Dopping: új élet kezdete?

Korántsem biztos, hogy ez a nap a kerékpársport, mi több, az egyetemes sport életében is új kezdet lesz, bár kétségtelen, olyan leplezetlenül, olyan alaposan, no és a legfontosabb, nem csuklyák alatt rejtőzve, hanem a kamerák elé állva még nem tálalt ki sportoló arról, hogyan doppingolt rendszeresen. Ízléstelen lenne a fiatal kerékpáros keresztnevéhez párhuzamokat keresni, kivált azért, mert a Jesus Manzano manapság az egyik legjobban gyűlölt név a kerekesek körében, a Kelme egykori versenyzője ugyanis nyilatkozataival mindenkire rossz fényt vetett a sportágban.
Manzano március 21-én az AS hasábjain kezdte meg hadjáratát, s már az első interjúban megrázó részleteket árult el arról, hogyan doppingolnak egykori csapatánál, a Kelménél. A kerekes elárulta: valójában van miért törlesztenie, azért rúgták ki tavaly a Kelméből, mert a Spanyol körverseny során egy másik "szakág" hivatásos iparosával kapták rajta szállodai szobájában.
Néhány nap távlatából ez az első interjú még viszonylag szelíd volt a későbbiekhez képest. Szóba került, hogy a spanyol együttes rendszeresen vértranszfúziót alkalmaz, Manzanótól például a tavalyi Tour de France előtt egyliternyi vért vettek le, s ezt két félliteres tartályban tárolták, hogy "frissítésként" idővel visszajuttassák a kerekes szervezetébe. Elhangzott, hogy a Francia körverseny előtt a Kelme valamennyi indulója 3000 euróval járult hozzá az "egészségügyi" kiadásokhoz, de végül a Tour során elnyert pénzdíjak nem fedezték ezeket. Manzano elmondta, a viadal hetedik szakasza előtt kapott egy addig számára ismeretlen szerből, amelytől az egyik emelkedőn olyan rosszul lett, hogy az eszméletét is elveszítette. Néhány nappal később Valenciában lett rosszul, akkor, amikor az egyik jelöletlen tartályból kapott "vérfrissítést", elképzelhető, hogy a tároló rosszul volt lezárva, de az is lehet, hogy nem Manzano vérét tartalmazta…
A Kelme a cikk megjelenésének napján éles hangú közleményben tiltakozott egykori kerekesének alaptalan vádjai miatt, a Kelme meglehetősen zaklatott menedzsere így védekezett: "Manzano nem mond igazat! Az ügyvédeink majd megvizsgálják a dolgokat. Belebetegedek, ha meghallom, miket nyilatkozgat. Az tiszta sor, hogy a dopping jelen van minden sportágban, de nem minden sportoló doppingol vagy kábítószerezik, ahogyan azt Manzano állítja."
A Giro d’Italia és a Tour de France szervezői egyaránt felfüggesztették a Kelmének 2004-re ígért indulási jogát, sőt a franciák két nappal később már kijelentették: ennek a csapatnak nincs helye a világ legrangosabb versenyén.
Az AS második interjújában Manzano megdöbbentő alapossággal kezdett kipakolni, a napirenden olyan tiltott készítmények szerepeltek, mint az EPO és a humán növekedési hormonok (HGH). A sportoló elmondta, HGH-t az edzések és a versenyek során is használhattak (ezt a doppingellenőrzések nem tudják kimutatni), a hatását inzulinnal fokozhatták, ugyanakkor előfordult, hogy a versenyzők szervezete minderre negatívan reagált. A tavalyi Portugál körversenyt például a második szakaszon a Kelme egész sora feladta. A csapatfőnök akkor gyomorfertőzésről nyilatkozott, Manzano viszont a Genotonorm nevű hormont okolja. "Nem csak ezt használják, lehet válogatni, ott van például a Humatrope, a Norditropin vagy az IGF1, minden laboratóriumnak megvan a saját márkája. Az EPO-ban is széles a választék, ismert az Eprex, a Neorecormon, az orosz EPO, vagyis az Epocrin meg az Epomax. Nem nehéz kijátszani a szövetség vámpírjait (így nevezik az UCI doppingellenőreit, akik a rajt előtt vért vesznek a kerékpárosoktól – a szerk.), hiszen amikor végeztek, még mindig van félóra a rajtig, ez elég arra, hogy megkapja az ember a szükséges mennyiséget. A csapatorvosok felkészültek, akiknek túl magas a haematokrit-szintjük, glükózt és vérplazmát adnak, így az ellenőrzés idejére beállnak a megengedett értékek."
Ez a bizonyos haematokrit-szint a vér oxigénszállító képességét jelzi, minél magasabb, annál jobb teljesítményre képes a sportoló, ugyanakkor egy szint fölött már az ember egészségére is ártalmas lehet. A kerékpársportban 50 százaléknál húzták meg a határt. ---- Azt hihetnénk, hogy happy enddel ért véget a Manzano-sztori, hiszen a doppingellenes küzdelem egyik élharcosa, a Vatikán által támogatott Amore e Vita (Szerelem és Élet) nevű lengyel csapat nyomban soraiba fogadta Jesus Manzanót, aki március utolsó napján 14 ezer hívő előtt csókolhatott kezet a pápának. Kérdéses azonban, hogy valaha versenyezni is fog ebben a csapatban, hiszen az újságcikkek nem maradnak következmények nélkül. Vizsgálatot indított a spanyol szövetség is, a súlyos vádakat pedig Manzanónak kell bizonyítania, ha erre nem lesz képes, vélhetően nem csak a kerékpársporttól kell búcsút vennie. Markáns vélemények szerint ugyanis a doppingarzenál bemutatása inkább hasonlít egy átgondolt diplomamunkára, mint egy – mégoly rossz utakon járó – sportoló napi rutinjának bemutatására. Érdemes elgondolkodni, vajon ezeket a szereket az orvosok – akik tisztában vannak a lehetséges mellékhatásokkal – mernék-e ilyen összetetten alkalmazni. S vajon melyik orvos kockáztatná a diplomáját azzal, hogy nem csoportazonos vért ad egy embernek…
Ha Manzanónak sikerülne is valamit alátámasztani a történeteiből, akkor is eltiltás vár rá, hiszen ország-világ előtt beismerte: doppingszert használt. Márpedig már erre is van precedens: néhány éve a francia Richard Virenque ismerte el ugyanezt, s bár soha egyetlen doppingellenőrzésen sem bukott le, mégis le kellett töltenie kilenc hónapos eltiltását.
"Az elmúlt évek botrányainak következményeként mára már nagyon erős alapok biztosítják, hogy a profi kerékpársport legnagyobb része kizárólag a szabályok által megengedett eszközökkel dolgozzon a sikerekért. Az új tesztek végleg lezárhatják a tiltott utakat, s ennek szükségességét ez az ügy csak megerősítette" – vallja az 1995-ös Tour győztese, a CSC csapatfőnöke, Bjärne Riis.
Ami az első mondatát illeti: sokkal jobban szeretnénk neki hinni, mint Jesusnak. ---- S folytatódott a rendhagyó termékbemutató, röpködtek az újabb és újabb szerek, a cortison, amely "erőt ad és megszünteti a fájdalmat", stimulánsok, tesztoszteronok, "télire" nandrolon, szintetikus hemoglobin, actovegin vagy az általában "kutyáknál alkalmazott" oxyglobin. Manzano abba is beavatott, melyik doppingszert érdemes rövidebb vagy hosszú szakaszok esetében alkalmazni, meddig terjed a hatásuk, mennyi ideig kimutathatóak, mennyibe kerülnek, honnan lehet beszerezni, tablettás vagy ampullás kiszerelésben alkalmazzák-e őket.
A spanyol fiatalember elmondta, egy átlagos napon 12–13 alkalommal "megszúrta" magát: kétszer EPO-t injekciózott a szervezetébe, négy alkalommal ellenőrizte a saját haematokritszintjét (reggel, edzés után, késő délután és éjszaka), emellett egyéb tiltott és nem tiltott szereket adott be magának, úgymint növekedési hormont és különféle vitaminokat. "A barátnőm egy idő után azt mondta, ha egy kerékpárosnak ilyen sokszor kell megszúrnia magát, akkor inkább ne legyek kerékpáros…"
"Senkit sem akarok vádolni, csak a magam nevében beszélek a doppingról, de hozzá kell tennem azt is, ebbe a körbe könnyű belépni, és nem lehet belőle kiszállni. A profik között szembe kellett néznem azzal, mi zajlik, s hiába mondtam magamnak, hogy még az ötvenet sem fogom megérni, egy idő után már csak azt vettem észre, olyan szerekkel játszom, amelyek megölni is képesek. Természetesen tisztán is lehet kerékpározni, de nem lehet olyan versenyeken villogni, mint a Tour vagy a Vuelta." ---- Lassan egy hónapja történt: Bebtó Zoltán szállodai szobájában a firenzei csendőrség drogkommandója harminc ampulla gyanús készítményt foglalt le. A következő három napban a világsajtót is bejárta ez az információ, ám az ügyben a honi kerékpáros-szövetség még mindig nem kapott hivatalos értesítést – vagyis továbbra sem tudni, vádolja-e valaki valamivel a magyar sportolót…
"Az olasz hatóságoktól, a Nemzetközi Kerékpáros-szövetségtől, az olasz szövetségtől, de még a versenyzőt képviselő olasz ügyvédi irodától sem kaptunk semmiféle értesítést, pedig most már ideje lenne lépni az ügyben. Az egyik legjobb magyar kerékpárosról van szó, nem tarthatjuk fel az idők végezetéig" – vélekedett Verebélyi Lajos, a magyar szövetség főtitkára. ---- A vizsgálatok egyértelműen megállapították, hogy kokain-túladagolás okozta Marco Pantani halálát, Olaszországban – no és még szerte a világon – mégis milliók rajonganak most is az egykori hegymászóért, sorra nevezik el a "Kalózról" a hegycsúcsokat, szinte minden rangosabb viadalon megemlékeznek róla. Akadnak azonban olyanok is – talán kevesebben, de egészen bizonyosan jóval halkabban –, akik némi megrökönyödéssel fogadják, hogy egy drogfüggő sportoló lehet a mai fiatalok példaképe. Megint mások úgy gondolják – ahogy a színészek, írók, költők vagy a zenészek –, a sportolók is a művészek közé tartoznak, elvégre produkciójukkal, teljesítményükkel, játékukkal nézők millióit szórakoztatják, s miért ne élhetnének a mérkőzések, versenyek között civilként ugyanúgy, mint bárki más.
Sokan voltak már, akiknek egyetlen kisebb hibáját sem nézte el a világ, s vannak olyanok is, akik nagyot vétkeztek, sokak számára mégis megmaradnak hősöknek. Ilyen a minden idők legjobb labdarúgójának választott, amúgy kábítószer-használat miatt eltiltott Diego Maradona, az exstasytablettákkal megbukott, a tavalyi Tour de France-on második helyezett Jan Ullrich, de ide sorolhatjuk az egykoron bundázásért elmeszelt, a világbajnok olasz válogatottban gólkirályi címig jutó Paolo Rossit is.
Övék a világ?