Nem bagatellizálhatjuk el az ügyet! Igaz, az olimpia fennkölt dolog, amelynek időszerű gondjait nem lehet csak úgy lerázni magunkról, mint a kutya teszi a bundájára zúdított vízzel, de hát be kell látnunk, végtére is az ebek helyzetét sem lehet csak úgy kutyába venni.
Ezt minden Athénba látogató sportolónak, turistának tudnia kell, mielőtt olimpiai utazásra szánja el magát. Nem készül el az uszoda tetőzete; a görög kormány a madridi robbantások után NATO-segítségért folyamodik a biztonság érdekében; a Brit Olimpiai Bizottság egyes tagjai már bojkottot emlegetnek – témák tucatjai hevernek Athén utcáin. Éppen úgy, mint a kutyák…Ennél a pontnál okvetlenül kell tennünk néhány megjegyzést. A megértéshez illik tudnunk, hogy a görögök még a franciáknál, az olaszoknál, sőt nálunk is jobban szeretik négylábú barátaikat, a hűség, az igaz emberség, a ragaszkodás és becsületes jellem megszemélyesítőit, helyesebben példányait. Nálunk érthetően nemzeti büszkeséget táplálnak a kifejezetten magyar fajták, mint a pumi, a puli, a komondor, a kuvasz, a magyar vizsla és társaik iránt. Az athéniak rokonszenve kötetlenebb módon nyilvánul meg, nem ismernek semmiféle nacionalista jellegként is értelmezhető diszkriminációt. A görög imádja a kutyát akkor is, ha nem az övé, ha eredete, fajtája kideríthetetlen, ha kóborol és szemetel. Gondját viseli, eteti-itatja, kényezteti, sőt egyesek időnként még oltásra és "rovartalanításra " is elviszik hajléktalan alkalmi ismerőseiket. Az indiaiaknál szabadon ténfereghetnek a szent tehenek, Thaiföldön ott viháncolhatnak körötted a majmok, másutt a macskáknak járnak nemeseket megillető privilégiumok. Athénban az ebek élveznek határozottan kiemelt ingyenélő polgári státust. ---- Mindezt nem személyes tapasztalatok híján állítom. Tavaly augusztusban a magyar olimpiai bajnokok társaságában volt szerencsém többször és hosszasan róni a görög főváros nevezetes térségeit. Kutya meleg, kánikula volt, időnként be-bemenekültünk Markovits Kálmán vízilabdázó barátommal a legelőkelőbb légkondicionált üzletekbe. Többségük ajtajában széles rácson keresztül fújt ki a kellemes hűsítő levegő. Ám a rácsokat mégis ki kellett kerülni, mert azokon a hőség elől menekvő kutya állampolgárok hűsöltek. Sem a tulajnak, sem a vásárlóknak eszük ágában nem volt elkergetni a hűsölő-szundikáló, állandó lakhely nélküli négylábúakat. Akik egyébként sokkal fegyelmezettebben araszolnak – akár falkában is – a közlekedési lámpáknál, mint türelmetlen embertársaik. Igaz, kétszeres olimpiai bajnok hajdani játékosunk lelógó kezéből egyikük kilopott egy szelet ropogós nápolyit, pajtása viszont illedelmesebben inkább tőlem kunyerált – mindazonáltal egyáltalában nem tűntek agresszívnek. Csodálkoztam is, amikor hallottam, hogy akkoriban az olimpiai tesztversenyeken részt vevő ukrán íjászküldöttség egyik edzőjét megmarta valamelyikük, s hajlok arra, hogy a panaszos idegen bosszantással, netán egy keresetlen rúgással válthatta ki a kóbor társadalom tagjának harapós ellenszenvét… Kutyaharapást a szőrével kell gyógyítani, ezt bizonyára az ukrán kárvallott is tudta, mert gyorsan felépült, tulajdonképpen kutya baja sem történt.
A fentiekből tisztán kitűnik, a helléneknél a kutyakultusz merőben más, mint, teszem azt, a Koreai-félszigeten. Emlékezhetünk, 1988-ban a szöuli olimpia, majd később, 2002-ben a Japánnal közösen rendezett labdarúgó-vb előtt élénk nemzetközi visszhangot keltett a kutyából készült eledelek kínálása, az étkezési célokat szolgáló kutyatenyésztés elleni sajtókampány, amelyben a magunk szerény eszközeivel – néhány sor erejéig – mi is közreműködtünk.
Mint az olimpiai játékoké, ennek a kultusznak az eredete is a távoli görög múlt mítoszaiban gyökerezik, lám, a nagy Homérosz sem írta meg kutyasztorik nélkül sem az Iliászt, sem az Odüsszeiát. S hamarjában itt idézem meg úgyszintén a mai magyar tudósok közül Kertész István professzort, aki A Kutya újság egyik régebbi számában klasszikus tanulmányban adott számot a hellén kultúra valamennyi kiemelkedő kutyaszemélyiségéről. Ekként tudjuk csak igazán megérteni azt a tiszteletet és egyébiránt teljesen megérdemelten alkalmazott megkülönböztetett bánásmódot, amit az olimpiai játékok bölcsőjének nemzete tanúsít messze legintelligensebb barátaink, ebeink iránt. Akik ezzel együtt persze fejfájást is okozhatnak az idén augusztusban, ez aligha vitatható, mert túlnépesedtek, és irtózatosan piszkolnak, akár társaik Párizsban, Bukarestben vagy éppenséggel kies fővárosunkban. ---- Nos, kutyafuttában legalább Cerberusról essék mutatóba szó. A görög mitológia szerint a halott lelkeket, előbb a halandókat a túlvilágtól elválasztó Styx folyón Káron szállította át ladikján, majd az alvilág kapujában Cerberus kutya őrködött azon, hogy a forgalom szigorúan egyirányú legyen: befelé igen – kifelé senki! A források túlnyomó része szerint Cerberusnak sárkányfarka volt, s három feje: az egyik oroszlán, a középső kutya, míg a harmadik farkas. A furcsa szerzet később szerepet kapott Dante Infernójában is, mint tudjuk. A lényeg, hogy mindezek következtében a görög halottak egyik markába hagyományosan pénzérmét nyomtak – Káronnak a csónakázás menetdíja fejében –, a másikba pedig sütit Cerberusnak a békés fogadtatás reményében.
Visszatérve az olimpiai időszerűségekhez, az még bizonytalan – mint a kutya vacsorája –, hogy pontosan mi is történik Athén falkáival az idén nyáron. Az ellenben bizonyos, hogy a kormány néhány hónappal ezelőtt – s erről még a The New York Times is külön cikkben számolt be – napirendre tűzte a rendkívüli kérdést, és rendeleteket hozott a létszámcsökkentés célzatával. A gazdákat kötelezték a nyilvántartásba vételre, ezenkívül súlyosbították a pénzbüntetést a kutyák szabadon eresztéséért, szigorú sterilizációs programot írtak elő, bővítették a kutyamenhelyek befogadóképességét, s minderre az olimpia miatt külön kétmillió dolláros gyorssegélyt kapott Athén.
Tavaly, amikor Szalonikiben aláírták az új EU-alkotmány tervezetét, s óriási volt a felhajtás, hirtelen és feltűnően megcsappant az ottani kutyaállomány létszáma. A görög állatvédők utána heves randalírozásba kezdtek, mert számos tetemet találtak, s kiderült, a kutyák intézményesített mérgezés áldozatai lettek. A nemzetközi kutyatársak a berlini görög követség előtt tüntettek több napon át – gazdáikkal együtt – az embertelen (kutyátlan) megoldás ellen.
Athénban – s nem csupán a nemes játékok békés szelleme miatt – ez, ígérik, nem képzelhető el. A polgármester asszony Tonja Kanellopulo személyében külön főosztályvezetőt nevezett ki a kérdés kíméletesebb megoldására. További garancia arra, hogy tényleg nem fognak kutyául bánni az ebekkel, maga a város első embere, Dora Bakojanni. Rajong Manga nevű hajdan gazdátlan, majd befogadott hálás keverékéért, arról már nem is szólva, hogy az olimpiai szervezőbizottság elnöknője, Zsana Angelopulosz-Daszkalaki éppen a tavalyi "szaloniki mészárlás" óta két kóbor kutyának, Olgának és Aphroditének ad szintén konszolidált otthont.