A kilencvenéves magyar szövetségnél is idősebb

A nappali sporttörténeti múzeumnak is beillene, hiszen a vitrinben látható díjak és más emléktárgyak egykori, lassan feledésbe merülő vívóversenyekre emlékeztetnek. Egy ideje azonban elsősorban nem a vitrin vonzza a lakásba belépők tekintetét, hanem a komód, amelyen a nemrégiben ünnepelt 90. születésnapot köszöntő tárgyak sorakoznak.

A megcsonkított nyakkendők

A kincsek gazdája, Nedeczky László – a vívótársadalom Laci bácsija – kérdezés nélkül magyarázza, mi micsoda.
"Ezt a serleget a BVSC vívóitól, egykori tanítványaimtól kaptam. De nem ám csak úgy egyszerűen adták át… Már elmúlt szeptember tizenkilencedike, a születésnapom, és én csodálkoztam, hogy az öcsém nem köszöntött föl. Aztán két nap múlva elvittek a Hotel Flamencóba, ahol egy volt tanítványom, Gyurassza János a főnök, és azt mondták, kiállítás lesz. No, beléptem egy sötét terembe, majd amikor felkapcsolták a fényt, megláttam régi vívóimat, Fenyvesi Csabát, Kamuti Jenőt, Pap Jenőt, Bóbis Ildikót és a többieket, és ott volt az öcsém is. Hogyan tudták ennyire titokban tartani, hogy mire készülnek…? A levágott végű nyakkendőt nézi a serlegen? Tudja, régen, a BVSC minden aranyérme után odajöttek hozzám a vívók, és levágtak a nyakkendőmből egy darabot. Erre a kedves szokásra emlékeztet ez a nyakkendő, és ezt most már meg is őrzöm. Mert a régieket nem tartottam meg. Így is van vagy száz nyakkendőm. Mindig ügyeltem arra, hogy mikor milyen nyakkendőt kötök fel. Lipcsében például a német vívószövetség nyakkendője volt rajtam, aztán este feltettem a nemzetközi vívószövetségét, majd a banketten már a piros-fehér-zöld csíkozású volt rajtam."
Ezzel elérkeztünk ahhoz az eseményhez, amely egy ideje bearanyozza Laci bácsi életét. A nemzetközi szövetség kongresszusán ugyanis örökös tiszteletbeli taggá választották Nedeczky Lászlót, aki egyidős szeretett sportága nemzetközi szövetségével.

"A feleségem sajnos három éve fekvőbeteg, ápolónő gondozza, de összefogott a család, a vívószövetség is segített, hogy el tudjak utazni a kongresszusra. Az unokám kísért el. Azóta álomvilágban élek, még nem ocsúdtam fel. Nem lehet elmesélni azt az érzést, amikor kétszáz ember felállva percekig csak nekem, és rajtam keresztül a magyar vívásnak tapsolt. És milyen dicsérő szavakat mondott rólam René Roch, a FIE elnöke, aki több évtizede a jó barátom, kiemelve, hogy egyidős vagyok a szövetséggel… Nem nagyon szoktam meghatódni, de most nem bírtam az érzelmeimmel. Tudja, mire vagyok büszke? Hogy aztán ötperces beszédet tartottam franciául, és hibátlanul beszéltem. Megemlítettem, hogy a vívásnak köszönhetem, hogy itt vagyok. Nem volt könnyű az életem, a nehéz helyzetekben a vívás segített. Amikor felsoroltam a szövetség háború utáni elnökeit, akikkel kapcsolatban álltam, sokan dicsérték a memóriámat. Tudja, én vagyok az egyedüli élő tagja a szövetségnek, aki részt vett a háború utáni első kongresszuson negyvenhat szeptemberében. Legutóbb, még a propagandabizottság tagjaként, tizenhat éve voltam kongresszuson. Akkor még csak a vívásról volt szó egy ilyen eseményen, ma minden másról. Nagyon megváltozott a világ, a pénz az úr, és kihaltak az emberi kapcsolatok. A versenyek után, szinte még az utolsó asszónak sincs vége, már rohan haza mindenki. Hol vannak a többnapos versenyek, a többhetes túrák, amikor ezer és ezer barátság szövődött?"

Ünneplés után háború

Az arca kissé elkomorul, amikor a múlt és a jelen közti különbségről beszél, aztán felülkerekedik a derű, amely annyira jellemzi Laci bácsit. És meséli kalandos életét.
"Ezerkilencszázharmincötben szereztem jogi diplomát a Pázmány Péter egyetemen, majd a rendőrség leigazolt, mert a vívócsapatát akarta erősíteni. Így lettem a rendőrség fogalmazó-gyakornoka és kardbajnoka. Majd évekkel később szembesültem azzal, hogy miket tud produkálni a sors! Életem egyik nagy sportsikerét, a bécsi universiadén elért kardcsapatgyőzelmet ünnepeltük 1939. augusztus harmincegyedikén a Belvedere kastély nagy parkjában, és másnap kitört a háború. Akik este még barátként mókáztunk, táncoltunk, hajnalra ellenségként kerültünk szembe egymással."

A következő években katonaként a fronton szolgált, majd sok mindennel próbálkozott, többek között volt ügyvédjelölt, az MLSZ külügyi titkára, valamint 1940-től a Nemzeti Sport vívórovat-vezetője. Az életéről szóló, "Az óra mutatta az utat" című könyben megjegyzi, hogy az újságíróskodás jó iskola volt a számára. 1943 januárjától a Gamma Finommechanikai és Optikai Művek kereskedelmi igazgatójaként tevékenykedett. 1948 februárjában már csak a Gamma volt az egyetlen, még személyi tulajdonban lévő nagyobb ipari vállalat, és a felső politikai vezetés állami kezelésbe akarta venni. A politikai hecckampány eredményeként Nedeczky Lászlót a tulajdonossal, Juhász Istvánnal együtt a főkapitányság Zrínyi utcai fogdájába vitték – majd "az első gazdasági kirakatper" eredményeként októberben három év fegyházra ítélték. Sopronkőhidán is megőrizte lelki nyugalmát, mert tudta, hogy ártatlan.
"Negyvenkilenc februárjában kegyelmet kaptam, de amikor kijöttem a fegyházból, nem tudtam, mi lesz velem. Elek Ilona és Rerrich Béla, a vívósport akkori két kiválósága a sportvezetés előtt felelősséget vállalt értem, és megkérdezték, mint szervező és versenyző nem akarok-e bekapcsolódni az első budapesti vasutasklub, a Lokomotiv vívószakosztályának munkájába. Ötvenkettőben beindult a vasutas vívóiskola. Sorra jártuk a környező iskolákat, és a naplókból kiírtuk a 3.5-nél jobb tanulók nevét. Több mint négyszáz gyerek jelentkezett vívni! Figyeltem arra, hogy elsősorban vasutasgyerekek jöjjenek, az első Kamuti Jenő volt."
A BVSC másik motorja Bay Béla vezetőedző volt, az egyedüli szövetségi kapitány, aki mesterkedett is. A vasutas vívók az 1972-es olimpián kisebbfajta csodát vittek végbe.
"Münchenben közel álltunk hozzá, hogy mind a négy egyéni számot saját tanítványaink nyerjék meg. Fenyvesi Csaba aranyérmes lett, Bóbis Ildikó, Kamuti Jenő és Marót Péter pedig hajszállal maradt le róla. Nekem az olimpia előtt eltört a csuklóm, nem utaztam ki, csak a végére, amikor már megtörtént a sajnálatos terrortámadás. Képzelheti, ahogy megjelentem felkötött karral, mindenki azt hitte, ott sérültem meg".
Bár az eredményeket tekintve a müncheni olimpia volt a csúcs, nemcsak ez aranyozta be az akkori vasutas-vívóéletet. Számtalan sztori árulkodik arról, hogy az akkoriban teljesen más világ volt.
"A MÁV segítségével hálókocsival bejártuk szinte egész Európát, de legjobban az olasz túrákat kedveltük. Mindenhol szeretettel fogadtak minket, éjjel utaztunk, nappal pedig versenyeztünk. Egy olasz újságban Nedeczky-cirkusznak neveztek minket. De hol vannak már azok a túrák? Akkor olimpiai és világbajnokokkal utazhattam, akiket még érdekelt az adott ország kultúrája is, mindenhol felkerestük a nevezetességeket. A nyolcvanas évek végén megpróbáltam visszahozni valamit abból a hangulatból, ezért vittem a Tokaj Expressz és a Martini-kupák döntőit elegáns helyszínekre, a Vigadóba, a Várba vagy a kongresszusi központba, ahol a sportot ötvöztem a kultúrával, mert a szünetben például Simándy József és Gregor József énekelt. Nagyon büszke vagyok arra is, hogy ötvennyolcban elindítottam a Balaton-bajnokságot, amely nemzetközivé vált, és ennek segítségével hoztam össze a Nyugatot a Kelettel, pedig akkoriban még nem nagyon lehetett utazgatni. Sajnos ez a verseny is véget ért."

Hol vannak az egyéniségek?

A vívásban eltöltött 73 év emellett természetesen rengeteg találkozással és baráttal gazdagította Laci bácsi életét. Olasznyelv-tudásának és kapcsolatainak köszönhetően 1940-ben a diákszövetség külügyi előadójaként az olasz főiskolai szövetség meghívására Rómában járt, és ez alkalomból XII. Pius pápa tróntermi kihallgatáson fogadta. Ez életre szóló élményt jelentett a számára. Azt pedig viccesen meséli, hogy egy túráról hazatérve, megelőzve a kellemetlenségeket és védve csapatát, a vonaton átadta a helyét Kodály Zoltánnak. Az ülésben ugyanis rengeteg óra lapult. A világhírű zeneszerző nem is sejtette, hány zacskó órát őrzött így. A múltról mindig szeretettel beszél, de arra a kérdésre, hogy ki volt a kedvence, némileg elutasítóan felel.
"Mindenki azt mondja, hogy Bóbis Ildi és Kamuti Jenő volt a kedvencem, de nem így van. Pontosabban nemcsak rájuk vagyok büszke, hanem minden egyes tanítványra, aki az életben is megállta a helyét. Itt kell megemlítenem Holló Andrást, az Alkotmánybíróság elnökét, aki a civil életben a legtöbbre vitte".
Hogy miként telnek Laci bácsi napjai mostanában? Fáradhatatlanul szervezi a budapesti női és férfi párbajtőrversenyt, de azt mondja, mostanában szomorú.
"Szomorú vagyok azért, mert ötvennyolc év házasság után nehéz elviselni egy csodás feleség és anya leromlását, és én is beteg vagyok. No meg szomorú vagyok a vívás miatt is. A nemzetközi és a hazai helyzet is elkeserít. Egyre drágább a versenyek szervezése, a FIE emeli a díjakat, azt a szövetség tovább hárítja az amúgy is bajban lévő egyesületekre. De az eredmények is elkeserítenek. Én, aki mindig az eredményre törtem, nem hittem volna, hogy megélem a magyar vívósport jelenlegi helyzetét. Hol vannak a kiemelkedő egyéniségek? Mire számíthatunk Athénban? Egykor az olimpiák előtt úgy kezdődött az esélylatolgatás, hogy két arany biztos, a kard egyéni és a csapat. De nem akarom szomorúan zárni a beszélgetést. Szerencse, hogy feltalálták a telefont, így tartom a kapcsolatot a világgal, és én ma is ugyanúgy tudok beszélni a miniszterrel, mint régen, mert én vagyok a Laci bácsi."