Amikor Gabriel Omar Batistuta 2003 augusztusában aláírta élete vélhetően utolsó szerződését a katari el-Arabival, sokan úgy gondolták, az argentin támadó elmegy levezetni a sivatagba. Minden bizonnyal annak is szánja ezt a kirándulást magunk közt szólva: ki ne válallna egy ilyen túrát két évre nyolcmillió dollárért& , de azért mindent megtesz annak érdekében, hogy pályafutása utolsó éveiről is legyenek maradandó emlékei.
Az ugye nem kétséges, hogy a korábbi szakaszokról vannak, nála eredményesebb játékosa nincs az argentin válogatottnak (78 mérkőzésen 56 gólt szerzett), a Boca Juniors és a Fiorentina szurkolói pedig máig áhítattal ejtik ki a nevét (azért a Románál és az Internazionalénál sem feledik).Meglehet, hamarosan az el-Arabi drukkerei is istenként fogják tisztelni, feltéve, ha már most nem úgy tesznek vele. A dohai gárda színeiben tíz mérkőzésen már tizenhárom gólt szerzett, mindössze a Rajjan és a Szadd úszta meg eddig Batistuta-gól nélkül. Az elmúlt hét végéig az el-Szilija sem kapitulált az argentin támadó előtt (az első fordulóban 2–0-ra nyert az el-Arabi, de akkor Hamza és Effenberg találatával), most azonban megváltozott a kép.Az utolsó előtti el-Szilija különösebb remény nélkül fogadta az el-Arabit, de arra aligha számított, hogy saját közönsége előtt egy sima hatossal lesz kénytelen levonulni a gyepről. A hat gólból Batistuta négyet vállalt magára (egyet tizenegyesből szerzett, további kettőt lőtt, egyet pedig fejelt), ami azért kuriózum, mert korábban tétmérkőzésen sohasem volt négyszer eredményes. Ráadásul ez a gólözön afféle ajándékként is felfogható, hiszen a titkon még az olimpiai részvételben is bizakodó Batistuta február elsején ünnepelte a 35. születésnapját."Való igaz, már beszéltünk róla. Ha olyan formában és fizikai állapotban lesz, elviszem magammal Athénba, mert a hasznunkra lehet" – mondta Batigol olimpiai esélyeiről Marcelo Bielsa, az argentinok szövetségi kapitánya.