– Jól értettem, edzésre megy? Azt hittem, pihen.
– Elvileg megtehetném, legalábbis mesterem, Bódy István ebben állapodott meg Szabó Bence szövetségi kapitánnyal – felelte a női kardozók európai zónaversenyén olimpiai kvótát szerző Nagy Orsolya, az UTE-Selectrade versenyzője. – Ám ezen a héten Tatán edzőtáboroznak az olasz férfi és női kardozók, úgyhogy ezt nem hagyhattam ki, nekem is itt a helyem. A szombati viadal nem vett ki belőlem annyit, hogy ne bírnám ki ezt a hetet. Inkább a zónaversenyig vezető út volt fárasztó, amíg eldőlt, hogy a válogatottból én próbálhatom meg a kvótaszerzést. Az tényleg megviselt.
– Nem akarok ünneprontó lenni, de ha tudásához méltón szerepel az évközi versenyeken, megspórolhatta volna az idegeskedést.
– Tisztában vagyok vele. A mesterrel sokat beszélgettünk arról, hogy miért nem ment úgy az idén, mint korábban. Azt hiszem, az a fő ok, hogy most nagyon kevés Világkupánk volt, nekem pedig két-három verseny kell ahhoz, hogy elkapjam a fonalat. Tavaly is a harmadik versenyen találtam magamra.
– Most már megnyugodhat, ott lesz Athénban, ráadásul sporttörténelmet fog írni. A női kard augusztusban debütál az ötkarikás játékokon, vagyis ön lesz az első olimpikonunk ebben a számban.
– Fantasztikus, hogy sikerült, alig hiszem el. Szombat óta álomvilágban élek. Vasárnap a reptéren várt a mesterem, és mondta, hogy most a Király utcai vívóterembe megyünk. Sejtettem, hogy valami fogadás készül, de ilyen meglepetésre nem számítottam! László Dezső szakosztályvezető vezetésével az egész vívórészleg összejött a teremben, a kicsiktől kezdve mindenki engem várt. Athénban értük is vívok majd!