Szabadkártyára várva

Igaz, ő szokásos megfontoltságával semmit sem akar elkiabálni, sőt, úgy van vele, akkor nyugszik csak meg, ha már a kezében lesz az athéni repülőjegy. Addig meg türelmesen vár és teszi a dolgát.
– A verseny után viccesen megjegyezte, pár napja még nem szerette volna, ha számításba veszik a győri eredményét a wild card-odaítélésénél, most viszont már kifejezetten bízik benne. Ennyire nem gondolt a győzelemre?
– Ezt azért nem mondanám, bár az igaz, hogy ilyen jó eredményt nem vártam. De ez nem csoda, hiszen világversenyen ilyen magas köreredményt még sohasem értem el az olimpiai számban. Ha jól emlékszem, öt körrel szárnyaltam túl az eddigi legjobbamat – mondta Sike József. ---- – Egy csöppet sem zavarta a hazai pálya?
– Dehogyisnem, a negyven vegyes lövés eleje rá is ment erre. Utána viszont egészséges nyugalom szállt meg, ki tudtam kapcsolni a külvilágot. Ehhez persze az kellett, hogy én kizárólag a versenyre figyeltem, ezen kívül egy csavart nem tettem odébb. Még arra is engedélyt kaptam, hogy ne a csapat szálláshelyén lakjak, hanem egy rokonomnál, így szinte olyan érzésem volt, mint egy hétköznapi győri verseny esetében.
– Az mennyi pluszt adott, hogy a felesége, Edit végignézte a versenyét?
– Örültem, hogy ott volt, de az azért túlzás, hogy végignézte a versenyt. Tudtommal hátul ücsörgött, mert nem merte figyelni a monitort…
– Nem csoda, hiszen a döntő alatt szinte vibrált a levegő a teremben.
– Főleg mikor becsúszott az a hetes.
– Elárulja mi történt? Netán megzavarta valami?
– Nem, egyszerű technikai hiba volt, és még fél másodpercet várnom kellett volna, mielőtt elsütöm a fegyvert.
– Átfutott valami a fején utána?
– Hogy na jó, ebből elég. Most már jöjjenek a kis tizesek.
– És jöttek is.
– Szerencsére.
– A többiek eredményét tudta követni? Tényleg, ilyenkor fejben ki lehet számolni, hogy is áll éppen?
– Nagyjából igen. Ha nem is tizedre pontosan, de képben voltam. Így például az utolsó, tíz egész négy tizedes lövésnél már tudtam, hogy megvan az aranyérem.
– Ha netán nem tudta volna, a közönség ovációjából akkor sem lett volna nehéz kikövetkeztetni… Egyébként a győzelme óta szétszedik az ismerősök?
– Jóformán még alig voltam otthon, Szegeden, eddig inkább a tévés és rádiós felkéréseknek tettem eleget. Így is kaptam már néhány gratulációt, de a napokban még biztos nagyon sokan megtalálnak. ---- – A gyerekei, Joci és Nóri értékelik már a papa aranyérmét?
– Igazság szerint serleget vártak, és elkámpicsorodtak, hogy csak érmet vittem haza…
– Visszatérve kicsit a szabadkártyához. Valójában hány hely kiadó még az ön számában?
– Hivatalosan egy, de a tapasztalat azt mutatja, hogy mindig akad néhány nemzet, amely nem használja ki a megszerzett kvótát. Az afrikaiak már biztosan visszaadtak egyet, és az a mendemonda járja, hogy még másik kettő felszabadulására is számítani lehet. Szóval elképzelhető, hogy négy hely is lesz, amire tudtommal hatan vagyunk. ---- – Konkrétan?
– Név szerinti kérelmet Soltinak adott be a guatemalai, Torres-Vidalnak a kolumbiai és nekem a magyar szövetség. Ezen kívül azt hiszem a lengyelek, a finnek és az ukránok pályáznak.
– Mi dönthet?
– Ez nagyon összetett dolog. Ami tény, hogy két hónappal az olimpia nyitánya előtt meg kell születnie a végleges döntésnek. Mindenesetre ha a világranglistát is figyelembe veszik, jól állok, tavaly ugyanis még harmadik voltam, most meg épp ötödik. Azért csúsztam le, mert nem indultam az idei sorozat első két állomásán. Viszont így is, úgy is én vagyok az első a névsorban, akinek nincs kvótája.
– Azért nem ártana még indulni legalább egy Világkupa-versenyen, és ott lehetőleg érmet is szerezni…
– Nem, nem ártana, és szeretnék is részt venni az athéni fordulóban, amely egyben előolimpia is lesz. De erről még nem egyeztettem Hammerl László szövetségi kapitánnyal.