Meséli, hogy a Jézuskától konyhai felszereléseket kapott ajándékba, mivel lassan már az önálló életre is gondolnia kell, de a legszebb karácsonyi ajándéknak az Európa-bajnoki aranyérmet tartja. Igaz, már több mint fél éve lett a kontinens legjobbja Varga Gabriella, de mint mondja, ma is gyakran eszébe jutnak a franciaországi kisvárosban, Bourges-ban történtek.
A sikeres 2003-as év után Varga Gabriellára nehéz idôszak vár, de nem tartja lehetetlennek az athéni olimpiára való kijutást (Fotó: Farkas József)
A sikeres 2003-as év után Varga Gabriellára nehéz idôszak vár, de nem tartja lehetetlennek az athéni olimpiára való kijutást (Fotó: Farkas József)
– Ha az Európa-bajnokságra gondolok, ma is ugyanazokat a kellemes érzéseket élem át, mint júliusban. Azt hiszem, ez sosem múlik el – mondja a Honvéd-LNX 21 éves tőrözője. – De nem csak pályafutásom első aranyérme miatt marad emlékezetes számomra a 2003-as év. Elsőéves felnőtt voltam, és mindkét világversenyen szerepet kaptam. Még juniorként indulhattam Európa-bajnokságon, 2002-ben Moszkvában másodikok lettünk a csapattal, de tavaly már a vébén is ott lehettem. – Nem is vallott szégyent Havannában, sikerült a nyolc közé kerülnie. Ha kicsivel jobb a rendezés, talán a nyolcadik helynél is előrébb végez. – Arra gondol, hogy a negyeddöntőbeli asszómra nagyon sokat kellett várni? – Igen, arra. Mennyire zavarta meg, hogy fél óráig semmi sem történt, csak ácsorogtak a pást mellett, aztán meg kínjukban erre-arra hevertek vetélytársával, Gruchalával? – Tény, hogy a huzavona kizökkentett a ritmusból. Rossz volt a gép, no és a rendezők sem álltak a helyzet magaslatán. Azt sem tudtuk, mikor kezdhetünk végre vívni. Én például négyszer melegítettem be. Gruchalát a nyáron megvertem, a vébén viszont kikaptam tőle. De az az igazság, hogy nem voltam olyan jó formában, mint az Eb-n. Az egyes asszókon belül hullámzó volt a teljesítményem. Elhúztam, aztán feljött az ellenfél, majd megint vezettem. Szóval nem voltam olyan kiegyensúlyozott, mint hónapokkal előtte. Ám így is nagyon jó eredménynek tartom a nyolcadik helyet, összességében úgy érzem, jól sikerült az első felnőttévem. – Hétfőn Tatára vonul a válogatott, aztán megkezdődnek az olimpiai kvalifikáló versenyek. A világranglista első nyolc helyezettje lehet ott Athénban, ön jelenleg Knapek Edinával együtt a huszadik helyen áll. – Azt akarja kérdezni, hogy látok-e esélyt a kvótaszerzésre? Tudom, hogy az első nyolc közé kerülni nehéz, de nem lehetetlen. A világbajnokság előtt még a negyvenegyedik voltam. Szóval előre lehet lépni, de ahhoz minden versenyen jól kell szerepelni. – Képes lesz rá? – Mindent megteszek érte. Tudom, hogy kemény időszak vár rám, január közepétől egyik versenyről a másikra utazunk majd, nem lehet lazítani, de ez eddig sem volt jellemző rám. Az ünnepek alatt is csak két nap telt el edzés nélkül, és például január első hétvégéjét is edzéssel töltjük. De nem csak azt teljesítettem, amit edzőm, Bernáth Zoltán előírt. Önszorgalomból konditerembe is jártam, erősítettem a karom és a lábam, no meg mivel nő vagyok, természetesen más testrészekre is odafigyeltem. Sőt még arra is rávettem magam, hogy a Normafánál "faljam" a kilométereket. Bevallom, nem szeretek futni, de mivel tudom, hogy hasznos, a cél érdekében még ezt is megtettem. Az eredményt pedig nemsokára meglátjuk…