Hat érem és egy kvóta

– Az öttusaszövetség döntése alapján már négyszer elnyerte az Év legjobb női versenyzője címet, a Nemzeti Sportnál az idén először lett az Év öttusázója. Figyeli az ilyen szavazásokat?
– Igen. Nálam számít, hogy mások hogyan vélekednek rólam. Azzal, hogy a legjobbnak választanak, elismerik, hogy letettem valamit az asztalra, és nem egy vagyok a sportolók közül, hanem az adott évben a legjobb. Szerintem minden versenyző odafigyel a szavazásokra, csak esetleg van, aki ezt nem vallja be. Nem titkolom, nagyon szeretnék egyszer már az Év sportolója lenni. A rossznyelvek szerint első világbajnoki címem elnyerésekor, 1999-ben csak azért tudtak Európa-bajnoki arannyal megelőzni a szavazáskor, hogy ne mindent az öttusázók söpörjenek be. Az idén a világbajnokságról két arany- és egy bronzéremmel, az Európa-bajnokságról pedig két arany-és egy ezüstéremmel jöttem haza. Kíváncsi vagyok, ez mire lesz elég…
– Gondolom tudja, hogy második vébéaranyával nemcsak olimpai kvótát szerzett, hanem feliratkozott a sportág "dicsőségtáblájára” is, ugyanis az aktív versenyzők közül ön az egyedüli kétszeres egyéni világbajnok.
– Igen tudom, mert ezt is figyelem. És azt is nagy tettnek tartom, hogy az olaszoknál nyerni tudtam, mert az ő versenyeiken nehezen boldogulnak a külföldiek.
– Az Eb-ezüstérmét hogyan értékeli?
– Ugyanúgy örültem neki, mintha nyertem volna, mert bebizonyítottam, hogy a világbajnoki siker nem volt véletlen.
– Nem hiszem, hogy bárki is "kicsúszott” eredménynek tartaná egy vébéarany és két vébéezüst után az újabb aranyat… Az, hogy már kiharcolta az olimpiai részvétel jogát, mennyire változtatta meg az új idényét? Netalán több pihenőt kapott?

– Nem, a menetrend nem változott, az eredetileg tervezett időben kezdtem a felkészülést az új feladatokra. Az viszont biztos, hogy kvótásként már nem az eredmény lesz a legfontosabb egy-egy versenyen, hanem mondjuk részfeladatok teljesítése, például vívásban bizonyos akciók végrehajtása.
– A hétvégén volt Athénban a Világkupa-döntője, ahol végül a kilencedik helyet szerezte meg. Eredetileg milyen célokkal utazott erre a szokatlan időpontban megrendezett versenyre?
– Elsősorban a terepszemle miatt, mert állítólag néhány versenyszámot már az olimpiai létesítményekben rendeznek meg. Egyébként engem nem zavar, hogy most rendezik, mert így legalább a tél sem múlik el verseny nélkül. Edzőimmel ugyanis úgy döntöttünk, hogy lehetőség szerint sokszor állok rajthoz, kisebb viadalokon is elindulok, mert az idén is ezt tettem, és az eredmények szerint ez a recept bevált. És ha már az eredmények szóba kerültek, hadd köszönjem meg a Nemzeti Sporton keresztül az egész éves segítséget mindenkinek, edzőknek és a szponzoroknak, mert az ő támogatásuk nélkül nem lett volna zökkenőmentes az idáig vezető út, nem lehetnék az Év öttusázója.

Az év külföldi sportolója: Georgina Harland

Az 1999-es margitszigeti vb-n hallatott először magáról a 25 éves versenyző, igaz, akkor még csak a brit váltóban kapott helyet, és lett aranyérmes. Akkoriban Németh István vezetőedzőnek (igen, Angliában is magyar szakember oktatja a sportágat) még nem ő volt az első számú tanítványa. Ott volt Stephanie Cook és Kate Allenby. Mellettük még nem jutott akkora szerep Harlandnak, de fokozatosan tört előre. A 2001-es vb-n már bronzérmes, majd ezt a teljesítményt tavaly is megismételte. A szimpatikus hölgy biztos tagjává vált hazája válogatottjának, szenzációs futásával sokszor reménytelen helyzetből hozta fel a dobogóra, legtöbbször annak tetejére csapatát. Egy valami azonban hiányzott a gyűjteményéből: az egyéni aranyérem. Az idén aztán megtört a jég, az augusztusi Eb-n a dobogó tetejére állhatott – megint a kitűnő záró számnak köszönhetően.