A Manchester és a Juventus követően ismét elbúcsúzott egy nagy hagyományokkal rendelkező klub a BL mezőnyétől. Igaz, azt már a sorolás pillanatában biztosra lehetett venni, az akár BL-döntőnek is beillő Real Madrid-Bayern München összecsapás bármelyik kiesője beletartozik az idei sorozat nagy veszteseinek táborába. Esetükben a tizenhatos mezőnyben való búcsú igencsak korainak mondható. Az Arsenal győzelme, de legalábbis továbbjutása már az első meccs után borítékolható volt.
Hitzfeld és Queiroz - a hajrában csak a játékosok vesztették el az önuralmukat, edzőik nem (fotó: Reuters)
"Védőink teljesítménye kifogástalan volt, ezért sikerült ezt a találkozót megnyernünk. Nehéz meccs volt, de összpontosításunknak, fegyelmünknek és eltökéltségünknek köszönhetően nyerni tudtunk. Zidane nem a szokott posztján kezdte el a játékot, talán ezért nem is tudott annyit hozzátenni az elején a játékhoz, mint amennyit ő szokott, de Solari és Figo tökéletesen segítette őt. Hozzátenném, illik megemlíteni Ronaldót és Robero Carlost, akik az első meccsen, Münchenben tették meg a magukét. Szeretnénk gratulálni a Bayernnek a két teljesítményéhez, ez a mai meccs akár BL-döntőnek is megfelelt volna."
Ottmar Hitzfeld (Bayern München)
Fotógaléria:
"Arra gondoltunk, hogy esélyünk van a negyeddöntőbe jutásra, de meg kell mondjuk, nem játszottunk olyan jól, mint Münchenben. A Madrid jól kezdett, ám úgy gondoltuk, hogy kontroll alatt tartjuk a dolgok menetét. Sajnos ez nem sikerült tökéletesen, mert gólt lőttek és talán a védelmünk is hibáztatható ebben a találatban. Nekünk volt két-három jó lehetőségünk a gólszerzésre, de a szerencse nem állt mellettünk, minden a Madridnak kedvezett. Solarit ki kell emelnem a hazaiak közül, ő különösen jól játszott. Az utóbbi két hétben egyre jobban játszunk, legalábbis a közelmúltbeli önmagunkhoz képest, biztos vagyok benne, hogy ezt folytatni tudjuk és meg tudjuk előzni a Werdert a bajnokságban."
Újab eltiltások előtt?
Nem mondhatnánk, hogy a levegőben volt. Mint ahogy azt sem: érett volna az, ami a Bernabéu-stadionban a lefújás előtti percekben történt. De az sem lehetne állítani, teljesen meglepődtünk volna a látottakon… Egy olyan, a labda birtoklásáért folytatott küzdelem folyt, mint amennyi számtalan a mérkőzés korábbi időszakában vagy éppen máskor, egy hasonlóan nagy téttel bíró találkozón. Különösebb tüskéket sem vihettek magukkal a játékosok, legalábbis nem az esetet közvetlen megelőző percekből. Talán annyi különbség adódott, hogy ezúttal nem egy az egyben, vagy éppen kettő az egyben birkóztak a felek, hanem két német és három spanyol játékos csapott össze a hazai térfelén, de már közel a félpályához és a kispadokhoz, az oldalvonal mellett. A labda pattogott össze-vissza, senki nem tudta megjátszani, kitenni a buliból, amikor az egyik német résztvevő a földre került. Szerencsétlenségére a közelében maradt a labda. Mennyire volt tudatos tőle, nem tudni, de fedezni próbálta ott is, ami egyrészt nem tetszett két madridinak és a "hazai pályán ne szórakozzanak velünk" jelszóval nem igazán sportszerű keret közt próbálták megszerezni a labdát, a német ellenfél hasán, mellén, egyéb testrészén keresztül. Ekkor szabadult el a pokol, ami még a rutinos, a világ egyik legjobbjának tartott Meier játékvezető számára is kezelhetetlenek bizonyult. Mert, ha ő ott, abban a pillanatban kizárólag az írt szabályok szellemében cselekszik, akkor annyi játékost kiállíthatott volna, hogy a találkozó rögtön félbeszakad, hiszen nem maradtak volna elegen a pályán a folytatásra. Még aki békítő szándékkal érkezet, az sem tudta függetleníteni magát és végül alaposan belekeveredett a lökdösődésbe. Mint például Raúl. A madridi csapatkapitány, egyben hazai bálvány próbálta meg minden tekintélyét latba vetve lecsillapítani a kedélyeket, de jött Kuffour, aki Madridban(!) meg merte azt tenni, hogy Raúlnak nemes egyszerűséggel lekeverjen egy pofont! Amikor már mindenki lenyugodott, a sértett Raúl még akkor is hőzöngött, úgy kellett lefogni. Persze fizikailag mindez talán a Raúl mögött érkező Gutinak fájhatott leginkább, igaz csak közvetve. A pofon következtében ugyanis a spanyol csatár feje hátracsapódott és felrepesztette a játékostárs szemöldökét, el is kellett hagynia a pályát. A középpályás "jobban járt" volna, ha marad Lizarazuval veszekedni, mert lehet, akkor "olcsóban" megússza… Különben a Guti-Lizarazu kettős a találkozó korábbi időszakában is találkozott egymással, mit mondjunk ezekről a "randikról", hát nem mostanában mennek együtt nyaralni vagy kávézni, az biztos. Magától értődően a tülekedésben is élen járt mindkettő. Meier végül nem a szabályoknak megfelelően járt el – akkor, abban a pillanatban lehetetlenség is lett volna korrekten fújni, lapokat osztani –, hanem az egyetlen ésszerű megoldást választotta: az egyébként is befújt szabadrúgással folytatódott a találkozó. Lapok nélkül, az összes vétkessel. Persze, nem valószínű, hogy ennyivel le is zárul a történet, ha Roberto Carlos müncheni, a szó szoros értelmében "odavágós" esetéből indulunk ki, akkor könnyen lehet, néhány madridi és német hiányzik majd a legközelebbi kupatalálkozóról vagy találkozókról. Ez a spanyolokat viselheti meg jobban, ugyanis rájuk a BL-negyeddöntő vár, míg a németek a számukra komoly téttel nem igazán bíró kupatalálkozókon tudhatják le ugyanezt, a következő szezonban.
"Rendkívül boldogok vagyunk, hogy érdekeltek vagyunk a pénteki soroláson, és azt hiszem megvan az esélyünk, hogy még innen, akár a negyeddöntőből is továbblépjünk. Várjuk a sorsolást, aztán alig várjuk már, hogy újra a pályán bizonyítsunk. A BL-sorozat kezdetén elvesztettünk meccseket, így különösen fantasztikus, hogy meccsről meccsre nyerni tudtunk. A mai összecsapáson talán túl idegesek voltunk az elején, túlságosan siettünk, hogy előnyhöz jussunk. Azonban amikor a második gólunkat belőttük, érezni lehetett, hogy a Celta elvesztette a hitét és az esélyt a negyeddöntőbe jutásra. Voltak nagyszerű pillantok a meccsen, amelyen végig biztonságban érezhettük magunkat a továbbjutást illetően. Nem hiszem, hogy Denis Bergkamp sérülése olyan súlyos lenne, hogy bármi eltört volna. Az viszont biztos, hogy első ránézésre fizikailag sokkos állapotban volt és a mellkasán látszódtak a stopli nyomai."
Radomir Antic (Celta Vigo) "Egyre javuló játékot mutattunk egy olyan csapat ellen, amely a meccs minden fázisában bebizonyította, hogy milyen kiváló csapat. Játékosaimat olyan jól teljesítettek, amennyire csak tőlük lehetséges, de hogy mindez még így is csak két vereséghez volt elég, az igen elkeserítő. De pontosan tisztában vagyunk azzal, hogy mit kell tennünk mostantól. Az Arsenal a torna nagy favoritja, technikailag és fizikailag nagyon jók, ráadásul nagyon jól kiegyensúlyozott csapat. Most nagy önbizalommal játszanak, ami érthető, ha azt vesszük, hogy a BL-negyeddöntő kettős győzelemmel jutottak és a bajnokságban első helyen állnak."
