Csollány Szilveszter, bár az idén bejelentette visszavonulását, nem szakadt el a tornától. Olimpiai, világ- és Európa-bajnokunk gyakran lejár a Honvéd edzőtermébe, ám korántsem azért, hogy gyakorlatozzon. A harminchárom esztendős tornász új ötlettel állt elő, egykori egyesületében, a BHSE-ben szeretne egy tornásziskolát létrehozni.
Csollány: Talán a tudásommal, a nevemmel tehetek is valamit ezért a sportágért (Fotó: Németh Ferenc)
Csollány: Talán a tudásommal, a nevemmel tehetek is valamit ezért a sportágért (Fotó: Németh Ferenc)
– Igazából nem csak az én fejemből pattant ki ez a gondolat, Molnár Imre szakosztály-igazgatóval közösen találtuk ki, hogy megalapítjuk a Csollány Szilveszter-tornásziskolát – mondta a sydneyi olimpia gyűrűbajnoka. – Persze ehhez több összetevőre van szükség, egyrészt fel kellene újítani a Dózsa György úti csarnokot, éppen ezért elegendő tőkével kell nekifutni ennek a vállalkozásnak. – Vagyis ezt profitot termelő vállalkozásként fogja fel? – Abból a szempontból igen, hogy szeretném, hogy ha ugyanúgy önfenntartó lenne a klub, mint az Egyesült Államokban általában. – Amikor ön egy időre a tengerentúlra költözött, egy hasonló keretek között működő tornásziskolában edzősködött. Sikerült elegendő tapasztalatot gyűjtenie? – Úgy érzem, igen. Szerencsére a segítségemre van a sógorom, az UTE egykori tornásza, Szabó Mikós is, aki Dél-Afrikában vezet egy tornásziskolát. Az elmúlt időszakban sokat beszélgettünk a lehetőségekről, és ő hasznos tanácsokkal tudott szolgálni. Sőt, olyan programot ismertetett meg velem, amely Dél-Afrikában országszerte nagy elismerésnek örvend. – Ön milyen szerepet vállal majd az iskolában? Előfordulhat, hogy az ön irányítása mellett dolgoznak majd a gyerekek? – Előfordulhat az is, ám szerintem valószínűbb, hogy az ügyintézésben, az iskola menedzselésében vállalok oroszlánrészt. Szeretnék olyan edzőkkel együtt dolgozni, akikkel könnyedén megtalálom a közös hangot, így abban például biztos vagyok, hogy az idén visszavonult Lőrik Attila is tagja lesz a tornásziskolának. – A Honvéddal milyen viszonyban lesznek? Csak a teremhasználatot biztosítják, vagy esetleg más hosszút távú terveket szövögetnek? – Elképzelhető, hogy ez az iskola amolyan előszobája lesz a Honvéd tornaszakosztályának, vagyis a tehetséges gyerekek az egyesületben folytatják majd pályafutásukat. Igazából szeretném, ha idővel országos szinten tudna működni a suli, hiszen minél több gyereket vonunk be a sportágba, minél nagyobb a válogatási lehetőség, annál nagyobb az esélye annak, hogy ismét világszintű legyen a magyar torna. – Vagyis nem csak az anyagiak motiválják. – Dehogy! Igazából az az elsődleges célom, hogy én is részese legyek a magyar torna fejlesztésének, és talán a tudásommal, a nevemmel tehetek is valamit ezért a sportágért. Remélem, mások is így gondolják. – Ahogyan a magyar sportért is igyekszik tenni, hiszen a hírek szerint Sopronban hamarosan beindítanak egy sportos rádiót. – Igen, ez egy régi álom, amely úgy tűnik, most végre megvalósulhat. Három rádió osztozhat meg egy frekvencián, és mi megvásároljuk a Sopron Rádió egy részét. – Ki az a mi? – Pánczél Miklós egykori válogatott tornász, Madaras Ádám egykori válogatott öttusázó, Csóka István, a Pilis Rádió egykori munkatársa, Molnár László, a Sopron Rádió régi tulajdonosa és én. Egyelőre a jogi ügyeket intézzük, ám hamarosan pörög majd a program. – Ahogyan ön is pörög. – Ez a lételemem, nem tudok egy helyben ülni. Bár a tornát befejeztem, a sporttól egyszerűen nem tudok elszakadni.