Az amerikai hadszíntér

Vallomást kell tenniük a sportvilág eddigi legnagyobb méretű doppingbotránya kapcsán a Victor Contéhoz fűződő viszonyukról, kétségesnek tűnő ügyleteikről a kaliforniai "táplálkozási guruval”.Három megjegyzést szükséges tennünk. Az egyik magával a "guru” személyével kapcsolatos: Victor Conte nem tudós, kutató, nem is orvos, nincsen semmiféle diplomája. Képzettségét illetően középszerű rockgitárosnak ismerték fiatalabb éveiben Kalifornia-szerte. Később autodidakta módon szakértőnek képezte ki magát a táplálékkiegészítő szerek terén, de találóbb, ha egyszerűen jó érzékű üzletembernek könyveljük el. Az 53 éves vállalkozó több mint tíz éve alapította meg BALCO néven laboratóriumát, és építette fel vállalatát. Az Egyesült Államok Doppingellenes Ügynöksége (USADA) régóta figyelemmel kíséri tevékenységét, bizonyítani azonban eddig semmit sem tudott. Most viszont azzal jelentette fel, hogy ő látja el az amerikai sportcsillagokat a legújabb s mindeddig kimutathatatlan, "különlegesen” tervezett THG (tetrahidrogesztrinon) készítménnyel.A második megállapítás, hogy a vizsgálat középpontjában nem a készítmények, összetételük, előállításukkal kapcsolatos részletek állnak, hiszen ezek önmagukban végtére is nem képezik bűncselekmény tárgyát. A bíróság az értékesítés körülményei, legális volta felől, valamint az adózás szempontjából vizsgálódik, amely nyilvánvalóan elvezet majd a sportban szükséges tisztogatásokhoz, majd szankciókhoz is.Harmadjára egy elgondolkodtató körülményről. A hetvenes évektől kezdődően Észak-Amerikában a dopping és a kábítószerek járványa elképesztő, társadalmat veszélyeztető méreteket öltött. Erről – Ben Johnson, a kanadai sprinter szöuli olimpiai lebukásától eltekintve – viszonylag keveset tudunk. Az egész skandalumban ezután az a legfeltűnőbb, hogy kirobbanása tulajdonképpen nem tudatos, hivatalosan elindított nyomozó tevékenységnek köszönhető, hanem a puszta szerencsének. Akadt ugyanis a feltételezhetően a terjesztő hálózatban közreműködő edzők között egyvalaki – nevét és tettének motívumait nem ismerjük –, aki névtelenül felhívta az amerikai doppingellenes szervezetet, s bejelentette: Conte különleges készítményt forgalmaz a "menők” széles körében (atléták mellett a baseball, az amerikai futball, a kosárlabda, a jégkorong profi sportolói, sőt az egyetemi kiválóságok körében is). Ezt követően Don Catlin, az UCLA (University of California at Los Angeles) NOB által akkreditált laboratóriumának vezetője postai küldeményként egy injekciós tűt kapott, amelyben a jelzett anyag maradványait fedezhette fel. A kutató orvos nyolctagú különleges csoportot alakított, s egy hónap alatt nemcsak tökéletesen analizálta az anyag szerkezetét, összetételét (hasonló a gesztrinon nevű szteroidhoz), hanem azt a szerkezeti változtatást is, amely lehetetlenné tette a kimutathatóságát. Ezután gyerekjáték volt módosítani a teszt módszerét.Ennek nyomán sorra buktak meg az amerikai atléták, s könnyen megeshet, számosan követik majd őket, hiszen szóba került az idei atlétikai és úszó-világbajnokság, sőt még a 2002-es téli olimpiai játékok doppingvizsgálati alapanyagainak "felülvizsgálata” is. A dagadó botrány hullámai elérték a washingtoni szenátust is. A testület két illusztris tagja – egyikük a kormányzó párt, a másik az ellenzék képviselője –, Joseph Biden (demokrata, Delaware) és Orrin Hatch (republikánus, Utah) közösen nyújtott be törvénytervezetet Anabolic Steroid Act – 2003 elnevezéssel, amely betiltaná a THG-t, sőt vele együtt az "andrónak” becézett androsztenediont is, amely, jóllehet szerepel a NOB tiltott teljesítménynövelő szereket tartalmazó listáján, Amerikában vény nélkül is beszerezhető.A dopping elleni egységes fellépés mindazonáltal nem könynyű odaát sem, mert a különböző sportirányító szervezetek – hivatásosak és nem profik egyaránt – többféleképpen viszonyulnak a kérdéshez, és ez a legszembetűnőbben a szankciók különbözőségében lelhető fel. A képviselőházban egyre gyakrabban idéznek olyan európai országokat, amelyekben – mint Franciaországban, Nagy-Britanniában vagy nálunk – az államigazgatás keretei között önálló sportminisztérium szavatolja a témába vágó egységes törvények elkészítését és alkalmazását. Mások a NOB-ra hivatkoznak, amely 1999-ben létrehozta a független Nemzetközi Doppingellenes Ügynökséget (WADA). Elvben ez utóbbi megfelel példának az Egyesült Államokban – bár a feladatokhoz mérten alulfinanszírozott és túladminisztrált szervezet –, de a hasonló elképzelések alapján létesített USADA egész egyszerűen alkalmatlan, legalábbis mai méreteivel és állományával az irdatlan mennyiségű munka elvégzésére.Végül vissza Európába, ahol a 2004-es ötkarikás játékokat rendezik. Kirobbanása véletlenszerűségével az amerikai botrány azt igazolja, hogy a doppingvadászatban a rókák már megint túljártak a vadászok eszén. A WADA magától értetődően sietve reagál ugyan a történtekre, s gondosan készül Athénra, a sportvilág azonban egy kicsit sem nyugodhat meg.Ahelyett, hogy a doppingolás erkölcsi, egészségromboló, etikai és egyéb vonatkozásait taglalnánk, befejezésül legyen elég kifejezni szerény várakozásunkat: a helyzet kedvezőbb lesz, mint 2000-ben volt Sydneyben. Ebben a tekintetben mindenesetre bátorító, amit a vérben fellelhető oxigéndúsító anyagok kimutatásáról a WADA tudományos igazgatója, dr. Olivier Rabin legutóbb határozottan kijelentett Montrealban: "Meggyőződésem, Athénra tökéletesen felkészülünk e téren.”Nem lenne lebecsülendő részsiker.