A svédek bohém zsenije

Bohém életvitel ide vagy oda, mégiscsak ez utóbbi tulajdonságáért rajonganak érte világszerte, és istenítik hazájában Jan-Ove Waldnert. Úgy tartják a svédről, hogy kifejezetten erre a sportágra született, gyakorlatilag azért találták fel anno az asztaliteniszt, hogy ez az 1965 őszén született úriember ütőt foghasson a kezébe. És ő meg is tette. Még alig volt hatéves, amikor kivételes képességeire felfigyeltek, s ettől kezdve minden lehetőséget megadtak számára, hogy tehetsége kibontakozzék: hónapokon keresztül edzőtáboroztatták Kínában, versenyről versenyre utaztatták, 1982-ben pedig már elérkezettnek látták az időt, hogy a budapesti felnőtt Európa-bajnokságra – ne feledjük, ekkor alig múlt 16 éves… – is elhozzák.

És a svédeknek lett igazuk.
Akkoriban hírből már hallani lehetett az őstehetségről, akit a Budapest Sportcsarnokban nyújtott produkciója okán egy pillanat alatt megismert a világ, a kamasz Waldner ugyanis honfitársával, Mikael Appelgreen-nel Eb-döntőt játszhatott a magyar fővárosban.
"A zseni" – így hívták ettől kezdve, s minden svédek "JO"-ja méltó volt a megszólításához: bárhol állt asztalhoz, mindig ő számított az abszolút favoritnak, a következő másfél évtizedben mindent megnyert, amit ebben a sportágban egyáltalán meg lehetett nyerni, miközben többször is hangoztatta: egy magyar, mégpedig Klampár Tibor a példaképe. Waldner esetében nehéz csúcspontokat találni, hiszen szinte végig a topon volt, ám ha mégis ki kellene emelni két pillanatot, akkor az az 1992-es barcelonai olimpia és az 1997-es manchesteri világbajnokság: mindkét esetben olyan játékot produkált, amelyben még a legrosszindulatúbb kritikusok sem találhattak hibát. Hihetetlen játékintelligenciáját mi sem jellemzi jobban, mint hogy az 1982-es berobbanása után 18 esztendővel (!), az ő vezérletével nyert világbajnoki aranyat a svéd válogatott a kínaiakkal szemben és a sydneyi olimpián még döntőt játszott.

Az athéni lesz az ötödik olimpiája, vagyis amióta az asztalitenisz 1988-ban felkerült az ötkarikás játékok programjára, ő mindig ott volt az indulók között. Ami önmagában is bravúr, bár közel 39 évesen valószínűleg már nem tud majd beleszólni az érmek elosztásába, s a helyzetét az is nehezíti, hogy nemrégiben sérülés miatt hónapokra kiesett a játékból. Úgy tervezi – ezt már be is jelentette –, a jövő évi sanghaji világbajnokságon vonul vissza, hogy azután már kizárólag a kedvenc időtöltéseinek élhessen: jöhetnek a lovak, csúszhat a sör, pöröghet a rulettgolyó. Bár mint a szakemberek mondják, az sem kizárt, hogy nyáron Athénban, még utoljára pörget egy nagyot.
Mert a zseniben akár még ez is benne van… ---- A ---- A