A világklasszis előrenéz

– A gainesville-i világbajnokságra utólag miként emlékszik vissza?
– A legkellemesebb élményem éppen az, hogy saját magamat is meg tudtam lepni az egyértelmű győzelmekkel. Jó formában voltam, a négy indulás ellenére egyáltalán nem merültem ki, sőt, utólag azt is megkockáztatom, bírtam volna még többet is.
– Három évvel ezelőtt még csak kajak kettesben és négyesben versenyzett, és mindkét számban olimpiai ezüstérmes volt. A játékok közeledtével nem kacérkodik újra a párossal?
– Ugyan már, tökéletes a csapat jelenlegi felépítése. A Viski Erzsébettel kiegészített négyesnek kifejezetten jót tesz, hogy én egyesben is indulok, Szabó Szilvia és Bóta Kinga pedig párosban is hajóba száll.
– Úgy tetszik, a szólózást jó ideig érlelte. Noha 1997 óta éremmel, 1998 óta arannyal tér haza minden világversenyről, a egyesbéli szereplést óvatosan kezdte.
– A 2001-es Európa-bajnoki ezüst és bronz után a vébén ötszázon harmadik lettem, ezren pedig úgy voltam negyedik, hogy hozzá sem szagolhattam a dobogós helyekhez. Piszkosul elkenődtem, de az edzőm, Fábiánné Rozsnyói Katalin elbeszélgetett velem, s attól kezdve dac és bizonyítási vágy egyszerre munkált bennem.
– Az eredmény: tavaly Európa- és világbajnoki arany mindkét távon, ebben az évben pedig összetett Világkupa-győzelem és ismét duplázás a egyesben a vébén.
– Pedig biz’ isten, sosem azért hajtottam, hogy a világ legjobbja legyek, Egyszerűen csak az lettem. A mai napig imádom a kajakozást, nekem a töménytelen mennyiségű edzés sem szegi kedvem, sőt… Szerencsére az önbizalmam is helyre állt. Minden nagyképűség nélkül mondom, most már úgy megyek ki egy világversenyre, hogy ha egy mód van rá, a korábbinál alább nem adom.
– Ezzel szemben meglepő lehet, hogy olykor-olykor Athén utáni visszavonulását sejteti, bár való igaz, nem túl komolyan…
– Családot szeretnék, ám ha sikerül, akkor azért, ha netán nem, akkor meg épp az okból gondolkodom majd el a folytatáson. A családalapítás és a versenyzés hosszú távon amúgy sem öszszeegyeztethetetlen.

– Zavarja, ha már most az olimpiáról és az azt követő életéről faggatják?
– Egyelőre legfeljebb a májusi kontinensviadalig gondolkodom előre és nem csak az olimpiai számokra készülök. Szeretnék ezer méteren és kétszázon is versenyezni, nem görcsölök, csak az ötszázas táv miatt. Máskülönben nem válok idegessé, ha az olimpiáról kell beszélnem. Egészséges bizsergést érzek, de versenylázról szó sincs.
– Tudja, milyen számokban versenyez majd?
– Az eddigi eredményeim alapján jövőre, a május eleji válogatón egyesben és négyesben próbálom meg kiharcolni az athéni részvételt. Azokban a számokban kell beteljesíteni az álmainkat, amelyekben az idén és tavaly is sikeresek voltunk.
– Hogyha most rendeznék a játékokat, nagy tételben fogadom: női kajakban elég jól szerepelnénk… Elképzelhetőnek tartja, hogy egy év alatt jelentősen változzanak az erőviszonyok?
– A legnagyobb ellenségünk az elbizakodottság lehetne, ezért egy pillanatra sem hagyhatjuk, hogy eluralkodjon rajtunk. A mi csapatunk 1998 óta minden nagy nemzetközi versenyről aranyakkal tér haza, az egyetlen kivétel a sydneyi olimpia. Ez is azt mutatja, hogy a játékokon nem elég egyszerűen jónak lenni, ott minden apróságnak klappolnia kell. A riválisaink pedig minden korábbinál jobban áhítják, hogy 2001-től íródó – szinte hibátlan – sikersztorinknak Athénban vessenek véget. Mindeközben a mi fejlődésünk sem egyenletes: míg eleinte másodperceket fejlődtünk egyik évről a másikra, addig ma már azért küzdünk, hogy tizedeket faragjunk le, és hogy javítsunk a versenytaktikánkon.
– Mekkora nehézséget okoz az, hogy riválisai a vébéken többnyire pihenten állhatnak rajthoz, szemben a több számban remeklő magyar hölgyekkel?
– Legutóbb, Gainesville-ben már a nevezésekkor láttam: szinte valamenynyi szóló kajakos ellenfelem kihagyja majd a négyest, és felkészültem arra, hogy minden eddiginél keményebben kell hajtanom. Következésképp engem a startnál mindez már nem zavart.
– Az izmai hogyan reagálnak az ilyen elképesztő mértékű terhelésre?
– Amikor a négyes után újra vízre szállok, eleinte kissé nehéznek érzem a kezem, fásultak az izmaim. Egy-két perc bemelegítés után aztán rendbe jövök, újra bemelegszem. Az érzés elviselésére fizikailag fel lehet készülni az edzéseken, rendre úgy csináljuk, hogy a négyes tréningje után harminc perccel egyesben is pályaevezésre megyek. Lelkileg már nehezebb ügy mindezt modellezni.
– Mit szól ahhoz, hogy Birgit Fischer esetleg visszatér?
– Tisztelem az eredményeit, de talán a jelen már nem az övé. Amondó vagyok, a legnagyobb riválisainkkal itthon kell megküzdenünk. A nemzetközi mezőnyből azért illik figyelni több ellenfelemre: a kortársaim közül például a lengyel Aneta Pastuszkára, no meg a német Katrin Wagnerre, és hiába tartoznak az idősebb, talán-talán leszálló ágba került generációhoz, az olasz Josefa Idemre és a kanadai Caroline Brunet-re is. Jóllehet, amikor a versenyen beállunk a rajthoz, többnyire azt mondom magamnak: Kati, oldalra egy pillanatra se, csakis előre nézz!

Az év külföldi sportolója: Nathan Baggaley

Nehéz a helyzet, mert a legjobbak – vagyis a magyarok – közül nem válogathatunk, hiszen kötelességünk rátalálni az év külföldi kajakosára. Persze, miért is ne: lehetne akár Fehérvári Vince az év legjobb külföldije. Beverekedte magát választott hazája, Ausztrália válogatottjába és világbajnoki ezüstérmet szerzett kajak egyesben, kétszáz méteren. Az esztendő legjobbját persze az aranyérmesek között illik megtalálni, jóllehet, az ötödik kontinensről ekkor sem érdemes elkalandoznunk.
Tudniillik legnagyobb sajnálatunkra ez évben Vince csapattársa, Nathan Baggaley az új kajakkirály. Tavaly még nem borultunk le nagysága előtt: egyszeri, kiugró produkciónak véltük, amikor Sevillában négy év után elhalászta Vereckei Ákos elől a K–1 500 méteres szám világbajnoki aranyát. Gainesville-t követően azonban be kell látnunk, komolyan számolni kell vele: miközben Vereckei ismét csak a hetedik helyen végzett, Baggaley nyert ötszázon, továbbá szóló kajakban ezer méteren is megkaparintott egy bronzérmet.
Pedig az idény elején még bujkált. A belgiumi szezonnyitó Világkupára a repülőtérről esett be, s kilencedikként zárt (miközben Vereckei nyert). Húsz nappal később elutazott Szegedre, de nem indult a Vk-n (amelyen Ákos ismét győzni tudott). A következő összecsapásukra így csak Duisburgban került sor, ahol Baggaley ért előbb a célba, igaz, a hét tizeddel lemaradó Vereckei nem az ideális vonalon lapátolt végig, ugyanis útját a rajt után nem sokkal egy szárcsa keresztezte… Az ausztrál az európai turnét Zágrábban zárta, ahol a magyar menő távollétében ötszáz és ezer méteren is simán győzött. Világbajnoki felkészülését a Buday Tamás irányította kanadai válogatott mellett fejezte be, gainesville-i produkciójáról pedig már szóltunk.
"Az idény közben egy átlagos edzőtábori hétköznapon jobb időt kajakoztam, mint a mostani fináléban, amelyben az ausztrál Baggaley sem teljesített fantasztikusan. A hibát magunkban kell keresnünk, s e ponton még a négyes ezüstjével sem vigasztalhatom magam" – mondta Vereckei Ákos ama bizonyos vb-döntő után.
Baggaley egyébiránt az ötödik kontinens klímájának köszönhetően az egész telet végigkajakozza. Fehérvári gyakorta edzőtársa, és amondó, többek között a folytonos lapátolásnak köszönheti kiváló technikáját: "No meg annak – mesélte Vince Gainesville-ben –, hogy amikor csak teheti, a tengeren kajakozik, így a síkvízen már minden könynyen megy neki…"
Február közepétől a 2003-as metódushoz képest fordított felállás következik, ugyanis nem Baggaley túrázik majd Európában, hanem Vereckei és társai utaznak el Ausztráliába edzőtáborozni. Reméljük, végül Athénban is azon kapjuk magunkat: ismét fordult a kocka.