Már Ian Wrightot üldözi

E forma valójában az év eleje óta elképesztő mutatókat produkál, elsősorban a Premiershipben. Henry január elsejétől mostanáig 14 bajnokin szerepelt, és ezeken 17 gólt szerzett. Ennek köszönhetően akkor sem jár meszsze az egy per egyes átlagtól, ha a teljes idényt nézzük: 32/29 – ez az angol gólkirályi cím és az európai Aranycipő legnagyobb esélyesévé teszi. S ha a 2003–2004-es évad összes tétmérkőzését – tehát a nemzetközi kupás, valamint válogatott összecsapásokat is – vetjük össze a rajtuk szerzett találatok számával, 52/41-et kapunk, ami még mindig kiugróan jó eredmény.

Időzzünk el még egy kicsit a számoknál, ugyanis napjaink egyik legjobb csatára olyan rekord felé közelít, amelyet az Arsenal berkein belül nem is oly rég szinte megdönthetetlennek hittek. Az "ágyúsok" valaha volt legjobb góllövője, Ian Wright 185-ször köszönt be az vetélytársaknak, s az örök-góllövőlistán Henry immár a harmadik, 150-nel. Cliff Bastin (178) áll a második helyen, de megjegyzendő, hogy ő 396, míg hősünk csupán 251 alkalommal lépett pályára. Igaz, a feledhetetlen Wright is csak 288-szor, de akárhogy is: mivel a francia zseni még csak 26 éves, jócskán túlszárnyalhatja egykori csapattársát, ha valóban hűséges marad az Arsenalhoz.
De vajon képes lesz-e ellenállni az állandó csábításnak, Abramovics millióinak, vagy a Real Madrid sikereinek? Anyagi gondjai nyilván nincsenek, de a második különösen aktuális kérdés, mert noha a jelenlegi szezonban a "királyiak" sem jutottak messzebb, mint Arséne Wenger társulata, igazi BL-specialistáknak számítanak. Az utóbbi hat évből háromszor elsők lettek a sorozatban, márpedig Henry trófeagyűjteményéből nagyon hiányzik egy európai kupa (voltaképpen nem is hiányzik más). Ô azonban időről időre megerősíti, hogy nem megy sehová, és ha Londonban hisznek neki, akkor egy ilyen feneketlen gólzsákra – látványos képzavarral élve – bármikor lehet csapatot építeni.

Az nagyon valószínű, hogy a Highbury kedvence karrierjének legtermékenyebb évadját zárja az idén, de sokan felhánytorgatják, hogy a legélesebb, legnagyobb tétű meccseken általában nem lehet rá számítani. Szó, mi szó, ha a Chelsea elleni BL-negyeddöntő visszavágóján csak közel olyan jól játszott volna, mint egyébként megszokhattuk tőle, talán már nem kellene sokat várnia a fentebb említett, hiányzó serlegre. A kákán is csomót keresők pedig hozzátehetik ehhez, hogy az 1998-as vb-n is megkönnyíthette volna a francia válogatott dolgát, ha nem csak az első két csoportmeccsen, a két leggyengébb rivális ellen talál a kapuba.
Kritikusait könnyen elhallgattathatja, ha a nyári Európa-bajnokságon úgy futballozik, mint a százszázalékos teljesítménnyel teljesített selejtezők során. Henry a kvalifikációs sorozat alatt olyan játékossá nőtte ki magát, aki adott esetben Zinedine Zidane-t is képes pótolni, ha a játék szervezésében nem is, de a vezéri képességek tekintetében feltétlenül. Meg aztán tökéletesen megértette magát David Trezeguet-vel és Sylvain Wiltord-ral: mind a hárman hat-hat gólt szereztek az Eb-selejtezőkön.