Miért gyengélkedik Flaskay?

Vágólapra másolva!

2004.01.08. 22:28

Címkék

A decemberi, dublini rövid pályás Európa-bajnokságon nem jutott túl a selejtezőn 50 méter mellen. Szintén decemberben, a budapesti felkészülési versenyen esélye sem volt az éremre 100 méter mellen.Mi történt Flaskay Mihállyal?Tavaly nyáron ő volt az ünnepelt hős, Barcelonában, a nagymedencés világbajnokságon bronzérmes lett 50 méter mellen. Azóta viszont nagyot fordult vele a világ. Los Angelesből Egerbe költözött, az amerikai egyetemet éppen a sikeres athéni szereplés miatt hagyta ott. Ehhez képest decemberben nem sok jó történt vele a medencében. Ô egyébként tartja, nincs gond, nyárra ismét a Barcelonában látott Flaskay áll rajtkőre.

(Fotó: Németh Ferenc)

– Nincs semmi szenzáció, lassú vagyok, de akkor lenne baj, ha most lennék gyors… – mondja. – Tudni kell, az alapozás elején tartok, ilyenkor pedig az állóképesség a hangsúlyos. Ilyen kemény felkészülésem régen volt, mint a mostani, naponta tizenhat kilométert úszom faltól falig, aztán ott van még az erőfejlesztés, fáradt vagyok, még szép, hogy formán kívül versenyzek.
– Senki sem kritizálta a decemberi produkciója láttán?
– Mivel az uszodák környékén mindenki tisztában van azzal, hogy mivel jár az alapozás, senki sem csodálkozik az eredményeimen. Higgye el, tavaszra, de legkésőbb az athéni olimpián ismét a megszokott formámat nyújtom majd.
– Tavaly nyáron úgy döntött, otthagyja a Los Angeles-i egyetemet és Egerben készül fel Athénra. Ezek szerint ezt a lépését sem bánta meg…
– Egyáltalán nem. Bízom az edzőmben, Krajnyák Györgyben, és biztosra veszem, jól felkészülök az olimpiára. Az kétségtelen, Athén miatt halasztok Los Angelesben, ám úgy állapodtam meg az amerikaiakkal, hogy a játékok után folytatom az egyetemi tanulmányaimat.

Kiss: nincs nagy baj!

Kiss László, a magyar úszóválogatott szövetségi kapitánya nem aggódik, szerinte Flaskay tavaszra ismét a régi lesz:
„A decemberi teljesítménye egyáltalán nem rázott meg, nincs baj, a bizalmam töretlen. Tudomásul kell venni, az állóképességi munkájában voltak hiányosságok, ám ôt ismerve – céltudatos, remek versenyzôalkat – biztos vagyok abban, hogy hamarosan ismét a régi Flaskayt láthatjuk. Drukkolok neki, bármiben segítem, ha kell, hiszen ô azon kevesek egyike, aki a sikeres olimpiai szereplés miatt még azt is vállalta, hogy halaszt az amerikai egyetemén.”

– Los Angeles után Eger. Nem lehet könnyű…
– Jól éreztem magamat kint, de még ennél is jobban Egerben. Minden ide köt, a család, a barátok, ráadásul most csak az úszásra kell koncentrálnom, hiszen bár németül tanulok, nincs az állandó rohanás az egyetemről az uszodába és vissza.
– Ötven mellen vébébronzérmes és Európa-bajnoki ezüstérmes, ám az olimpián nem rendeznek versenyt ebben a számban. Ráadásul sokan azt mondják, a száz méter mell Flaskaynak túl hosszú…
– Cáfolom. Két éve, a berlini Európa-bajnokságon 1:01.69-et úsztam, és bár nem kerültem dobogóra, ott voltam a döntőben. Pedig akkor nem is a százra készültem. Most viszont mindent erre a számra tettem fel.
– Az 1:01.69 várhatóan nem lenne elég az athéni döntőhöz…
– Ebben egyetértek, természetesen szeretnék egy perc, egy másodperc körül úszni, vagy éppen azon belül. Nagy álmom az, hogy megdöntsem Güttler Karcsi 1:00.95-ös országos csúcsát, ami ’kilencvenháromban világcsúcsot jelentett.
– Ön szerint ki nyeri a száz méter mell olimpiai aranyát? Kitadzsima? Liszogor? Netán Gibson?
– Ez érdekes kérdés. Bár a japán Kitadzsima a világcsúcstartó, valami azt súgja, hogy Athénban nem ő lesz az első. A brit Gibson is nagyon feljött az utóbbi időben, én mégis az ukrán Liszogorra fogadnék. Főleg, hogy nemcsak kivételes úszó, hanem nagyon rendes, közvetlen srác is.
– És hol végez Flaskay Mihály?
– Ha megdöntöm Güttler magyar csúcsát, olyan rossz helyen azért nem végeznék…