A pálya mellől

Jánosi Gábor: – Tizennégy tízes állásnál már csak arra lehet számítani, hogy az ellenfél elront mindent, vagy mi beütünk mindent. A két megnyert játszma után kiengedtünk, és ráment két szett, hogy újra megtaláljuk a ritmust.
Tomanóczy Tibor: – Az utolsó pillanatig bíztam abban, hogy megnyerhetjük! Valami belső hang azt súgta, hogy sikerülni fog, küzdöttünk, harcoltunk és akkor sem adtuk fel, amikor szinte már nem is maradt esély. Talán egy kis szerencsénk volt a hajrában, és ellenfelünk is megérdemel minden elismerést.
Csíkos Gábor: – Úgy gondolom, hogy nulla kettőről könnyebb volt talpra állni, mint az utolsó, győzelmet jelentő pontot beütni. Ezt a tanulságot valamennyiünknek le kell szűrni és emelt fővel folytatni az évadot. A kupasiker nagyon kevésen múlott, bízom benne, hogy a bajnokságban sikerül visszavágnunk.