Az orosz nők vitték a prímet

Nos, három fergeteges napnak voltunk tanúi a Budapest Sportarénában.
A fedett pályás világbajnokságok történetében a legtöbb világrekord (hat) 1991-ben Sevillában született, ezt az eseményt öt-öt csúccsal az 1989-es budapesti és a két évvel korábbi indianapolisi viadal követi. A hét végi rendezvényen négy világrekordnak tapsolhattak a nézők, e szám már önmagában is érzékelteti a versenyek színvonalát. S ha a statisztikákból kivesszük a váltókat – amelyektől igazán jó eredményt csak világversenyeken várhatunk – és a műsoron már nem szereplő gyaloglószámokat, akkor a két budapesti fedett pályás világbajnokság mellett csak az indianapolisi dicsekedhet három-három csúccsal. A világbajnoki rekordok tekintetében is jól állunk, hét számban született a korábbinál jobb eredmény. A részt vevő országok száma (148) ugyancsak meghaladta az eddigieket, s összesen 765 atléta lépett pályára.
A legsikeresebbek az oroszok voltak, a számok több mint a negyedében ők diadalmaskodtak, s a négy világrekordból három (női rúd, hármas és 4x400 m) az ő nevükhöz fűződik. Nyolc aranyérmükből hetet a nők szereztek meg, a második helyen álló amerikaiaknál a férfiak gyűjtötték a több győzelmet.
A világbajnokság legeredményesebb versenyzője Tatjana Lebegyeva volt, aki fedett pályás világcsúcsot (15.36) ugrott hármasban, távolban egyéni rekorddal (698) diadalmaskodott. Rajta kívül honfitársa, Natalja Nazarova vihetett két aranyat haza: 400 méteren lett első, és tagja volt a 4x400 méteren világcsúccsal győztes váltónak. Gail Deversnek is két medália jutott, az amerikai futónő 60 méteren győzött, a 60 méteres gátfutásban ezüstérmes lett.
A verseny legnagyobb érdeklődéssel várt számában, a női rúdugrásban Jelena Iszinbajeváé lett a világrekord (486), a férfi hármasugrásban világcsúcs-beállítással (17.83) győztes svéd Christian Olssonnak nem volt igazi ellenfele. A mozambiki Maria Mutola beváltotta a hozzá fűzött reményeket, 800 méteren hatodik fedett pályás világbajnoki aranyát nyerte meg. Az indulók közül ő az, aki legtöbbször, hétszer vett részt e versenyen, győzelmei mellett van egy második helyezése is. A pályára lépők között olyan is akadt, aki 15 évvel ezelőtt is itt volt Budapesten. Merlene Ottey akkor győzött 200 méteren, 60 méteren pedig bronzérmes lett. Ezúttal a rövidebb távon az elődöntőig jutott.
Nekünk, magyaroknak korábban sem termett sok babér a fedett pályás világbajnokságokon, eddig összesen három bronzérmet és tizenhárom 4–6. helyezést szereztünk. Tudtuk, hogy sérülésektől tizedelt csapatunktól most sem várhatunk sokat, de abban azért reménykedtünk, hogy valaki döntőbe jut.
"Amikor megkezdődött a felkészülés a világbajnokságra, a mostaninál erősebb csapatban gondolkodtunk – mondta Mérei László, a Magyar Atlétikai Szövetség (MASZ) szakmai igazgatója. – Időközben azonban kiderült, hogy több, a világ élvonalába tartozó versenyzőnk nem tud rajtolni a versenyen. A távolugró Vaszi Tünde lábfájása miatt csak rúddal versenyzett a télen, a magasugró Győrffy Dóra idei első viadalán megsérült, a rúdugró Molnár Krisztina lábát megműtötték. Ha külföldön lett volna a világbajnokság, csak hat versenyzőt indíthattunk volna, ennyien teljesítették a nevezési szintet. A rendezők jogán azonban több atlétánk is pályára léphetett, így a négyszer négyszázas férfiváltó tagjaival együtt tizennyolc magyar rajtolt. Azt azonban tudtuk, hogy igazán csak a súlylökő Bíber Zsoltnak és az ezerötszázas Varga Juditnak van esélye a fináléban való részvételre. Sajnos egyiküknek sem sikerült döntőbe jutnia. A többiek nagy része élt a lehetőséggel, négyen javították meg egyéni csúcsukat, ketten idei legjobbjukat érték el, s négyen az elődöntőbe jutottak. A csapattagok küzdőképességével meg vagyok elégedve. Ugyanakkor a szereplésünk újabb figyelmeztetés is. Hiába vannak a világ élvonalába tartozó kalapácsvetőink és diszkoszvetőink, ha az atlétika támogatásában nem lesz változás, a kedvezőtlen tendencia folytatódik. Nem tudjuk majd felvenni a versenyt az ellenfelekkel, az érmes helyezések egyre távolabb kerülnek tőlünk. Látni kell, nemcsak a gazdagabb országok fektetnek sok pénzt az atlétikába, ma már azok is előrébb tartanak nálunk, akikkel néhány éve még egy cipőben jártunk. A környező országok például jelentős létszámú csapatokat tudnak télen meleg éghajlatú edzőtáborba küldeni. Hathatós központi támogatás nélkül képtelenek leszünk előrébb lépni."