólag miként emlékszik vissza?
– A legkellemesebb élményem éppen az, hogy saját magamat is meg tudtam lepni az egyértelmű győzelmekkel. Jó formában voltam, a négy indulás ellenére egyáltalán nem merültem ki, sőt, utólag azt is megkockáztatom, bírtam volna még többet is.

– A vébé óta miben lelte a leginkább örömét?
– A három út egyaránt csodás volt. A törökországi repülés azonban feledhetetlen marad: egy vadidegenekből álló csoporttal mentünk ki, eszembe sem jutott, hogy valaki felismer. Ehhez képest az oda- és a viszszaúton számtalan útitársunk jött oda hozzám, hogy elmondja, figyelemmel követte a világbajnokságot, és hogy mennyire örül a sikereimnek.
– Tudja már, mely számokban versenyez jövőre?
– Azt szoktam mondani: azokban, amelyekben megnyerem a válogatót. Természetesen azért az nem titok, hogy az olimpián szívem szerint egyesben és négyesben állnék rajthoz.
– Hogyha most rendeznék a játékokat, nagy tételben fogadom: női kajakban elég jól szerepelnénk… Elképzelhetőnek tartja, hogy egy év alatt jelentősen változzanak az erőviszonyok?
– A legnagyobb ellenségünk az elbizakodottság lehetne, ezért egy pillanatra sem hagyhatjuk, hogy eluralkodjon rajtunk. A mi csapatunk 1998 óta minden nagy nemzetközi versenyről aranyakkal tér haza, az egyetlen kivétel a 2000-es olimpia. Ez is azt mutatja, hogy a játékokon nem elég egyszerűen jónak lenni, ott minden apróságnak klappolnia kell. A riválisaink pedig minden korábbinál jobban áhítják, hogy 2001-től íródó – szinte hibátlan – sikersztorinknak Athénban vessenek véget. Mindeközben a mi fejlődésünk sem egyenletes: míg eleinte másodperceket fejlődtünk egyik évről a másikra, addig ma már azért küzdünk, hogy tizedeket faragjunk le, és hogy javítsunk a versenytaktikánkon.

– Három évvel ezelőtt még kajak kettesben és négyesben versenyzett, és mindkét számban olimpiai ezüstérmes. A játékok közeledtével nem kacérkodik újra a párossal?
– Ugyan már, tökéletes a csapat jelenlegi felépítése. A Viski Erzsébettel kiegészített négyesnek kifejezetten jót tesz, hogy én egyesben, Szabó Szilvia és Bóta Kinga pedig párosban is hajóba száll. A szólózásra való átállás nem ment könnyen: az első évben, 2001-ben csupán egy vébé-bronzot szereztem. Ez rögvest a kedvemet is szegte volna, de Kati néni elbeszélgetett velem, és megértette velem, hogy ettől még nem szabad elkámpicsorodni. Az elmúlt két évben beérett a közös munkánk, és mostanság az önbizalmammal sincsenek már gondok.
– Táplálja az egészséges magabiztosságot egy-egy szakmai, újságírói elismerés?
– Feltétlenül, ám biztosan nem bántódnak meg az ítészek, ha azt mondom: én elsősorban azon vagyok, hogy jövő augusztusban könyveljenek el sikeremberként.

Szeptemberi top 10

1. Kovács Katalin (kajakozó) 25 pont
(Négy, ebből két egyéni, aranyérmet szerzett a gainesville-i világbajnokságon.)
2. Bóta Kinga (kajakozó) 20 pont
Szabó Szilvia (kajakozó) 20 pont
(Verhetetlen párosunk három aranyéremmel járult hozzá a magyar csapat sikeréhez a gainesville-i világbajnokságon.)
4. Annus Adrián (atléta) 12 pont
(Világbajnoki ezüstérmes kalapácsvetőnk fölényesen nyerte meg a Szombathelyen megrendezett Világliga-döntőt.)
5. Paksy Tímea (kajakozó) 10 pont
(Két világbajnoki címét egy egyéni bronzéremmel is megfejelte a fiatal versenyző a gainesville-i világbajnokságon.)
6. Igaly Diána (sportlövő) 8 pont
(A már olimpiai részvevő koronglövőnk harmadik lett a nicosiai világbajnokságon.)
7. Erdei Zsolt (ökölvívó) 6 pont
(Negyedszer védte meg WBO félnehézsúlyú interkontinentális övét a szegedi gálán.)
8. Nyúl Zoltán (fogathajtó) 4 pont
(Egyéniben az ötödik, csapatban aranyérmes lett a jardyi kettesfogathajtó-világbajnokságon.)
9. Szuper Levente (jégkorongozó) 2 pont
(A kapus parádésan védett a válogatott olaszországi tornáján.)
10. Rohtmer Balázs (kerékpározó) 1 pont
(Az összetettben második helyen zárt és szakaszgyőzelmet is szerzett a profisorozatba tartozó Bolgár körversenyen.)

Összesített top 10
1. Mandula Petra (teniszező) 61 pont
2. Tóth Krisztina (asztaliteniszező) 43 pont
3. Polgár Judit (sakkozó) 41 pont
4. Cseh László (úszó) 35 pont
5. Kovács Antal (cselgáncsozó) 34 pont
Szabics Imre (labdarúgó) 34 pont
7. Annus Adrián (atléta) 32 pont
8. Kovács Katalin (kajakozó) 31 pont
9. Risztov Éva (úszó) 27 pont
Ritter Árpád (birkózó) 27 pont