Spitzmüller Csaba szeret magyar bajnok lenni. Azt mondja, nem is gondolta volna, hogy ennyien megismerik majd, gratulálnak neki azután, hogy az idényzáró Zemplén-ralin megszerezte az N-csoportos bajnoki címet. Végigjárta a ranglétrát, a Trabanttól a Ladán át egészen a Mitsubishi Lancerig mindent kipróbált, és utóbbi végül meghozta számára a várva várt sikert.
Spitzmüller Csaba számára az év elején még nagyon távolinak tűnt a bajnoki cím
Spitzmüller Csaba számára az év elején még nagyon távolinak tűnt a bajnoki cím
– Fiatalabb koromban kajakoztam, és magyar bajnok is voltam, de már akkor is vonzottak a technikai sportok – kezdte Spiztmüller. – Egyszer a barátaimmal elmentem egy ralira, nagyon megtetszett, ráadásul autószerelőnek tanultam, úgyhogy hamarosan már szervizeltem az egyik csapatnak. – Már akkor is versenyezni akart? – Igen, bár nem tudtam, mennyire leszek sikeres. Eleinte nem is voltam az. Nem azt mondom, hogy kudarcok értek, inkább úgy fogalmaznék, felkészületlenek voltunk, amatőrök. De a csaták vérre mentek a "kerek lámpás zsigulis” korszakban is. Hetvenen voltunk egy kategóriában. – Jobb volt akkoriban a hangulat? – Nekem az idén sem volt bajom a hangulattal. Tudom, hogy korábban belharcok dúltak a kategóriában, de az idén erről szó sem volt. Sőt, mindenki segített mindenkinek. – Nehéz volt ez az idény? – Az év elején nem volt meg a pénzünk az egész idényre, de Angyalfi Karcsiék nagyon sokat segítettek, no meg ahogy jöttek az eredmények, úgy kezdtek el bízni bennünk a támogatók is. A bajnoki cím azonban még akkor is nagyon távolinak tűnt.
Névjegy
SPITZMÜLLER CSABA Született: 1968. május 3. Csapata: Pacot Car Motorsport Navigátora: Harsányi Zsolt Autója: Mitsubishi Lancer Evo6 Legjobb eredményei: N-csoportos bajnok (2003)
– Az idényzáróra viszont már favoritként érkezett. A záró gyorsaságin azonban a technika ismét megtréfálta. Mit érzett, amikor négy AC döglött be egymás után? – Azt mondogattam magamban, hogy ezt nem hiszem el. Egész évben küszködtünk ezzel az alkatrésszel, de akkor volt a legrosszabb, amikor a bajnoki cím volt a tét. Összeomlottam, és ezt a fiúk is látták rajtam. A navigátorom, Harsányi Zsolt nem is nagyon szólalt meg, nem akarta fokozni a feszültséget. – Végül csak elvánszorogtak valahogy a célig. – Nagy kő esett le a szívemről a záró gyorsasági után. Először nem is fogtam fel, hogy bajnokok vagyunk, azután meg azt nem gondoltam, hogy ennyire jó bajnoknak lenni. Jólesik, hogy ismerősök és ismeretlenek veregetik a vállam, gratulálnak. Csodás érzés, hogy megismernek.