Az utóbbi években Európa hozzászokhatott a Lokomotiv játékosainak gólöröméhez
Az utóbbi években Európa hozzászokhatott a Lokomotiv játékosainak gólöröméhez
Derékszíjszaggató mordállyal hadonászó klubvezető a játékvezetői öltözőben? Bizony, nemrégiben volt példa ilyesmire az orosz élvonalban. Korrupció, megvesztegetés, bundavád? Csak a falvédőről éppen lelépők nem beszélik, hogy a Torpedo-Metallurg – amely időközben a fővárosi önkormányzat kezelésében FK Moszkvává alakult – az utolsó öt őszi bajnokiját megvásárolva maradt az élvonalban. Doppinggyanú? Mit gyanú, Jegor Tyitovnak, a Szpartak csapatkapitányának, a válogatott egyik erősségének egyéves eltiltásán még meg sem száradt a pecsét! Ha hinni lehet a sztyeppéken ilyentájt rendszeresen végignyargaló ígéreteknek, ennek most vége. A hét végén – az oroszországi elnökválasztással egy időben – rajtoló idei bajnokságban már az új idők új szelei csapkodják az öltözőablakot. Először is bevezetik a doppingtesztet: fordulónként egy véletlenszerűen kiválasztott mérkőzés két-két játékosát ellenőrzik majd. S hogy máris érzékeltessük Oroszország mindenre kiterjedő ellentmondásosságát: a teljes megújulást szolgáló eme lépésről az 1992 óta hivatalban lévő, szövetségi elnöki posztjáról kirobbanthatatlan, a téli szünetben posztján újabb öt esztendőre megerősített Vjacseszlav Koloszkov tájékoztatta a közvéleményt. Mindazonáltal az orosz futball tényleg átalakulóban van. Nem mintha nem lettek volna jó eredmények eddig is – a válogatott ott van a nyári Európa-bajnokság mezőnyében, a Jurij Szjomin edzette Lokomotiv Moszkva továbbjutott a Bajnokok Ligája csoportköréből –, a jövő azonban még szebbnek ígérkezik. Óvatos becslések szerint a legutóbbi három évben összesen 400 millió eurót (több mint 102 milliárd forintot) fektettek be a sportágba, és bár Kelet-Európában a pénznek néha igenis van szaga, sőt a summák nem is mindig a megfelelő csatornákon áramlanak, a fejlődés egyik fontos feltétele kétségtelenül adott. Egyik évről a másikra is ugrásszerű a javulás: a legirigyeltebb helyzetben lévő CSZKA költségvetése a 2002-es 28 millió euróról tavaly 35 millióra nőtt, de a sorban utána következő Kazany (24, 30), Lokomotiv (20, 25), Dinamo (17.6, 22) hármasnak is volt miből gazdálkodnia. Az idén is lesz: egyes források szerint 250 millió eurót használhat fel a 16 klub. A többnyire az energiaiparból érkező pénz egyfelől infrastrukturális beruházásokra ad lehetőséget (2000 fűtött talajú pályáról szólnak a tervek), másfelől vonzza a külföldi játékosokat – a legutóbbi idényben 212 légióst tartottak nyilván, ez az élvonalbeli állomány 66 százaléka! –, harmadrészt csábítja a külföldi edzőket. Míg a futballisták közül igazi nagy sztárokat még nem sikerült Oroszföldre hívni, a trénerek már igazán neves delegációval vannak jelen: a tavalyi "fehér holló", a Zenitet a második helyre kormányzó cseh Vlastimil Petrzela által kitaposott úton a bajnok CSZKA-hoz a portugál Artur Jorge, a Szpartakhoz az olasz Nevio Scala, az Alanyija Vlagyikavkazhoz a francia Rolland Courbis, a Dinamóhoz pedig a cseh Jaroslav Hrebík érkezett. Nevezett szakemberek nem tagadják: anyagilag is jól járnak (a France Football című szaklap információja szerint Scala két évre 2.16 millió eurót, Courbis és Jorge egy idényre több mint 800 ezret kap), ám mindannyian izgalmasnak tartják a szakmai kihívást is. "Akárcsak az orosz gazdaság, a futball is mozgásban, átalakulóban van. A pénzügyi háttér adott, a felzárkózási szándék őszinte. A CSZKA például három éven belül stabilan Európa elitjéhez szeretne tartozni. Ki mondana nemet egy ilyen akcióban való részvételre?" – mondta Jorge, aki az újrakezdés jegyében megszabadult különös és állandó ismertetőjegyének számító tömött bajuszától is. (A rossz nyelvek szerint ezt azért tette, hogy semmiben se emlékeztessen váratlanul elmozdított elődjére, Valerij Gazzajevre.) Scala minden szerződése aláírásakor mérlegeli, hogy szakmailag is gyarapodhat-e új állomáshelyén – azon túl, hogy pozitív választ adott magának, egyfajta misszionáriusi munkának is látja a tavaly gyalázatosan szereplő Szpartak újbóli felvirágoztatását. "Az oroszok hajlamosak egészen kis eredményektől is elégedetten hátradőlni. Ezen a mentalitáson kell változtatni a mindenáron való győzni akarás sulykolásával!" – fogalmazott a Parmánál hírnevet szerző olasz edző, aki nemrég éppcsak elkerült egy pokolgépes robbantást a szállodájában. De nem költözött el. Az ilyesfajta kockázatokra mondja a Kaukázusban bekvártélyozó Courbis: "Az ember viszkis kólát szürcsölgetve, Balin is a levegőbe röpülhet." A biztonság kedvéért személyi testőrrel mozgó francia tréner a két Európa közötti különbséget sem látja olyan élesnek. "Magam is angol és olasz szerződésekről álmodoztam, de ha elnézem, mi megy manapság Leedsben, Parmában vagy éppen a Laziónál, máris úgy érzem, a lehető legjobb helyen vagyok" – magyarázta a Marseille-t az UEFA-kupa döntőjébe navigáló tréner. Miközben a játékos-szakszervezet létrehozásán fáradozó egykori válogatott védő, Vagiz Higyjatullin a futballisták kizsákmányolásáról, szervezetlenségről, a pénz birtokában a kiskirálykodástól sem visszariadó vezetőkről beszél, nem lehet hallgatni a törvényesség jegyében hozott szabályokról sem. A klubelnökök aláírták szándéknyilatkozatukat a tiszta játékról (igaz, a megelőző két évben is megtették ezt…), és ennek jegyében például hatszorosára (maximum 2400 euróra, azaz több mint 614 ezer forintra) emelték a játékvezetők mérkőzésenkénti díjazását. A vesztegetési szándék ezzel tényleg kiküszöbölhető, ugyanakkor ennyi pénzért megint csak érdemes lesz pisztollyal rontani az öltözőbe…