Szép, megható, ám mégis hiányos volt a Hotel Stadionban rendezett összejövetel: nem ült ott az ünnepi asztalnál Takács János, aki szintén tagja volt a Phenjanban világbajnoki címet szerzett magyar válogatottnak (a döntőben ugyan nem, de a csoportmérkőzések során asztalhoz is állt).
A magyar asztaliteniszsport eddigi utolsó világbajnoki címének negyedszázados évfordulóját ünnepelték péntek délután a Hotel Stadionban. A Phenjanban 1979. április 30-án Kínát legyôzve vb-aranyat szerzett csapat tagjai emlékplakettet vehettek át a szövets
A magyar asztaliteniszsport eddigi utolsó világbajnoki címének negyedszázados évfordulóját ünnepelték péntek délután a Hotel Stadionban. A Phenjanban 1979. április 30-án Kínát legyôzve vb-aranyat szerzett csapat tagjai emlékplakettet vehettek át a szövets
Pedig az emlékplakett számára is elkészült, ám mint ott a helyszínen Horváth Tibor, a szövetség gazdasági igazgatója – amúgy az ünnepség szervezője – elmondta, bármennyire is szerették volna, a népszerű "Takit" nem sikerült elérniük: "Igazoltan van távol, mert úgy tudjuk, jelenleg Svájcban játszik. A biztonság kedvéért az itthoni címére küldtünk neki meghívót, hogy ha esetleg hazajön, megkapja, de a jelek szerint nem értesült a megemlékezésünkről" – hangzott a magyarázat. Kár, hogy így alakult, különösen azért, mert, mint kiderült, péntek délben – azaz éppen az ünnepség idején – Takács a Hotel Stadiontól a légvonalban legfeljebb két-három kilométernyi távolságra lévő Postás Sporttelepen sörözött a barátaival. "Már hetek óta idehaza vagyok, de semmiféle meghívót nem kaptam, és senki nem értesített – mondta. – Tudom, ezen az ünnepségen messze nem én voltam a legfontosabb, de azért jólesett volna, ha ott lehetek, hiszen például öt évvel ezelőtt, a húszéves jubileumon is együtt lehettem a többiekkel. Nem haragszom, csak egy kicsit vagyok szomorú, mert a mai mobiltelefonos, internetes világban szerintem bárkit el lehet érni, feltéve, ha az illető nem szándékosan akar eltűnni. Az én esetemben viszont erről nincs szó, aki akarja, tudhatja, hogy Svájcban, közelebbről Genfben élek és játszom. De tudja, mit? Hogy legközelebb ne fordulhasson elő hasonló eset, megadom a svájci mobilszámomat. Nyugodtan írja meg az újságban, így legalább a szövetségnek is meglesz, de ha csinos magyar lányok hívnának rajta, amiatt sem lennék szomorú. Ezúton üzenem tehát, hogy vasárnap reggel utazok vissza Genfbe, ahol a 00–417 888 26202-es számon leszek elérhető."