Nemcsik újra visszakerült a kiemeltek közé

– Emlékszik még, hogy mikor nyert legutóbb rangos versenyt?
– Igen, éppen egy éve. Tavaly márciusban a nancyi Világkupa-viadalon lettem első – felelte a Vasas 26 éves csapatvilágbajnoka.
– Siker után nem illik ünneprontónak lenni, de meg kell jegyeznem, hogy a most legyőzött mezőny nem volt olyan veretes, mint a nancyi. Legalábbis abból ítélve, hogy az első nyolc között nem volt orosz vagy olasz vívó.
– Valóban nem volt túl erős viadal, hiányoztak az oroszok, az olaszok és a franciák. Ám ahhoz képest, hogy tavaly, amikor először rendeztek Világkupát a thaiföldiek, csupán néhány európai indult, most sűrűbb volt a mezőny. Ott voltak a spanyolok, a németek, no és az olimpiai bajnok román Covaliu. De sejtettük, hogy ilyen messzire nem utazik el mindenki. Azok viszont, akik csapatban nem kvalifikálták magukat az olimpiára, hanem egyéniben kell kvótát szerezniük, mind ott voltak.
– A magyar férfi kardcsapat ötkarikás indulása biztos…
– Igen, de nem mindegy, hogy az egyéni versenyt milyen pozícióban várjuk majd Athénban. Nekem azért volt fontos ez a verseny, hogy visszakerüljek a világranglista első tizenhat helyezettje közé és újból kiemelt lehessek.
– Sikerült?
– Igen. A verseny előtt tizenkilencedik voltam, most a tizenharmadik. Vagyis a hét végi, athéni Grand Prix-viadalon újból kiemelt leszek.
– Bangkokban milyen ágon jutott el az aranyéremig?
– Az első asszóim nem voltak nehezek, de az utolsó háromban már kemény ellenfelet kaptam. A nyolc között Mihai Covaliut, aki ellen végig három-négy tussal vezetve magabiztosan nyertem. Az elődöntőben klubtársammal, Lengyel Balázzsal kerültem össze, akivel nagyon ismerjük egymást. Erről az asszóról nem is mondanék mást, csupán annyit, hogy ezúttal én voltam a jobb. A másik ágon meglepetésre Bauer legyőzte Ferjancsik Domonkost, így az aranyért a némettel vívtam, aki az elején meglepett és elhúzott. Ám sikerült alkalmaznom azt, amit edzőmmel, Gerevich Györgygyel baj esetére kitaláltunk, elővettem egy biztos akciót, és zsinórban hét tust adtam. Érdekes, hogy a szünet engem zökkentett ki a ritmusból, de szerencsére a végén összeszedtem magam és tizenöt-tizenháromra nyertem.

– A győzelem önmagáért beszél, de az eredmény mellett az sem mellékes, hogy ezt szenvedve-izzadva, vagy a vívást élvezve érte el.
– Élveztem a vívást, jó formában éreztem magam. De már korábban is jó formában voltam, csak egy kis plusz hiányzott. Most minden összejött, újra megéreztem a siker ízét, ráéreztem, hogyan lehet győzni. Az elmúlt egy évben nem volt részem túl sok örömben. Tavaly áprilisban megsérültem, majd a visszatérésem az októberi világbajnokságon, valamint a februári budapesti Grand Prix-verseny sem úgy sikerült, mint szerettem volna. Remélem, ez a győzelem visszahozza az önbizalmamat, és hét végén Athénban, ahol újból erős mezőny várható, megint a legjobbak között leszek.