Talmácsi Gábor szélcsatornában tesztelte a Malagutit. A szélcsatorna afféle bűvös szó a technikai sportokban, nagyjából mindenkinek van fogalma arról, hogy mi zajlik ott, de Talmácsi révén most pontos képet kaphatunk róla. A helyszín Oroszország Moszkvától kétórányi autóútra egy eldugott katonai bázis.
– Egy düledező Lada Samarával jött értem a sofőr a repülőtérre, egy szót sem beszélt angolul, csak azt hajtogatta, hogy Lada és funkcionare. Ezek után abban sem voltam biztos, hogy odaérünk a hotelbe. Közben úgy éreztem magam, mintha húsz évet visszamentünk volna az időben – mesélte Talmácsi. – Na, gondoltam, hogy lesz ebből a csúcstechnológia tesztje?– És hogy lett?– A szélcsatorna körül hihetetlenül profi szakemberek dolgoztak, olyan mérnökök, akiknek a tudása elkápráztatott. Az egész úgy nézett ki, mint egy lefektetett űrhajó és ott állt a nagy sötétség közepén a motor, amit addig próbababával teszteltek. Azt mondják, ez nem volt túl kényelmes, mert több ponton oda kellett kötözni a Malagutihoz. – Hogy zajlott az első teszt?– Mindenki kiment a teremből, engem otthagytak a sötétségben a nagy terem közepén és elkezdték fújni a levegőt. Ja, előtte még szóltak, hogy úgy üljek, ahogy mindig fogok és lehetőleg ne mocorogjak. A fejemet pedig még véletlenül se dugjam ki a plexi mögül, mert esetleg leviszi a szél.– Nem félt?– Bevallom, először igen. Megnéztem, ha leesek, megfog-e valami, aztán láttam, hogy van ott egy drótháló, amiben mindenképp elakadok. Lehasaltam, becsuktam a szemem és arra gondoltam: jöjjön, aminek jönnie kell. – Hány kilométer per órás sebességgel fújták önre a levegőt? – Amikor a füstöt is fújták, akkor nyolcvan kilencvennel, hogy pontosan lássák az aerodinamikai részleteket, ám a csúcssebesség vizsgálatánál százhetven-száznyolcvannal fújt a szél. – Hány percen keresztül? – Minden teszt körülbelül három-négy percig tart és a középső egy, illetve két perc az, amikor maximális erővel fújják az emberre a levegőt. – Milyen érzés ez? – Normális, hiszen verseny közben is ugyanilyen hatások érik az embert, talán csak az a furcsa, hogy pokoli hideg van. A nap vége felé már mindenféle fóliákat tettem a ruhám alá, hogy ne rázzon annyira a hideg. – Mi volt a legnagyobb tanulsága a tesztnek?– Talán azt, hogy nem gondoltam volna, hogy ilyen apróságok is számítanak. Mint például a sisak tetején a spoiler, amitől olyan örvény keletkezik a nyakam mögött, hogy az semmiképpen sem jó aerodinamikai szempontból. Vagy például a bőrruha hátán a púp, amit én nem szeretek túlságosan, emiatt mindig szidtak is. Erre kiderült, hogy ezen a motoron aerodinamikai szempontból éppen a púp nélküli ruha a megfelelő. Vagy például a lábtartás: ha a talpad közepe van a lábtartón, az nem jó, ám ha a lábujjaiddal támaszkodsz és egy kicsit befelé fordítod a sarkadat, akkor minden tökéletes. – Mikor próbálja ki először az új fejlesztéseket?– A december közepén tartandó estorili teszteken még nem használjuk az új alkatrészeket, de ez nem is olyan nagy baj. Nem kell, hogy az ellenfelek már most tudják, mire készülünk…