Annus Varga Juditban bízik

A hét végi budapesti fedett pályás világbajnokságon mégis rendkívülinek számítana, ha magyar versenyző dobogóra állhatna. Az ok egyszerű: legerősebb számaink, a kalapácsvetés és a diszkoszvetés nem szerepelhetnek a téli versenyek műsorán. Így aztán Európa-bajnokaink és világbajnoki ezüstérmeseink, Annus Adrián és Fazekas Róbert legfeljebb nézői lehetnek a nagy eseménynek.
– A versenyzés ugyan nem hiányzik, mégis irigylem a többiektől, hogy hazai közönség előtt indulhatnak – mondta az év sportolójává választott kalapácsvető, Annus Adrián. – Szombathelyen a MAL-kupán és az atlétikai világdöntőn magam is átéltem, milyen hazai pályán szerepelni, és hat évvel ezelőtt indultam a budapesti Európa-bajnokságon is.
– Ezeken a versenyeken született is magyar siker, kérdés, hogy a Budapest Sportarénában miként szerepelnek majd versenyzőink. Mire számít?
– Túl sokat nem várhatunk, még akkor sem, ha a közönség biztatása megsokszorozza a magyarok erejét. Sok a sérültünk és nyilván erősek lesznek a mezőnyök. A legjobban Varga Jutkában bízom, hiszen ő már bizonyított fedett pályán, Európa-bajnokságon bronzérmet is nyert. A súlylökő Bíber Zsolt szereplése függ attól is, hogy miként tudja elviselni azt a feszültséget, amit a döntőbe jutás esélye jelent. Sprintereink közül Dobos Gábor tavaly Birminghamben ötödik volt, most azonban kikapott Németh Rolandtól az országos bajnokságon – nagy csata lesz közöttük, az biztos! Kérdés persze az is, hogy végül kik állnak rajthoz a külföldi vetélytársak közül. Szóval magam is kíváncsian várom a fejleményeket. Ahogy látom, csapatunkban sok a fiatal, számukra óriási élmény lesz, hogy egy ilyen versenyen, ráadásul itthon léphetnek pályára. Számukra ez nagy lehetőség, és biztosan erőt ad a továbbiakhoz.
– Edzésen sokszor szóba jön ez a verseny?
– Különösebben sokat nem beszélünk róla, hiszen mi már jó néhány viadalon pályára léptünk azokkal, akiket most Magyarországra várunk. Inkább Varga Judit révén téma a világbajnokság. Egyrészt azért, mert mindannyian a Haladás sportolói vagyunk, másrészt gyerekkorunk óta ismerjük egymást, sokáig szomszédok voltunk, és ugyanahhoz a menedzserhez tartozunk. Nagyon szurkolunk neki.
– Nem irigylik a lehetőséget, azt, hogy a csarnokbeli versenyzés megtöri a téli felkészülés monotonitását?
– Nem. Nekünk szükségünk van az öt-hat hónapig tartó alapozásra, hiszen enélkül nem bírnánk végig a négy-öt hónapnyi szezont. Az idény végére így is rettenetesen fáradtak vagyunk, hát még ha nem lenne bennünk elég munka. Ha hiányzott volna a versenyzés, indulhattunk volna a téli dobóbajnokságon, de ennek nem láttuk értelmét. Ez a verseny annak volt fontos, akinek az olimpiára szintet kell teljesítenie. Fazekas Robinak és nekem nem lett volna értelme rápihenni a versenyre.
– Milyen formában érzi magát?
– Sokkal jobb vagyok, mint tavaly ilyenkor. Persze nem tudnék nyolcvannégy métert, de lényegesen nagyobbra vagyok képes, mint ebben az időszakban korábban. Január huszadikától két héten át Splitben edzőtáboroztunk, remek időben jól tudtunk edzeni.
– Tudnak időt szakítani arra, hogy a helyszínen megnézzék a fedett pályás világbajnokság versenyeit?
– Három napot nem hagyhatunk ki az edzésekből, de természetesen elmegyünk a Budapest Sportarénába. Pénteken edzés után indulunk Pestre, s szombaton is ott leszünk. Vasárnap viszont újabb edzőtáborozásra Splitbe utazunk.